Az Árnyak Könyve
Üdv az oldalon! Ez a történet a Bűbájos boszorkák című sorozat kitalált története, új szereplőkkel!
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
10. Rész
Kora reggel Christine útnak indult Londonba. Nem mondott semmit a csókról, csak annyit mondott, hogy helyes pasi. Seth természetesen nem volt jelen, így nem hallhatta Christine véleményét.
Amikor elment, bementem a konyhába, hogy megreggelizzek. Már majdnem jól laktam, amikor a késem kiejtettem a kezemből. Lehajoltam, hogy felvegyem, ám egy apró lény feledtette velem, hogy felvegyem a kést.
Az apró lény meredten nézett rám, nem számított arra, hogy bármiért is lenézek a földre. Kicsit megijedtem, mert eddig még sosem találkoztam ilyen lénnyel, csak filmekben láttam.
- Ki vagy te? - kérdeztem tőle.
- Jaj! - kiáltott a lény, majd futásnak eredt.
Gyorsan felálltam a székből, majd a nyomába eredtem.
- Ne félj! Nem bántalak! - mondtam.
A lény egy szót sem szólt, csak tovább szaladva próbált menekülni előlem. A menekülés közben véletlenül hasra esett. Én odaléptem, majd óvatosan megfogtam, aztán a tenyerembe tettem.
- Nyugi! Nem bántalak! - mondtam nyugodt hangon.
A lény mélyen a szemembe nézett, majd felhagyott a
meneküléssel.
- Ki vagy te? - kérdeztem.
- Én egy tündér vagyok. A nevem Helinor.
- Én Evangeline vagyok! Nem is tudtam, hogy léteznek tündérek!
- Pedig létezünk. Mint minden, amit csak eltudsz képzelni!
- Nahát! De hogyhogy nem repültél el, amikor megláttál?
- Sajnos megsérült a szárnyam, ezért kénytelen voltam így előmerészkedni, hogy ehessek valamit.
- Éhes vagy? Gyere, egyél! - mondtam, majd rátettem az asztalra. - Egyél nyugodtan akármit.
- Tényleg? - kérdezte félve a tündér.
- Persze, csak nyugodtan.
A kis tündér hozzálátott a falatozásnak, én pedig gyönyörködve néztem. Csodálatos szépsége teljesen megbabonázott. A mesében éreztem magam.
- És mondd, hogyan sérült meg a szárnyad? - kérdeztem.
- Van egy nagy ellenségünk, egy férfi. Mindig elakar minket kapni. Különböző módszereket vet be, de még eddig nem
járt sikerrel. De három nappal ezelőtt majdnem elkapott, ekkor sérült meg a szárnyam.
- Szegénykém! Nézd nálam nyugodtan maradhatsz, amíg rendbe jön a szárnyad.
- Nem szeretnék zavarni!
- Nem zavarsz! Segítek neked elkapni ezt a férfit, aztán nyugodtan visszatérhetsz az otthonodba.
- Tényleg? Jaj olyan jó volna. - mondta, majd ásított egy nagyot.
- Fáradt vagy?
- Egy kicsit.
- Gyere, felviszlek a szobámba, ott nyugodtan aludhatsz amennyit csak akarsz.
- Nem szeretnék zavarni.
- Ugyan! Segítek, amiben tudok! - mondtam, majd újra a tenyerembe vettem. Bevittem a szobámba, majd lefektettem az ágyba. Betakartam, aztán magára hagytam. Becsuktam a szoba ajtaját, majd amikor megfordultam Sethel néztem farkasszemet közelről.
- Jaj, a szívbajt hoztad rám! - mondtam nagyot sóhajtva.
- Azért olyan ijjesztő nem lehetek! Mit csináltál odabent? - kérdezte érdeklődve.
- Semmit! Csak találtam egy sérült tündért! Megetettem, most pedig bevittem a szobámba.
- Egy tündért? Érdekes elfoglaltságaid vannak! - mosolygott Seth.
- Ott segítek a bajba jutottakon, ahol tudok.
- Milyen rendes tőled! Amúgy csak azt akartam kérdezni, hogy Christine mondott e valamit rólam?
- Rólad? Fel sem hozott témának! - mondtam elkomolyodott hangon.
- A csókról sem mondott semmit?
- Nem! - vágtam rá egyből a választ.
- Amúgy ne titkold, hogy zavart téged az a csók! - mondta Seth vigyorogva.
- Miért zavart volna? - adtam a közömböst.
- Csak mert jobban szeretted volna ha téged csókollak meg! - mondta Seth, majd közelebb hajolt hozzám.
- Elment az eszed? - kérdeztem tőle, majd elnyomtam magamtól. - Neked akkor se hagynám, hogy megcsókolj,
ha az életem múlna a csókodtól.
- Inkább a halált választanád? - kérdezte vigyorogva.
- Igen! - adtam a választ.
- Hát ha egyszer odakerülne a sor, úgyis a csókom választanád!
- Soha! - mondtam, majd lementem az emeletről, de még le sem értem, ő már a nappaliban állt.
- Miért vagy ilyen távolságtartó velem szembe? - kérdezte Seth.
- Nem vagyok távolságtartó!
- Akkor miért érzem azt? A nagymamád miatt van? - kérdezte, rátapintva a lényegre.
- Ha tudni akarod, igen! - vallottam be az igazat.
Seth egy szót sem szólt, csak némán bámult.
- Nehéz barátkozni egy olyannal, akinek tudom, hogy köze volt egy szerettemnek a halálához.
- De nem én öltem meg!
- De biztos öltél már meg boszorkányt!
Seth némán hallgatott.
Néztem egy darabig Seth-et, majd vissza felmentem a lépcsőn, aztán a padlás felé vettem az irányt.
- Most hova mész? - kérdezte Seth.
- Segítenem kell ennek a bajba jutott tündérnek! Az Árnyak Könyvében biztos rá akadok arra az emberre, aki elakarja őket mindenáron kapni.
Amikor a padláson voltam, az Árnyak Könyvéhez léptem. Lapozgatni kezdtem, majd egy férfiről találtam egy rajzot. Körülötte ijjedt arcú apró lényekkel.
- A gyűjtögető. - olvastam a címet.
Seth kíváncsian nézett a rajzra, majd a cím alatt lévő versikére. Meggondolatlanul felolvastam a verset.
- Te szép, te jó, te csodálatos tünemény. Gyönyörű szárnyaiddal légy enyém. Te hozzám tartozol, enyém vagy örökké, hatalmaddal örökké élek én. Nélküled nem létezem, te vagy az életem. Engedd át életed, hogy enyém legyen!
Ekkor a semmiből megjelent a férfi aki a Könyvben volt, majd egy határozott mozdulattal eltalált egy fényes fehér fénnyel. Én a falnak csapódtam, Seth pedig egy tűzgolyóval válaszolt a férfinak, aki robbanás szerűen eltűnt.
Seth egyből hozzám rohant.
- Jól vagy, megsérültél? - kérdezte.
- Jól, csak nagyon furcsán érzem magam. - mondtam, miközben próbáltam felállni.
- Várj, segítek! - mondta Seth, majd megfogta az egyik karom, aztán felhúzott.
- Meghalt? - kérdeztem.
- Igen!
- Így nem tudtunk meg semmit. Megakartam tudni, hogy miért akarta elkapni a tündéreket.
- Talán jobb ez így! - mondta Seth.
- Megyek és elmondom Helinornak, hogy többé nincs mitől tartson.
Lementünk a padlásról, majd bementünk a szobámba. Helinor még az ágyban volt, de nem aludt. Ránk szegezte tekintetét.
- Az előbb itt volt az a férfi, akiről meséltél. Sikerült megölnünk.
- Komolyan mondod? - kérdezte a kis tündér.
- Igen. Mostmár szabad vagy! - mondtam mosolyogva.
- Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell! - mondta Seth.
- Rendben. Szia! - köszöntünk el tőle, majd eltűnt.
- Nagyon szépen köszönöm amit értem tettetek. - mondta Helinor.
- Ugyan semmiség! - mondtam, majd a fejemhez kaptam.
- Minden rendben?
- Igen! Csak olyan furán érzem magam. Kicsit szédülök! - mondtam, majd Helinor hangját hallottam ahogy beszél, de nem értettem belőle semmit, majd rá néztem, de egyre homályosabban láttam őt.
Elájulhattam, mert amikor felébredtem az ágyban találtam magam. Körbenéztem, de minden olyan fura volt. Minden óriási volt körülöttem. Gyorsan felkeltem, mert azt hittem rosszul látok, de rá kellett döbbennem, hogy összementem.
- Hahó! - kérdeztem félve.
- Szia Evangeline! - köszönt Helinor a székben ülve, normális ember alakban.
- Helinor? - kérdeztem lepődötten.
- Gondolom azt akarod kérdezni, hogy hogyan nőttem meg ekkorára, ugye? Az a férfi akit megöltetek, a szerelmem volt.
- A szerelmed?
- Igen. Régen boldogok voltunk együtt, de egy boszorkány tündérré változtatott, mert szerelmes lett az én kedvesembe. Nem akart megölni, ezért átváltoztatott. De a szerelmem nem hagyta ennyiben. Mindent elkövetett, hogy újra akkora legyek, mint azelőtt. Ám rátalált egy varázslatra. Akin alkalmazza az összezsugorodik, én pedig megnövök.
Rajtad sikeresen alkalmazta, mint az látható, de sajnos ez az életébe került. - mondta Helinor, majd ellenséges tekintetet vetett rám.
- Ne, ne haragudj, de nem tudtuk! Na meg azt mondtad, hogy ő akar elkapni. Miért nem mondtad meg az igazat?
- Miért, akkor belementél volna, hogy összezsugorodj?
- Nem!
- Na látod? Ezért nem mondtam el! De most meg kell fizess a kedvesem haláláért! - mondta Helinor, majd felállt a székből.
- Mit, mit akarsz tenni? - kérdeztem ijjedten.
- Eltaposlak, mint egy csótányt!
Futásnak eredtem, leugrodtam az ágyról, majd a padlón találtam magam. Felálltam, aztán az ajtó felé rohantam, de Helinor az orrom előtt becsukta az ajtót.
- Hová olyan sietősen? - kérdezte Helinor, majd felemelte a lábát, hogy eltaposson.
Seth megjelent a semmiből, majd egy tűzgolyóval őt is elpusztította.
- Hú, Seth! Nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom, de örülök, hogy jöttél! - mondtam nagyot sóhajtva.
- Látod, tudom én, hogy szükséged van rám! - mondta
vigyorogva, aztán a kezébe vett. Közel tartott magához, majd csodálkozva megjegyezte - Milyen pindurka vagy!
- Csinálj valamit! Nem maradhatok így! - mondtam kétségbe esve.
- De mit csináljak? Nem tudom hogyan kell vissza változtassalak!
- A fenébe! Újra a régi akarok lenni! - mondtam szomorúan.
- Nekem most vissza kell mennem, de ha visszajövök, akkor segítek! - mondta Seth.
- Ne hagyj itt, kérlek! Még a végén felfal egy macska!
- Milyen macska?
- Nem tudom, vagy pedig leesek valahonnan és megsérülök!
- Ne mássz magasra! - adta a tanácsot Seth.
- Kérlek! - néztem rá nagy ártatlan szemekkel.
Seth egy darabig habozott, majd végül beleegyezett. Beletett fekete ruhája zsebébe, majd egy pillanat alatt a warlockok rejtekhelyén voltunk. Sajnos nem láttam semmit, mert nem bújhattam ki a zsebéből, de lépteket hallottam.
- Hol jártál, Seth? Már mindenütt kerestelek! - kérdezte egy női hang.
- A dolgomat végeztem! - válaszolt kedves hangon Seth.
- A reggel amikor felkeltem, nem voltál mellettem! Hol jártál? Remélem nem megint Isabelnél voltál!
- Most kivételesen nem nála voltam, hanem Valery-nél. De most ha megbocsátasz, sürgős dolgom van! - mondta Seth, majd éreztem ahogy elindultunk.
- Kibújhatsz! - mondta Seth.
Én kibúhtam a zsebéből, majd lepődve vettem észre, hogy újra otthon vagyok.
- Ki volt ez a lány? - kérdeztem.
- Az egyik warlock lány volt, ahogyan te nevezed őket!
- És ki volt az az Isabel és az a Valery?
- Ők is warlock lányok.
- Te tényleg egy nőcsábász vagy! De reggel nálam voltál!
- De előtted Valery-nél voltam, utána jöttem az én boszorkány csajomhoz.
- Nem vagyok a csajod! - mondtam dühbe gurulva.
- Akkor csak a barátom vagy? - kérdezte Seth.
- Igen, és jobb, ha nem beszélsz hülyeségeket, mert még a végén a barátod sem leszek!
- Akkor sajnos így kell leélned az életed. - mondta Seth közömbösen.
Mérgesen néztem Seth-re. Tudtam, hogy a sorsom most tőle függ, ezért jobbnak láttam ha hallgatok. Csendben maradtam, Seth pedig gondolkodni kezdett.
- Mindjárt jövök! - mondta, majd eltűnt.
Eltelt egy fél óra. Már nagyon türelmetlen voltam. Az asztal szélén üldögéltem és várakoztam. Egyszer csak megjelent Seth egy lánnyal. Felálltam az asztalról, majd őket néztem.
- Evangeline! Ő itt a boszorkány, aki miatt most ilyen törpe vagy!
- Te változtattad Helinort tündérré? - kérdeztem.
- Igen! - mondta a lány szűkszavúan.
- Vissza is tudsz változtatni?
- Igen.
- Akkor változtass vissza! - mondtam türelmetlenül.
- Egy pillanat! - mondta Seth. - Csak akkor hagyom, hogy vissza változtassanak, ha utána ma este itt vacsorázhatok!
- Te most zsarolsz? - kérdeztem idegesen.
- Ha annak vesszük, akkor igen!
Nem szóltam egy szót sem, mert nem szerettem volna ha Seth miatt nem változhatok vissza.
- Jó, ma nálam vacsorázhatsz!
- Rendben! Akkor mostmár vissza változtathatod! - mondta Seth a lánynak.
A lány mélyen a szemembe nézett, majd azt vettem észre, hogy egyre csak növekszek. Miután elértem a megfelelő szintet, Seth elkapta a lány karját, majd rám nézett.
- Evangeline, mi legyen vele?
- Engedd el! - mondtam.
- Hogy? - kérdezte lepődötten Seth.
- Jól hallottad! Ő is csak egy áldozat! Csak együtt szeretett volna lenni azzal, akit szeret. Nem akart ő ezzel semmi rosszat! - mondtam nyugodt hangon.
- Biztosan jól meggondoltad? - kérdezte.
- Igen. Elengedheted! - mondtam.
Seth ekkor elengedte a karját, majd a lány köszönetképpen bólintott egyet, aztán eltűnt.
- Jól döntöttél! - mondta Seth.
- Tudom! Azt tettem, amit tennem kellett! - mondtam, majd eszembe jutott, amit Seth kért.
- Amúgy visszatérve a vacsorára!
- Remélem nem akarod visszamondani! Megigérted! - mondta Seth.
- Amit megigértem, azt be is tartok! - mondtam, majd nagy levegőt vettem.
- De azt előre kijelentem, hogy gyertyafényes vacsorát várok!
- Azt meg mi a fenének? - kérdeztem csodálkozva.
- Mert nekem úgy tetszik! Ne faggatózz! - szólt rám Seth.
- Nem faggatóztam! - néztem szúrós szemekkel.
- Mindjárt beesteledik és a vacsora még sehol!
- Akkor egyszerűen ide varázsolom!
- Azt jobb, ha nem teszed! Azzal mindkettőnkent bajba sodorhatod! - mondta Seth.
- Akkor rendelek valamit. Mondjuk egy pizzát!
- Legyen kettő!
- Rendben! Akkor intézkedem! - mondtam, majd a telefonom után nyúltam.
Néhány perc múlva házhoz is szállították a pizzát. Kifizettem, majd bevittem őket. Mivel már kint besötétedett, gyertyát gyújtottam az asztalon.
- Kész is! - mondtam Sethnek.
Seth helyet foglalt az asztal egyik végében, én pedig a másikban, aztán neki láttunk a pizzának.
- Sok pizzát ettél már életedben? - kérdeztem érdeklődve.
- Nem, még sosem ettem pizzát.
- És milyennek találod? Ízlik?
- Jó, egész tűrhető!
- Amúgy miért akartál gyertyafénynél velem vacsorázni?
- Csak úgy! Meghittebb! - mondta Seth, miközben a pizzát ette.
- De remélem nincs semmi hátsó szándékod ezzel!
- Nincs! Csak ha szeretnéd! - mondta Seth, majd rám nézett. A gyertya lángja világította meg az arcát.
- Köszi, de nem! - mondtam, majd csendben tovább ettünk.
- Amúgy, köszi! - mondtam.
- Mit is?
- Hát hogy megmentettél ma többször is!
- Lassan az őrangyalod leszek!
- De tényleg, áruld már el, hogy miért is hagytad meg az életem! Biztos nem azért, mert megtetszettem!
- Csak egyszerűen nem az én műfajom a gyilkolás!
- De azt mondtad, hogy már öltél boszorkányt!
- Azt muszájból tettem! A legjobb barátom veszélyben volt!
- Á, értem!
- Nem vagyok gyilkos! Vagyis nem akarok az lenni!
Én csendben hallgattam, amit mondott.
- A warlockok felnéznek rám, mivel apám sok boszorkányt pusztított el, ezzel nagy hatalmat szerezve magának. Most mindenki azt hiszi, hogy az apám példáját fogom követni. Én viszont nem akarok a nyomdokaiba lépni.
Most kellett rájönnöm csak igazán, hogy Seth nem is gonosz warlock. Ki szeretne kerülni apja árnyékából. Most az egyszer kellemesen csalódtam benne.
- Most mire gondolsz? - kérdezte Seth.
- Semmire, csak meglepődtem azon, amit mondtál!
- Látszik rajtad! - mondta Seth.
Miután megettük a pizzát, hátradőltem a székben.
- Én jól laktam! - mondtam.
- Én is! Amúgy Christine-nel mikor fogsz beszélni?
- Nem tudom! Miért?
- Csak, mert ő a legjobb barátnőd, azért kérdem.
- Hát majd lehet holnap. Ma már biztos nem, mert késő van.
- És a barátodat?
- Henry-re gondolsz?
- Ki másra?
- Nincs meg a telefonszáma.
- Ó, és még azt mondod nekem, hogy együtt vagy vele!
- Nem vagyok együtt vele.
- De akkor miért mondtad?
- Mert felidegesítettél, azért!
- Szereted?
- Miféle kérdés ez?
- Egy normális kérdés. Szereted?
- Igen, szeretem!
- És ő?
- Nem tudom! Mindig elhív munka után, hogy találkozzunk, de sose mond semmit. Mindig azt hiszem, hogy na most! De aztán mindig ugyanaz történik. Csak sima beszélgetés.
- Lehet, hogy fél tőled! Mindig kiabálsz mindenért.
- Ez nem igaz! - tiltakoztam.
- Dehogynem! Velem például mindig kiabálsz!
- Mert megérdemled! Igazából sosem kiabálok senkivel.
- Mivel érdemlem én ki? - kérdezte Seth lepődötten.
- Azzal, hogy olyan nagyképű vagy! Egy nőcsábász! Christine-t is elcsábítottad! - mondtam dühösen.
- Nem kellett sokat csábítanom! - vallotta be Seth.
- Mondjuk azt képzelem! Christine már csak ilyen!
- Remélem tényleg nem fog elárulni minket!
- Nem, Christine nem olyan! Volt időm kiismerni!
- Akkor jó! De azért valld be, hogy jobban szeretted volna, ha téged csókollak meg inkább! - mondta vigyorogva.
- Már megint kezded? Mondtam, hogy nem vagy az esetem. Barátok lehetünk, de semmi több!
- Jó, jó! Megértettem! De próbálkozni még szabad!
- Nem, még azt se!
- Csak egy kicsit!
Sóhajtottam egy nagyot. Seth nem érti amit mondok. Nálam a nem, az nemet jelent. Kár, hogy ma nem láthattam a rejtekhelyüket. De még biztos lesz rá esélyem.
Késő estig beszélgettem Seth-el, majd elköszöntünk egymástól.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 60
Tegnapi: 29
Heti: 91
Havi: 515
Össz.: 58 248
Látogatottság növelés
Mai: 60
Tegnapi: 29
Heti: 91
Havi: 515
Össz.: 58 248
Látogatottság növelés
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu