32. Rész
Most, hogy egyedül vagyok, felhívom Christine-t és elmondom neki, hogy többet nem megyek haza és, hogy Henry is haza utazik. Talán megérti majd a döntésem és nem fog kiakadni. Csak el ne szóljam magam, hogy Seth-el járok.
- Szia Evangeline, hogy vagy? - kérdezte Christine, aki hamar felvette a telefont.
- Szia, gondoltam felhívlak! Mi újság?
- Semmi különös! Épp vásárolni vagyok.
- Akkor zavarlak?
- Nem, dehogyis! Épp egy ruhát nézegetek!
- Ruhaboltban vagy?
- Igen.
- Én meg azt hittem, hogy nagybevásárolni vagy!
- Nem! Gondoltam rám férne egy kis shoppingolás!
- Hát igen, legalább kikapcsolódsz!
- Igen! És te? Mikor jössz haza?
- Igazából ezért szerettelek volna felhívni. Többet nem megyek haza!
- Ugyan, ez jó vicc! - nevetett Christine.
- Komolyan mondom!
- Várj, te most tényleg nem akarsz hazajönni?
- Tényleg.
- Dehát miért?
- Megszerettem itt!
- De hogy? Mégis mikor döntötted ezt el?
- Nem olyan rég! Megbeszéltem a főnökkel is, hogy itt maradhassak.
- És belement?
- Igen!
- Hát ezt nem hiszem el!
- Meg az az igazság, hogy nem csak a ház miatt vagyok itt. Megismerkedtem egy fiúval és beleszerettem!
- Miért nem ezzel kezdted? Így már minden világos! És a pasi tudja?
- Tudja! Ő is azt mondta, hogy szeret!
- Hisz ez nagyszerű! Ideje volt már találj magadnak valakit!
- Hát igen! És neked sikerült túltedd magad Seth-en?
- Még mindig szomorú leszek ha rá gondolok! Azt hittem, hogy azért csókolt meg, mert bejövök neki!
- Lehet, hogy akkor bejöttél neki, amikor ezt csinálta!
- De akkor miért keresett mást? Legszivesebben kinyírnám azt a kis capfkát, akivel jár! - mondta mérgesen Christine.
- Va-valóban? - kérdeztem egy nagyot nyelve.
- Igen, de kár hogy nem ismerem! Másképp már nem lenne együtt Seth-el.
- Christine ne ijjesztgess! Ennyire fontos volt neked Seth?
- Nem csak volt, hanem még most is az!
- Dehát mi fogott meg annyira benne? Még, még egy fiú sem keltette fel ennyire az érdeklődésed!
- Mindig is tetszettek az ilyen rosszfiúk!
- Dehát annyi rosszfiú járkál még az utcán! Miért nem találsz magadnak mást?
- Mert nekem ő kell! Addig nem nyugszom, míg nem lesz az enyém!
- Te szerelmes vagy Seth-be? - kérdeztem kiakadva.
- Igen Evangeline! Szeretem!
- Dehát te sosem voltál szerelmes tipus!
- Egyszer engem is el kellett érjen a szerelem!
- Nem tudom, hogy most erre mit mondjak! Nem találok szavakat!
- Csak annyit tegyél meg, hogy kideríted a csaj nevét!
- Derítsem ki?
- Igen!
- Dehát miért?
- Az hadd legyen az én dolgom, te csak tudd meg!
- Jó, ki-kiderítem.
- Mióta beszélsz ilyen akadozva?
- Én csak nem ismerek rád!
- Remélem nem tér vissza a dadogós korszakod!
- Nem, az még óvodás koromban volt!
- Jó, de azért figyelj a beszédedre! Nem állna jól neked ha dadognál!
- Jó, nem fogok! Valamit még el kell mondanom!
- Mit?
- Henry ma haza utazik!
- Mi? Miért?
- Mert haza küldtem!
- Hát de mondd már, hogy miért?
- Mert megcsókolt!
- Henry megcsókolt? Végre, hogy rászánta magát! Erre vártál már mióta, akkor meg minek küldted haza?
- Mert mondom, hogy találtam mást! Henry elkésett azzal a csókkal! Hamarabb kellett volna megtegye! Te is tudod, hogy mennyi esélyt adtam rá, hogy végre bevallja az érzéseit! Sajnos nem élt velük, most pedig már késő!
- Hát igen, mostmár magára vessen!
- Igen, hamarabb kellett volna lépjen. De most hagylak! Vásárolgass nyugodtan!
- Rendben, majd még beszélünk!
- Néha te is hívhatnál!
- Jó, legközelebb én hívlak!
- Rendben! Szia.
- Szia!
Amikor letettem a telefont, szomorúan magam elé bámultam. Az nem lehet, hogy Christine abba a fiúba szerelmes, akibe én is! Mindig azt a fiút találja meg magának, aki nekem is kell! Most hogy mondjam meg Christine-nek, hogy én vagyok a barátnője? Seth szemébe pedig hogy nézzek ezentúl, hogy tudom a legjobb barátnőm miattunk szenved?
Akárhogy is próbáltam megoldást találni a dolgokra, annál erősebb bűntudatom volt. De Seth-et akkor sem fogom elhagyni, mert nekem is kijár végre a boldogság. Lehet, hogy önző vagyok, de csak filmekben láttam azt, hogy a szerelmesek szakítanak más boldogsága miatt. Ez a való életben már nem igen tapasztalható. Ez egy kegyetlen világ, ahol mindenért harcolni kell. Én is küzdeni fogok a boldogságomért!