Az Árnyak Könyve

Üdv az oldalon! Ez a történet a Bűbájos boszorkák című sorozat kitalált története, új szereplőkkel!

                                                            24. Rész
 
       Seth-el úgy sétáltunk a városban, mintha csak sima barátok volnánk. Egymás mellett mentünk, bámulva az embereket és az épületeket.
 
- Figyelj, Seth! Lehet, hogy most kinevetsz, de ha már a barátnőd lettem, szeretnék többet tudni rólad!
 
- Például?
 
- Hát nem is tudom! Sok barátod van e?
 
- Majdnem mindenkivel jóban vagyok, de csak egy igaz barátom van.
 
- Akkor vannak olyanok is, akiket nem kedvelsz igazán?
 
- Nem mindenki fogadja el, hogy külön utakon járok. Mindenki azt várja el tőlem, hogy olyan legyek, mint az apám. Kegyetlen, csak a boszorkányok hatalma érdekli, semmi más. Ő akar lenni a leghatalmasabb!
 
- Rossz azért, hogy mások akarják eldönteni helyetted, hogy mi légy!
 
- Csakhogy én nem hagyom!
 
- Egyszer még bajba kerülhetsz, amiért nem engedelmeskedel!
 
- Ettől én nem félek. Megtudom védeni magam!
 
- Hát jó! Gondolom kiskorodban nem jártál iskolába.
 
- Nem, nem jártam. De mindent megtanultam, amit meg kellett. Írni, olvasni.
 
- Valaki tanított?
 
- Van egy nő, ő tanított. Ő is warlock.
 
- Értem. - mondtam tovább bámészkodva.
 
- És te? - kérdezte Seth.
 
- Én?
 
- Igen, te! Neked vannak még más barátaid is Christine-n kívül?
 
- Sok mindenkivel jóban vagyok, de mindig is Christine volt az, akire az életemet is rá bíznám.
 
- Ennyire jó barátnőd?
 
- El se hinnéd! - mondtam mosolyogva.
 
- És a fiúk?
 
- Volt egy nagy szerelmem.
 
- És mi lett vele?
 
- Semmi, megcsalt én pedig kidobtam.
 
- És utána? Nem volt más fiúd?
 
- Nem. A munkahelyemen megismertem Henry-t, aki azonnal megtetszett nekem. Sokszor elképzeltem, hogy egy nap odajön hozzám és elhív randizni. De persze sose történt meg. De így utólag mostmár minden világos. Ő fényőr, ezért volt állandóan körülöttem. Ha tudtam volna, nem vártam volna rá hónapokon át!
 
- Te hónapokat vártál rá? - kérdezte Seth lepődötten.
 
- Igen.
 
- De már tényleg nem tetszik?
 
- Igazából nem a külseje tetszett meg nekem. Jóképű, de nem ez érdekelt. Hanem, hogy milyen belülről! Kedves fiú volt és ez tetszett meg benne.
 
- Értem! Én bennem mi tetszik? Mert én nem vagyok kedves!
 
- Ez nem igaz! Benned is van kedvesség, meg törődés! Mikor bajba kerültem, mindig megvédtél. Csak arra lennék kíváncsi, hogy a drágalátos Henry hol volt ilyenkor? Ő kellett volna megvédjen, nem pedig egy warlock.
 
- Biztos dolga akadt, vagy látta, hogy ott vagyok, aztán azért nem mentett meg sose.
 
- Az meglehet!
 
- De mindegy is! Volt valami, ami elnyerte valaha is a tetszésedet?
 
- Mire gondolsz? - kérdeztem.
 
- Sport, művészet, ilyesmi?
 
- A művészet közelebb állt hozzám, mint a sport. Szeretem a verseket, a rajzokat, szeretek írni, ezért is vagyok újságíró. Régen énekeltem is.
 
- Tényleg?
 
- Igen. A suliban bekerültem az énekkarba. Ott voltam egy darabig. Szerettem!
 
- Nekem nem énekelsz valamit?
 
- Nem! - vágtam rá hirtelen.
 
- Miért nem?
 
- Mert nincs jó hangom!
 
- Akkor hogyan kerültél az énekkarba?
 
- Mert az ének tanárnak bizonyára rossz volt a hallása! - mosolyogtam.
 
- Hát persze! - mosolygott Seth is.
 
- Nem sétálunk vissza? - kérdeztem.
 
- Ha szeretnél! - mondta Seth, majd visszafordultunk.
 
Amikor már közel jártunk a házhoz, Kate néni meglátott minket. Seth tekintetén látszott, hogy nem tudja hova tenni Kate nénit. Nem biztos, hogy örült ennek a találkozásnak.
 
- Minden rendben? - kérdeztem.
 
- Igen! - mondta Seth.
 
Kate néni oda sietett hozzánk, látszott rajta is, hogy nem tudja most mi tévő legyen.
 
- Sziasztok kedveskéim! - üdvözölt minket.
 
- Szia Kate néni! - üdvözöltem.
 
- Üdvözlöm! - köszönt Seth komoly hangon.
 
- Beszélhetnénk? - kérdezte Kate néni.
 
- Igen! - mondta Seth.
 
- Akkor gyertek át hozzám!
 
- Én azt hiszem, hogy jobb ha magatokra hagylak titeket! - mondtam kicsit hátrébb lépve tőlük.
 
- Evangeline, maradj! - mondta Seth rám nézve.
 
- Megvárlak otthon! - mondtam mosolyogva, majd Kate nénire néztem. - Szia Kate néni.
 
- Szia kedves! - köszönt el Kate néni, majd Seth-el bementek a házba.
 
Biztos lesz mit megbeszéljenek. Seth életéből teljesen kimaradt Kate néni. Seth-nek el kell fogadja, hogy van egy másik élete is.
Amikor hazamentem, üres ház fogadott. Henry nem volt sem a nappaliban, sem a szobájában. Bizonyára elugrott valahova. Lehet a nyomozáshoz kell valamit összeszedjen.
Bementem a szobámba, majd lefeküdtem az ágyra. Szerettem volna felhívni Christine-t, hogy elújságoljam neki, hogy Seth-el járunk, de tudtam, hogy nem fogadná jó szívvel. A plafont nézegettem egy darabig, ám egyszer egy hideg szellő csapott meg. Az ablak felé néztem. Rossz idő közelgett. Felkeltem, hogy bezárjam az ablakot, majd visszamentem az ágyba. Egyre nagyobbakat villámlott és egyre nagyobbakat dörgött az ég is. Kicsit féltem egyedül. Nem félek a rossz időtől, míg nem viszi túlzásba.
Egyre sötétebb felhők gyülekeztek, a takarót pedig az orromig húztam, mert mint gyerekkoromban, mindig biztonságban éreztem magam olyankor. A villámok úgy tűntek, mintha a földet érnék. Nagyon kezdtem parázni, amikor Seth megjelent a szobámba.
 
- Seth! De jó, hogy jöttél! - mondtam boldogan.
 
- Mit csinálsz te ott az ágyban nyakig betakarózva?
 
- Csak fázom egy kicsit!
 
- Nincs is hideg!
 
- Na jó! Félek, amikor ilyen idő van! - vallottam be az igazat.
 
Seth az ágyamhoz jött, majd leült az ágy szélére.
 
- Sikerült beszélgetned Kate nénivel?
 
- Igen.
 
- És, mire jutottatok? - érdeklődtem.
 
- Megölelt!
 
- Tényleg?
 
- Hirtelen történt, még védekezni sem tudtam! - mondta Seth.
 
Felültem az ágyból, majd Seth háta mögé kúsztam.
 
- Minden kezdet nehéz! Meglátod, hogy a többi találkozás könnyebb lesz! - mondtam.
 
- Nem tudom, hogy lesz e még következő találkozás!
 
- Miért mondod ezt?
 
- Mert én nem tudom ezt a helyzetet kezelni! Én warlock vagyok.
 
- Attól még lehet nagymamád!
 
- De azzal veszélybe sodorhatom!
 
- Csak erről lenne szó?
 
- Igen. Kedves asszony, nem akarom hogy a társaim rájöjjenek, hogy van egy nagymamám.
 
- Attól még tarthatod vele a kapcsolatot! Ha nem is találkozol vele sűrűn, néha összefuthatsz vele, aztán nem kerül bajba.
 
- Még gondolkodom rajta! - mondta Seth.
 
- Én is veszélyben forgok melletted! Egyszer rájönnek, hogy ide járkálsz, aztán rámtörnek.
 
- Ez nem fog bekövetkezni!
 
- Nagyon biztos vagy a dolgodban! - mondtam komoly hangon.
 
- Nem hagyom, hogy bántsanak! - mondta Seth felém fordulva.
 
- Csak azt nem tudom, hogy mi lesz kettőnkkel. Egy hét múlva vissza kell mennem Londonba! Hogyan fogjuk tartani a kapcsolatot?
 
- Warlock vagyok, emiatt ne aggódj!
 
- Addig is képes vagy elteleportálni magad?
 
- Érted a világ végére is képes lennék elmenni! - mondta Seth, majd megfogta az egyik kezem.
 
Én kicsit elpirultam. Seth talán tényleg szeret? Kicsit kételkedem még benne, mivel nőcsábász volt. Nem változhat meg egyik napról a másikra, vagy mégis?
 
- Seth, hogyha nem jöttünk volna össze, akkor is eljöttél volna néha Londonba?
 
- Igen, ott sem hagytalak volna békén!
 
- Úgysem engedtek volna el a barátnőid! - mondtam mosolyogva.
 
- Dehogynem! Mindig én döntöttem el, hogy mikor kivel akarok lenni!
 
- De ugye nem találkozgatsz velük a hátam mögött?
 
- Sajnos a velük való találkozást nem kerülhetem el, mert ők is ott vannak, ahol mi warlock-ok tartózkodunk. De nem vagyok velük együtt!
 
- Ajánlom is! Mert ha megtudom, akkor vége a kapcsolatunknak! - mondtam komoly hangon.
 
- Nem fogom a kapcsolatunkat elrontani! - mondta Seth, majd megcsókolt. - Zavarna ha ma itt maradnék veled?
 
- Itt maradni? Hol? Nálam a szobámba? - kérdeztem lepődötten.
 
- Hát... igen! - mondta Seth.
 
- Nem tudom, hogy ez jó ötlet lenne? - mondtam kicsit bizonytalanul.
 
- Nyugi, csak vigyáznék rád, semmi több! Szerintem egész éjjel ilyen idő lesz. Nem szeretném ha Henry kéne vigyázzon rád!
 
- Hát jó, ha nem akarsz mást, akkor itt maradhatsz! - mondtam mosolyogva.
 
Seth megemelte a takarót, majd bebújt mellém. Én a karjai közé bújtam, majd az ablak felé néztem. Az eső zuhogott kint, a fákat pedig annyira fújta a szél, mintha gyökerestől kiakarta volna csavarni.
 
- Félsz? - kérdezte Seth.
 
- Most hogy itt vagy, nem! - mondtam halkan.
 
Egész éjszaka nálam maradt. Arra sem emlékszem, hogy mikor aludtam el. Jó érzés volt, hogy nálam aludt, anélkül, hogy nyomult volna. Biztonságban éreztem magam mellette.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 14
Heti: 96
Havi: 388
Össz.: 58 121

Látogatottság növelés
Oldal: 24. Rész
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »