Az Árnyak Könyve

Üdv az oldalon! Ez a történet a Bűbájos boszorkák című sorozat kitalált története, új szereplőkkel!

                                                            14. Rész
 
       Éjszaka felébredtem, mert hangokat hallottam. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát, majd az ablak felé néztem. Nyitva volt, a szél pedig csapkodta. Elég rossz idő közeledett.
Felkeltem, hogy bezárjam, de mikor az ablakhoz értem, nagyot dörgött az ég. Kicsit megijedtem, ezért kapkodva tettem be. Visszamentem az ágyhoz, ahol Seth mélyen aludt. Megnéztem a lázát, de még mindig magas volt. Nyakig betakartam, majd eloltottam az éjjeli lámpát, én pedig jobbnak láttam ha a szobámban alszom tovább.
Amikor bementem a szobámba, lefeküdtem az ágyba. Nem jött álom a szememre, mivel már kialudtam magam. Sokat forgolódtam, végül háton feküdve, nyakig betakarva hallgattam az esőt. A villámok megvilágították a plafont, a fák árnyéka is belátszott. Kicsit féltem egyedül, de megnyugtatott a tudat, hogy a túlsó szobában Seth feküdt. Bár ilyen betegen nem tudna megvédeni, de mégis biztonságban éreztem magam.
Seth warlock, de megbízom benne. Eleinte tartottam tőle, elvégre megakart ölni, de mivel sokszor megvédett, már nem érzem magam fenyegetve. Egy valamiben sosem hihetek neki, az pedig az érzései irántam. Egy igazi nőcsábász, az ilyenek tudják, hogy mit kell mondani egy lánynak, hogyha megakarják szerezni. Ha egy lány azt akarja hallani, hogy szeretlek, akkor azt fogják hallani. Ezért is nem hihetek Seth-nek az ilyen dolgokban, még akkor sem, ha tetszik.
Tudom, hogy azt mondtam, hogy az ilyen fiúk nem jönnek be, de Seth olyan más, féltett amikor veszélyben voltam, többször is megvédett és olyan jóképű. A zöld szemei teljesen rabul ejtettek. 
Amikor világosodni kezdett, még mindig esett az eső, én pedig alig vártam, hogy átmehessek Seth-hez. Felkeltem, majd felöltöztem, azután kimentem a szobából és Seth szobája felé tartottam. Amikor megálltam az ajtónál, hevesen dobogni kezdett a szivem, de erőt vettem magamon és benyitottam a szobába. Nagyon meglepődtem amikor megláttam, hogy nem fekszik senki az ágyban. Egyből berohantam a szobába, hogy megnézzem nincs e bent, de sehol sem találtam. Kicsit pánikba estem, attól kezdtem félni, hogy lehet a warlock-ok érte jöttek. Kirohantam a szobából, szétnéztem a folyosón, de ott sem volt. Egy pillanatra megálltam, mert mintha mozgást hallottam volna. Csendben álltam, majd hallgatózni kezdtem. A hang a fürdőszobából jött. Lassú léptekkel megközelítettem, majd óvatosan benyitottam.
 
- Seth? - kérdeztem lepődötten.
 
- Szia! - mondta, miközben félmesztelenül a tükör előtt állt.
 
- Te meg mit csinálsz?
 
- Jobban éreztem magam, aztán kijöttem megnézni a sérüléseimet.
 
- Már nem vagy lázas? - kérdeztem, majd odamentem hozzá, hogy megnézzem a lázát. - Már nem vagy az, egy kicsit meleg vagy még, de az már semmi a tegnaphoz képest.
 
- De jobban is érzem magam, mint tegnap.
 
- Az jó! - mondtam, majd zavartan elmosolyodtam.
- Ma már lehet visszamegyek.
 
- Vissza? Hova?
 
- A társaimhoz.
 
- Mi? Ezek után még képes vagy visszamenni?
 
- Miért ne?
 
- Dehát miattuk kerültél ilyen helyzetbe! - mondtam idegesen.
 
- Tudom, de hozzájuk tartozom!
 
- És ha mégegyszer ellátják a bajod? Lehet azt már túl sem fogod élni! - mondtam, hátha rá tudom beszélni, hogy maradjon.
 
- De vissza kell mennem!
 
- De itt volna helyed! Ha azon aggódsz, hogy nem lesz hol meghúzd magad, akkor emiatt nem kell aggódnod! Addig maradhatsz itt, ameddig csak akarsz!
 
- Tudom, kedves vagy, de nem! - mondta Seth mosolyogva.
 
Komolyan mondom, nem tudom, hogy mi történt Seth-el. Az este még azt mondta szeret, most pedig nem mond róla semmit, sőt még itt is akar hagyni. Nem értem a viselkedését. Tudtam, hogy nem hihetek neki! Pedig kezdtem megkedvelni.
 
- Mi a baj? - kérdezte Seth.
 
- Semmi! Nem emlékszel a tegnap estére?
 
- Nem, miért mi volt tegnap este?
 
- Semmi! - mondtam hisztisen.
 
- Valami csak volt, másképp nem kérdezted volna meg! - mondta Seth kíváncsian.
 
- Nem! Csak megkérdeztem, miért nem szabad?
 
- Hú, miért lettél ideges? Valami csak történt!
 
- Nem! Most pedig megyek, megreggelizek! - mondtam, majd kirohantam a fürdőszobából.
 
Sietve lerohantam a lépcsőről, majd a konyha felé vettem az irányt. El is feledkeztem arról, hogy Seth egy pillanat alatt ott terem akárhol. Mire a konyhába értem, Seth már ott várt rám.
 
- Mondd már el mi történt! - erősködött Seth.
 
- Nem mondom el!
 
- Akkor valami csak volt, kérlek mondd el!
 
- Na jó, ha tudni akarod, azt mondtad az este, hogy szeretsz és, hogy velem akarsz lenni! - mondtam halkan.
 
- Tényleg ezt mondtam volna? - kérdezte Seth olyan
hangon, mintha nem hinne nekem.
 
- Igen, ezt mondtad! - vágtam rá.
 
- Én ilyet nem mondtam, ha pedig mégis, akkor nem voltam magamnál! - magyarázkodott Seth.
 
- Végülis gondoltam, hogy csak félrebeszélsz! - mondtam kicsit csalódottan, bár próbáltam álcázni.
 
- Mi az? Csak nem bánkódsz emiatt? - kérdezte Seth felemelt szemöldökkel.
 
- Ki? Én? Hah, ne nézz már bolondnak! Hogy kérdezhettél ilyet? - nevettem gúnyosan.
 
Seth csak bámult egy darabig, majd megszólalt.
 
- Eldöntöttem, hogy visszamegyek hozzájuk.
 
- De mikor döntötted el? - kérdeztem.
 
- Az éjszaka itt volt egy barátom, ő mondta, hogy visszamehetek.
 
- Micsoda? Itt volt egy warlock? És ha megölt volna engem? Akkor ők is tudják, hogy hol lakom? - kérdeztem idegesen.
 
- Egyszerre csak egy kérdést tegyél fel! - fogta a fejét Seth.
 
- Ezt nem hiszem el! Azt hittem, hogy csak te tudod, hogy hol lakom!
- Csak a barátom tudja, nyugi! - nyugtatott Seth.
 
- De ő honnan tudja? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
 
- A barátok mindent elmondanak egymásnak, mint ahogy te elmondtad Christine-nek, hogy boszorkány vagy!
 
Erre már szólni sem tudtam. Én is elmondtam mindent Christine-nek, azt is, hogy egy warlock-kal barátkozom. Nincs miért leszidjam Seth-et, ezért csak egy nagyot sóhajtottam.
 
- Jó Seth, nem szólok semmit. Ha vissza akarsz menni, akkor menj. Én nem tartalak vissza. - mondtam, bár nem szivesen engedtem volna el, főleg most, hogy kezd fontos lenni nekem.
 
- Ne aggódj miattam! Vigyázok magamra! - mondta Seth, majd közelebb lépett hozzám. - Köszönöm, hogy mellettem voltál és befogadtál.
 
- Erre valók a barátok! - mondtam mosolyogva.
 
- Most megyek, majd jelentkezem!
 
- Máris mész?
 
- Igen! Mennem kell!
 
- Akkor menj! De vigyázz magadra! - mondtam.
 
- Szia! - köszönt el mosolyogva Seth.
Seth egy pillanat alatt eltűnt. Kissé elszorult a szivem, amiért itt hagyott, de tudtam, hogy mi sosem lehetnénk együtt. Úgy döntöttem, hogy a warlock-ok után sem fogok többet kutatni, elvégre Seth hozzájuk tartozik. Ők a családja.
Rájöttem, hogy nincs értelme többet itt maradni. A titokzatos halálesetek ügye megoldódott, ezért megírhatom a cikket, aztán hazamehetek. Természetesen nem a Fülbemászókról fogok írni, mert úgysem hinnének nekem. Valami egyszerű magyarázatot fogok adni az ügynek.
Alighogy leültem az asztalhoz, hogy végre megírhassam a cikket, valaki kopogott az ajtón. Kicsit ideges lettem, amiért megint megzavartak.
Mérgesen felpattantam a székről, majd az ajtóhoz siettem, hogy kinyissam és megmondogassak annak, aki zavarni mert. De amikor kinyitottam az ajtót, Kate nénivel találtam szembe magam.
 
- Kate néni?
 
- Szia drágaságom! - köszönt mosolyogva.
 
- Gyere be! - mondtam, bár kicsit nehezemre esett tegezni.
 
Kate néni bejött, majd bementünk a nappaliba.
 
- Valami baj van? - kérdeztem.
 
- Nincs, csak kíváncsi voltam, hogy hogyan sikerült az ismerkedés Mirandával!
- Jobb, ha nem tudod!
 
- Miért?
 
- Miranda gonosz volt.
 
- Ezt meg hogy érted?
 
- Ő egy Fülbemászó volt.
 
- Nem értem mit mondasz! - mosolygott tovább Kate néni.
 
- Nem tudom én sem, hogy hogyan magyarázhatnám el. Olyan volt, mint egy démon.
 
- Miranda démon?
 
- Csak volt. Megöltem.
 
Kate néni arca hirtelen elsápadt. Elkaptam az egyik karját, majd a kanapéhoz vezettem. Miután leült, hoztam neki egy pohár vizet.
 
- Köszönöm! - mondta, majd belekortyolt a vízbe.
 
- Jobban vagy?
 
- Igen, csak hirtelen jött ez az egész.
 
- Én is eleinte nem akartam ezt elhinni, de végül be kellett, hogy lássam, hogy azok.
- De ugye nem esett bajod?
 
- Nem, szerencsére volt valaki, aki mindig megmentett.
 
- Kicsoda?
 
- Egy srác.
 
- Ő is olyan, mint te? - érdeklődött.
 
- Majdnem. Csak ő a rossz oldalon áll, ugyanis ő egy warlock.
 
- Te warlock-kal barátkozol kislányom?
 
- Ez hosszú történet. Röviden annyi, hogy sokszor megvédett, ezzel bebizonyította nekem, hogy ő nem gonosz.
 
- Nem tudom erre mit mondjak. Nem ellenezhetek semmit, mert nem vagyok a nagymamád.
 
- Ne mondd ezt! Te már a nagymamám vagy!
 
- Aranyos vagy! Tudod van egy unokám, annyi idős lehet, mint te!
 
- Tudom, ezt már mesélted. De tényleg, most hol van?
 
- Sajnos nem tudom. Amikor megszületett, valaki elrabolta őt a szüleitől. Azóta senki sem akadt a nyomára.
- Mi, ez most komoly? - kérdeztem lepődötten.
 
- Sajnos ez az igazság.
 
- Ezt sajnálattal hallom. Hogy hívták?
 
- Seth volt a neve. Aranyos kis újszülött volt.
 
Amikor ezt meghallottam, majdnem rosszul lettem. Kate néni unokája, lehet, hogy Seth. Lehet azért nem gonosz, mert igazából nem is warlock? Egy csomó gondolat végig futott a fejemben.
 
- Jól vagy? - kérdezte Kate néni.
 
- Hát nem tudom, hogy elmondjam e neked.
 
- Mit?
 
- Ez a warlock, akivel barátkozom, őt is Seth-nek hívják. Ugyanannyi éves lehet, mint én.
 
- Ezt, ezt most komolyan mondod?
 
- Igen! Lehet, hogy ő az elrabolt unokád! - kiáltottam fel.
 
- Az nem lehet!
 
- Miért nem?
 
- Seth sosem tudhatna varázsolni.
 
- Biztos megoldották a warlockok valahogy. Biztos ő az. Érzem, hogy ő a te unokád!
- Evangeline, ez most nagyon hirtelen jött. Nem tudom, hogy most mit higyjek! - mondta zavarodott hangon Kate néni.
 
- Én sem tudom. De Kate néni, gondolj csak bele. Seth-nek hívják, velem egy idős lehet. Túl sok itt az egybeesés.
 
- Jó és most mit csináljunk?
 
- Ha tényleg ő az, ami nagyon valószinű, akkor mindenképp ki kell őt szabadítani abból a rossz társaságból.
 
- Jaj, Evangeline! Most újra ébresztetted bennem a reményt!
 
- Azért ha lehet, még ne éljük bele magunkat. Lehet, hogy nem is az a Seth, akire gondolunk.
 
- De hogyan fogjuk megtudni, hogy ő az?
 
- Majd valahogy megoldom. - mondtam a körmöm harapdálva.
 
- De ugye segítesz rajta, ha tényleg ő az?
 
- Persze, hogy segítek. Seth, Seth nagyon fontos nekem!
 
- Seth, kisunokám! Bárcsak te volnál! - mondta Kate néni.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 18
Tegnapi: 14
Heti: 113
Havi: 405
Össz.: 58 138

Látogatottság növelés
Oldal: 14. Rész
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »