Az Árnyak Könyve

Üdv az oldalon! Ez a történet a Bűbájos boszorkák című sorozat kitalált története, új szereplőkkel!

                                                                   1. Rész
 
         "Elfogtak egy veszélyes bűnözőt London utcáin, aki fegyverrel hadonászott. A rendőrök tüzelni kezdtek rá, végül a támadó menekülőre fogta, de nem tudott messze menekülni, mert zsákutcába tévedt. Egy szemetesben talált magának búvóhelyet. A rendőrök amikor odaértek senkit sem találtak, de tudták, hogy a zsákutcából nem juthatott ki, ezért kutakodni kezdtek a szemétben. A támadó ekkor megkerült és azonnal rajta kattant a bilincs."
 
- Na ennek sem volt szerencséje! - mondtam magamba, miután befejeztem a cikk írását.
 
Hátradőltem a székemen, majd kezembe vettem a poharam, hogy belekortyoljak a még langyos kávémba.
 
- Hm, ez hiányzott! Kár, hogy már nem forró, de ez is megteszi. - mondtam mosolyogva.
 
Hirtelen valaki megfogta hátulról a vállam. Hátranéztem és Henry, a munkatársam nézett vissza rám. Pár évvel idősebb nálam, ő huszonnyolc éves. Munka után sokszor összefutunk, megiszunk egy üdítőt, beszélgetünk mindenféléről. Úgy vettem észre, hogy bejövök neki és ezt már többen is észrevették. De Henry valahogy még nem akarja, vagy nem meri bevallani az érzéseit. Én türelmesen várok, egyszer majd csak kimondja, hogy mit is akar tőlem igazából. A barátnőm, Christine, sokat nyaggat azzal, hogy én tegyem meg Henry felé az első lépést. Én viszont azt szeretném, hogy Henry tegye meg.
 
- Na, sikerült befejezned a cikket? - kérdezte Henry.
 
- Igen, sikerült! Jót nevettem magamban, miközben a cikket írtam. Biztos nem lehetett kellemes illata amikor elfogták. Ha a jó oldalát nézzük, szerintem még jól jön neki ez az illat a börtönben, mert így nem fognak kötekedni vele a cellatársai. Messziről elfogják kerülni! - mondtam nevetve.
 
- Az biztos! De te ilyeneken gondolkodsz? - kérdezte csodálkozva Henry.
 
- Igen. Így nem unalmas a meló. Az idő is gyorsabban telik.
 
- Most, hogy az időt felhoztad, van időd munka után beülni valahova meginni valamit?
 
- Persze! Miért is ne! De mondd csak... Miért is szeretsz velem ennyit találkozni? Nem vagyok unalmas a számodra? - kérdeztem, hátha ezzel elmondja, hogy mit is érez irántam.
 
- Ki mondta, hogy unalmas vagy? Nagyon jól érzem magam... veled. - mondta ki nehezen az utolsó szót, kicsit zavarba esve.
 
Mostmár sejtettem, hogy miért is nem árulja el, hogy mit érez irántam. Szégyellős! Ó de cuki! Nembaj, majd idővel rájön, hogy kár volt annyit titkolja az érzéseit.
 
- Ó, tényleg? Én is jól érzem magam veled! Munka után szivesen találkoznék veled. - mondtam széles mosollyal az arcomon.
 
- Akkor ezt megbeszéltük! - mondta Henry nagy örömmel.
 
- Ez szenzáció! Hol van Evangeline? - hallatszott messziről egy ismerős hang.
 
- Az irodájában van! - adta a választ az egyik munkatársam.
 
Hirtelen benyitott az irodámba a főnökünk.
 
- Á, itt vagytok! Gondolhattam volna! - kapott a fejéhez a főnök.
 
- Még szép, hogy itt vagyunk! Hisz dolgozunk. - mondtam neki.
 
- Evangeline! Hozzád jöttem. Te vagy itt a legjobb újságíró! Szükségem van az írásodra! Titokzatos dolgok folynak mostanában. Senki sem tud rá választ adni! A rendőrség sem ad ki semmilyen információt. Azt szeretném, hogy nyomozz egy kicsit a dolgok után, hátha megtudsz valamit!
 
- Nem vagyok én nyomozó! - mondtam kicsit kiakadva.
 
- Megemelem a fizetésed! - mondta a főnök meggyőzően.
 
- Megbeszéltük! Hol kell nyomoznom?
 
- Los Angelesben.
 
- Hogy micsoda?! - kérdeztem kicsit kiakadva.
 
- Már holnap indulnod kell! - mondta a főnök.
 
- Ezt nem hiszem el! Nem mehetne valaki más? Más is jól 
tud írni. Én meg nem vagyok felkészülve arra, hogy elutazzak! - mondtam lebeszélve a tervéről.
 
- Nincs vita, Evangeline! Menned kell és kész! Ha nem akarod elveszíteni az állásod, akkor jobb ha engedelmeskedsz!
 
- De nincs annyi pénzem, hogy elutazzak! - mondtam.
 
- Emiatt ne fájjon a fejed! A cég fizeti. Te csak végezd el a dolgod.
 
- Jó... rendben! Elmegyek! - mondtam megadva magam, mert nem szerettem volna állás nélkül maradni. Meg ha már nyomozásról van szó, talán sikerül kiderítenem, hogy mi az a warlock. Meg kell tudnom, hogy ki végzett a nagymamámmal.
 
Henry szomorú szemekkel nézett rám, a főnök pedig elégedett mosollyal távozott az irodából.
 
- Evangeline... most akkor tényleg elmész?
 
- Igen, nem tehetek mást. Nem szeretnék állás nélkül maradni. Valamiből muszáj fizessem a lakbért. Így meg ha elmegyek, akkor emeli a fizetésemet is.
 
- Az igaz. Tudom, hogy ma sok dolgod lesz az utazás miatt, ezért ma lemondom a találkát, de miután visszajösz, bepótoljuk. - mondta halvány mosollyal az arcán.
 
- Bepótoljuk! Mindenképp! - mondtam kicsit lecsüggedve az utazás miatt.
 
Miután lejárt a munkaidőm, egyedül indultam haza. Útközben felhívtam Christine-t, hogy elújságoljam neki a hírt.
 
- Ó de kár, hogy nem mehetek veled! - mondta sóhajtozva a telefonba Christine.
 
- Én meg bárcsak ne kéne elmenjek! - mondtam szomorúan.
 
- Ma átugrok hozzád, jó?
 
- Jó, mindjárt otthon vagyok, aztán jöhetsz! 
 
Miután hazaértem, Christine nemsokára megjelent nálam. Nagyon izgatott volt az utazásom miatt. Látszott rajta, hogy kicsit irigyelt, hogy lehetőségem van elutazni, méghozzá teljesen ingyen.
 
- Jaj, Evangeline! Néha azért hívj fel!
 
- Felhívlak, nyugi!
 
- Hol fogsz ott tartózkodni?
 
- Hát úgy gondoltam, hogy míg ott vagyok, a nagymamám házában fogom meghúzni magam.
 
- Milyen jó is, hogy a szüleid nem adták el azt a házat! - mondta Christine.
 
- Igen! Legalább körül tudok nézni, hátha rábukkanok ott valamire. - mondtam elgondolkodva.
 
- Arra a bizonyos warlockra gondolsz? - kérdezte Christine, aki tudta a titkomat. Tudja, hogy különleges erővel bírok és azt is tudja, hogy nem használhatom, mert bajba keveredhetek miatta. A nagymamám történetét is tudja, meséltem neki a warlockról is.
 
- Igen. Megszeretném tudni, hogy ki vagy mi az a warlock. Miért ölte meg a nagyit?
 
- És ha megtudod, akkor mi lesz? A nyomába eredsz?
 
- Erre még nem tudok válaszolni. Minden akkor fog eldőlni, amikor ott leszek.
 
- Tényleg! És Henry tudja már, hogy elutazol?
 
- Igen, előtte mondta el a főnök, hogy mi a terve velem. Ma megint akart volna velem találkozni Henry, de az utazás miatt le kellett, hogy mondjuk.
 
- Szegény! Biztos nem fog aludni, míg távol leszel! - mondta Christine sajnálkozva.
 
- Nem tudom, hiányozni fog, úgy ahogy te! - mondtam mosolyogva.
 
Christine közelebb hajolt hozzám, majd szorosan átölelt.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 13
Heti: 121
Havi: 545
Össz.: 58 278

Látogatottság növelés
Oldal: 1. Rész
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »