Az Árnyak Könyve

Üdv az oldalon! Ez a történet a Bűbájos boszorkák című sorozat kitalált története, új szereplőkkel!

                                                            19. Rész
 
         Másnap kora reggel már talpon voltam, mert tudtam, hogy Henry nem sokára nálam lesz. Nagyon izgatott voltam, mert már nagyon rég nem láttam.
Hamar megreggeliztem, majd többször kinéztem az ablakon. Henry még sehol sem volt. Már kezdtem aggódni miatta, de aggódásom hamar abbamaradt, mert valaki kopogtatni kezdett az ajtón.
Rohanni kezdtem, hogy ajtót nyissak, majd amikor megláttam, hogy Henry az, szó nélkül a nyakába ugrodtam.
 
- Szia, Evangeline! - mondta nyöszörögve Henry.
 
- Szia! Úgy örülök, hogy ideértél! Gyere beljebb! - mondtam, miután elengedtem.
 
- Köszi! - mondta Henry, majd beljebb jött a csomagjaival. - Szép ház!
 
- Igen, nekem is tetszik! Van már hova menned?
 
- Még nincs!
 
- Akkor mostmár van! Sok szoba van! Az egyikben nyugodtan beköltözhetsz.
 
- Komolyan mondod?
 
- Igen!
 
- Ez nagyszerű! - örvendezett Henry.
 
Sokat beszélgettem Henry-vel. Elmondta, hogy mik történtek a munkahelyen, mióta itt vagyok. Megkérdeztem tőle, hogy van e már barátnője, de elpirulva azt válaszolta, hogy nincs senkije. Sokat nevetgéltünk. Később magára hagytam, hogy kipihenje magát az út miatt.
A konyhában voltam, mosogattam, amikor Seth megjelent.
 
- Szia Seth! - mondtam, miközben folytattam a mosogatást.
 
- Szia! Na, megérkezett a te híres Henry-d?
 
- Igen! Fent van a szobájában. Lepihent, mert elfáradt az út miatt.
 
- Szóval már megvan a szobája!
 
- Igen, meg! És neked sikerült kiengesztelned Valery-t? - érdeklődtem.
 
- Igen, sikerült. Nagyon jól éreztük magunkat.
 
- Akkor jó! - mondtam.
 
- Szerintem is! - vágta rá Seth, majd csendben hallgattunk.
 
Mosogatás közben nagyon megfájdult a fejem. Hamar megtöröltem a kezem, majd kimentem a konyhából. Seth lassan ballagott utánam. Amikor kiértem a konyhából, kicsit émelyegni kezdett a gyomrom, ezért hátradőltem a kanapén.
 
- Minden rendben? - kérdezte Seth.
 
- Azt hiszem! Csak olyan furán érzem magam.
 
- Fáj valamid?
 
- A fejem és a hasam.
 
- Máskor is szokott?
 
- Nem. Nem igen szokott fájni semmim. Most nem tudom mi jött rám hirtelen.
 
Henry épp akkor jött le a lépcsőről. Seth későn vette észre, így ideje sem volt elmenekülni.
 
- Bocsi, zavarok? - kérdezte Henry.
 
- Dehogy! Gyere csak! - mondtam, majd felálltam a kanapéról.
 
Henry odajött hozzánk, majd Seth-et nézte, Seth pedig őt.
 
- Henry, ő itt Seth! Seth, ő pedig Henry! - mutattam be őket egymásnak.
 
- Szia. - köszönt komoly hangon Seth.
 
- Helló!
 
- Minden rendben? - kérdezte Henry rám nézve.
 
- Igen, csak kicsit rosszul érzem magam, de nem sokára elmúlik.
 
- Valamiben segíthetek?
 
- Nem! Nem kell neki segíts! Hallottad, nem sokára jobban lesz! - mondta Seth.
 
Seth-re néztem. Nem értettem a viselkedését. Miért beszél ilyen hangnemben Henry-vel.
 
- Dehát nem érzi jól magát! - mondta Henry.
 
- Lehet, de én itt vagyok és vigyázok rá! Nyugodtan menj vissza és aludj!
 
- Na de Seth! - szóltam rá. - Hogy beszélsz te Henry-vel?
 
- Csak idegesít, hogy most jött ide és máris úgy viselkedik mintha a pasid volna!
 
- Miről beszélsz? - kérdezte Henry.
 
- Ne tégy úgy, mintha semmit sem tudnál!
 
- Elég legyen Seth! - kiáltottam rá.
 
- Miért pártolod? - kérdezte mérgesen Seth.
 
- Elég legyen! - mondtam egyre elhalkulóbb hangon, majd leültem az ágyra, mert nagyon megszédültem.
 
- Mi a baj? - kérdezte ijjedten Seth és Henry, de én válaszolni sem tudtam.
 
Úgy éreztem, hogy teljesen elhagy az erőm. Nagyon rosszul éreztem magam. Még a halál is jobb lett volna abban a pillanatban, amit éreztem.
 
- Ez is a te hibád! - hibáztatta Seth Henry-t.
 
- Ugyan, miért tehetnék én róla?
 
- Azért, mert idejöttél! Míg nem voltál itt, semmi baja sem volt!
 
- Seth! Seth! - ismételgettem gyengén a nevét.
 
- Tessék?
 
- A Könyv! - mondtam.
 
- A Könyv? Milyen könyv?
 
- Az Árnyak... Köny...Könyve! - mondtam ki nehezen.
 
- Mi van vele?
 
- Teg...tegnap Peter ol...vasott belőle!
 
- Micsoda?
 
- Biztos megidézett val...valamit.
 
- Az Árnyak Könyve? - kérdezte Henry ijjedt hangon.
 
Seth és én hirtelen Henry-re néztünk. Nem értettük, hogy miért néz olyan ijjedten.
 
- Mi a baj? - kérdezte tőle Seth.
 
- Az Árnyak Könyvét nem olvashatjátok csak úgy! Főleg a megidézős részeket nem!
 
- Te meg honnan tudod ezeket? - kérdezte Seth.
 
- Az most nem lényeg! - mondta Henry, de Seth nekiesett.
 
- Azonnal mondd meg, hogy honnan tudod? Mióta itt vagy, azóta érzem, hogy mesterkedsz valamiben!
 
Henry egy szót sem szólt. Komolyan nézett Seth szemébe, majd elteleportált Seth kezeiből. Ijjedten néztem Henry-re, aki a kanapé másik végébe teleportálta magát.
 
- Ki, ki vagy te? - kérdeztem.
 
- Henry vagyok, fényőr. Azért vagyok itt, hogy vigyázzak rád.
 
Eleinte értetlenül álltam a dolgok mögött, de aztán rájöttem, hogy miért is nem hívott el sosem randizni. Igazából csak azért akart velem lenni, mert így jobban tudott rám vigyázni. Én bolond meg azt hittem, hogy bejövök neki.
 
- Te fényőr vagy? - kérdezte Seth.
 
- Igen! Igazából én beszéltem rá a főnököt, hogy küldjön ide, hogy közel lehessek hozzád. Jó, amúgy is jártam már itt titokban, hogy téged figyelhesselek Evangeline. De így, hogy te is tudod, hogy itt vagyok, így könnyebb téged követni.
 
- Ezt nem hiszem el! - mondta Seth, helyettem is válaszolva.
 
- De ezt megbeszélhetjük máskor is. Most azt kell megtudnunk, hogy mit olvastatok fel a Könyvből.
 
- Nem mi olvastunk, hanem tegnap egy gyerek felment a padlásra. De nem tudjuk mit olvasott. - mondta Seth.
 
- Nem, nem csuktam be a Könyvet, miután Petert rajtakaptam. Biztos, biztos azon az oldalon van, amit... olvasott. - mondtam gyenge hangon.
 
Seth és Henry köddé vált, hogy hamarabb a padlásra jussanak. Én a fejem fogva a kanapén ültem. Nagyon rosszul éreztem magam.
 
- Evangeline! - hallatszott egy suttogó női hang.
 
- Ki, ki az? - kérdeztem rémülten.
 
- Én vagyok a te második lelked!
 
- Második lelkem? - kérdeztem nem értően. - Mutasd magad!
 
- Én benned lakozom! Már a részed vagyok! - mondta a női hang.
 
- Te a fejemben vagy? Tűnj el! - mondtam kétségbe esve.
 
Tuti, hogy Peter idézte meg ezt a valamit, ami a fejemben van.
 
- Nem a fejedben vagyok, hanem az egész testedben! Én a barátod vagyok! - mondta ártatlan hangon.
 
- Te nem vagy a barátom, te biztos egy szellem vagy! Hagyd el a testem!
 
- Nem tehetem! Segíteni akarok neked!
 
- Mégis miben?
 
- El kell küldened Henry-t és Seth-et!
 
- Honnan tudod a nevüket? - kérdeztem.
 
- A testedben lakom, mindent tudok, hogy mi zajlik körülötted. Seth és Henry nem a barátaid. Ők a rosszak és nem én!
 
- Honnan veszed ezt?
 
- Henry becsapott téged, hónapok óta a bolondját járatja veled. Azt a látszatot keltette, mintha tetszenél neki. Milyen régóta vártál rá, mindhiába! És ott van Seth! Ő egy warlock, hogy vagy képes bízni benne? Ha bajba kerülne a barátai előtt miattad, biztos ellened fordulna és hidegvérrel megölne.
 
- Ha akarta volna, már rég megtette volna!
 
- Ugyan! Nem ismered még eléggé? Játszadozik veled míg tud, aztán majd eldob. Hisz már a legelején megmondta neked, hogy addig jön, míg kedve lesz hozzád, mikor megun, többet nem jön!
 
Csendben hallgattam amit ez a női hang mond. Talán tényleg jót akar nekem.
 
- Áruld el ki vagy!
 
- Jennifer vagyok! Én is egy boszorkány voltam, de mindenki az orromnál fogva vezetett, majd végül megöltek. Most, hogy egy új testbe kerültem, nem akarom, hogy téged is becsapjanak. Jót akarok neked hidd el!
 
- Evangeline, megtaláltuk mit olvasott fel Peter! - jelent meg Seth a semmiből.
 
- Egy testrabló költözött beléd! - mondta Henry, miután ő is visszajött.
 
- Evangeline! Ne higyj nekik! - szólt ismét a női hang. - Menekülj, míg nem késő!
 
Ijjedten álltam Seth és Henry előtt. Nem tudtam, hogy mit tegyek. De aztán elfogadtam Jennifer javaslatát, majd futásnak eredtem. Kiszaladtam az utcára, majd fejvesztve menekültem a sötétben. Míg csak a lábaim bírták szaladtam.
 
Seth és Henry beszélgetése:
 
- Utána kell mennünk! - kiáltotta Seth kétségbeesetten.
 
- Ne! Hagyjuk hadd menjen! - mondta Henry.
 
- De benne van az a lény és ha bántódása esik?
 
- Az egy szellem! Most telebeszélte Evangeline fejét. Minket rossznak állított be, ezért menekült el. Hiába megyünk utána, Evangeline nem hagyná, hogy haza hozzuk. Ő maga kell rájöjjön a dolgokra.
 
- Honnan tudod, hogy az a szellem ellenünk beszélte?
 
- Mert már volt dolgom ilyennel. Evangeline előtt más boszorkány fényőre voltam, őt is szállta már meg hasonló szellem.
 
- És mi lett azzal a boszorkánnyal?
 
- Hát... meghalt. - mondta Henry csendben.
 
- Te aztán szép kis fényőr vagy! - mondta idegesen Seth.
 
- De nem a szellem miatt halt meg. Attól sikerült megmentenem. Egy harcban halt meg.
 
- Jobb, hogyha nem mentegetőzöl! Ha tudná, hogy milyen alak tetszett neki hónapokon át!
 
- Várjunk csak? Én tetszettem Evangeline-nek? - kérdezte csodálkozva Henry.
 
- Igen, miért te nem vetted észre?
 
- Nem! De ha tudtam volna...
 
- Mostmár késő! Ne is álmodj Evangeline-ről! - mondta Seth mérgesen.
 
- Miért ne? Jártok?
 
- Nem járunk, de nem engedem őt át neked!
 
- Tán csak nem szerelmes vagy bele? - kérdezte Henry.
 
- Nem vagyok bele szerelmes! - tagadta Seth.
 
Henry nézte egy darabig Seth-et, majd szélesen elmosolyodott.
 
- Te beleszerettél!
 
- Elment az eszed? Soha! Evangeline és én csak barátok vagyunk! - mondta Seth.
 
- Akkor viszont nem értem, hogy miért ne járhatnék Evangeline-vel?
 
- Mert nem illetek össze!
 
- Majd Evangeline eldönti! - mondta karbatett kézzel Henry.
 
- Majd meglátjuk! Abban nekem is lesz egy két beleszólásom!
 
- Meddig? Egy hétig? Utána hazautazik velem, többé nem találkoztok!
 
Seth mérgesen nézte Henry-t. Nem tudta, hogy erre mit mondjon, nem szerette volna elveszíteni Evangeline-t.
 
- És most mit csinálunk? Itt állunk és várunk, amíg Evangeline kint kószál? - kérdezte Seth.
 
- Igen, nem tehetünk mást!
 
- Te lehet, hogy nem tehetsz, de én nem hagyom egyedül! - mondta Seth, majd eltűnt Henry szeme elől.
 
Több helyen előbukkant Seth, de Evangeline nyomát nem találta. Amikor már majdnem feladta volna a keresését, mepillantott egy lányt a Golden Gate hídnál. Egyből
 megismerte, hogy Evangeline az, ezért oda teleportálta magát.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 5
Tegnapi: 13
Heti: 109
Havi: 533
Össz.: 58 266

Látogatottság növelés
Oldal: 19. Rész
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »