Az Árnyak Könyve

Üdv az oldalon! Ez a történet a Bűbájos boszorkák című sorozat kitalált története, új szereplőkkel!

                                                            28. Rész
 
            Amikor hazamentem, még mindig nem volt jelen Henry, így nem tudtam elújságolni neki a hírt. A lépcsőhöz mentem, hogy felmenjek a szobámba, de amikor már félúton jártam, valaki kopogtatott az ajtón.
Nem tudtam, hogy ki lehet az. Visszafordultam, majd lesiettem a lépcsőn. Amikor ajtót nyitottam egy hosszú, barna hajú lány és egy szintén barna hajú fiú állt az ajtóban. Komoly tekintettel néztek rám.
 
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem.
 
- Segítened kell! - mondta a lány.
 
- És miben?
 
- Tudjuk, hogy mi vagy!
 
- Gyertek be! - mondtam egyből a választ.
 
Nem tudtam, hogy kik lehetnek, de rosszat sejtettem. Honnan tudhatják, hogy én ki vagyok?
Amikor bejöttek, megálltak a nappaliban és felém néztek.
 
- Üljetek le! - mondtam komoly hangon.
 
A lány és a fiú helyet foglalt a kanapén, majd meredten néztek rám.
 
- Kik vagytok? Honnan tudjátok, hogy én ki vagyok? - kérdeztem.
 
- A nevem Angelika, ő pedig a szerelmem Rod. Nagy bajban vagyunk, ezért jöttünk ide. Tudtuk, hogy itt boszorkányok laknak!
 
- Csak laktak! - mondtam. - Most én lakom itt, de én is boszorkány vagyok!
 
- Már nem laknak itt a bűbájosok? - kérdezte a lány.
 
- Azok meg kik?
 
- Hát a három lánytestvér!
 
- Ja. Nem tudom, hogy mi lett velük. A nagymamám lakott itt én előttem.
 
- Értem. Akkor ha te is boszorkány vagy, te is tudsz segíteni nekünk!
 
- Miben kellene az én segítségem? - kérdeztem csodálkozva.
 
- A barátom Rod, hát hogy is mondjam?
 
- Ki vele!
 
- Farkasember!
 
- Hogy micsoda? - kérdeztem ijjedten.
 
- Segítened kell!
 
- Ne, ne haragudjatok! Nem segíthetek!
 
- Dehát miért nem?
 
- Mert nem akarok ilyenekben részt venni!
 
- Kérlek! - mondta Angelika felugorva a kanapéról, majd könyörgő tekintettel nézett a szemembe.
 
- De én nem értek az ilyenekhez! Keressetek más boszorkányt!
 
- Csak te segíthetsz! Az Árnyak Könyvében biztos benne van!
 
- Honnan tudsz te róla?
 
- Minden boszorkány tud Az Árnyak Könyvéről!
 
- Na jó, tudjátok mit? Megteszek, amit tudok! De nem igérek semmit! - mondtam megadva magam.
 
- Köszönöm! - mondta boldogan Angelika, majd szorosan átölelt.
 
- Jó, jó, elég! - mondtam halkan, majd Rod-ra néztem. - De hogy lettél farkasember?
 
- Éjszaka, egy diszkóból tartottam hazafele. A város már teljesen kihalt volt. Egyszer úgy éreztem, mintha figyelne valaki. Nagyon rossz érzés volt. Hátranéztem, majd távolról egy kutya alakú valamit láttam. De nem lehetett kutya, mert elég hatalmas volt. Sietni kezdtem, egyre gyorsabban és gyorsabban, de hallottam, hogy távolról lohol utánam az a valami. Majd amikor futás közben hátranéztem, már ott volt közvetlen a hátam mögött, aztán letámadt. Viaskodni kezdtem vele, akkor már tudtam, hogy ő nem lehet e világi. Hatalmas volt és rusnya. Megharapott, majd elszaladt.
Akkor még nem tudtam, hogy mivé fogok változni. Kifinomult a szaglásom, élesebb lett a látásom, minden megváltozott körülöttem. Mindez szép és jó lett volna, de estefele elkezdett szőrösödni a tenyerem, a körmeim megnőttek, a kezem is eltorzult, majd a lábam. Aztán borzalmas fájdalom kísért minden átváltozáson, egészen mostanáig. Hogy mit csinálok éjszaka, sosem tudom, semmire sem emlékszem. De mindig tiszta vér vagyok. Nem tudom, hogy kiket vagy miket ölhettem meg, de már nem bírom tovább.
 
- Hát ez rémes! Ilyet csak a filmekben láttam eddig. Eddig is féltem az ilyen filmektől, most, hogy tudom ez igaz, hogy fogok így nyugodtan aludni éjszaka? - mondtam a körmöm harapdálva.
 
- Hidd el, nekünk még rosszabb! Kérlek segíts!
 
- Jó, de ehhez kéne egy kis segítség! Én nem értek ilyenekhez. Várjatok, szólok az egyik barátomnak!
 
- Jó! - mondta Angelika.
 
- Henry! - kiáltottam.
 
Kis idő múlva meg is jelent a nappaliban. Nagy szemekkel nézett minket, nem számított arra, hogy nem vagyok egyedül.
 
- Szia, Henry! Segítened kell! Ne félj, ők tudják, hogy boszorkány vagyok! - mondtam Henry-hez sietve.
 
- Tudják? Kik ők?
 
- Egy kétségbeesett szerelmespár. A segítségünkre van szükségük!
 
- Miben kell segíteni?
 
Mindent elejétől elmeséltünk neki. Henry nagy szemekkel figyelte, amit mondtunk. Természetesnek vette, hogy segítenünk kell Rod-on.
 
- Henry, muszáj segíts! Egyedül nem tudok!
 
- Persze, hogy segítek! - mondta Henry.
 
- Meg kéne nézzük Az Árnyak Könyvét, hátha ott találunk benne valamit! - mondtam Henry-re nézve.
 
- Jó, nézzük meg! - mondta Henry.
 
Felszaladtam a lépcsőn, majd a padlásra mentem. Kinyitottam az Árnyak Könyvét, majd keresni kezdtem, hátha találok valamit. Henry megjelent a hátam mögött.
 
- Na találtál valamit? - kérdezte.
 
- Még nem!
 
- Biztos benne van!
 
- Remélem! Csak az a baj, hogyha meg is találom, hogyan fogom megmenteni a varázslatommal, anélkül, hogy a warlock-ok megtudják, hogy élek?
 
- Ez jó kérdés! Fogalmam sincs! Ezt a hetet valahogy kihúzod itt, aztán hazamegyünk!
 
- Azt hiszed, hogy ott nem találnának meg? De különben is, én nem megyek haza!
 
Henry értetlenül nézett rám.
 
- Mi az, hogy nem jössz haza?
 
- Megbeszéltem a főnökkel, hogy itt maradok és itt fogok neki dolgozni!
 
- Ezt most komolyan mondod? Képes volnál itt maradni?
 
- Képes! Megszerettem itt!
 
- Lefogadom, hogy Seth miatt maradnál.
 
- Miatta is, meg itt ez a nagy ház. Mindig is szerettem volna ilyen házban lakni!
 
- Jó, de attól még, hogy én haza utazom, attól még sokszor figyelni foglak!
 
- Megtudom magam védeni!
 
- De nekem ez a kötelességem!
 
- Jó, tudom!
 
- És mi lesz Christine-el?
 
- Majd beszélgetünk telefonon!
 
- Biztos, hogy jól meggondoltad?
 
- Igen! - mondtam mosolyogva. - De egy valami nem fér a fejembe!
 
- Mi lenne az? - kérdezte Henry.
 
- Amikor az a szellem belém költözött, te azt mondtad, hogy tetszek neked. Igaz ez?
 
- I-igen! - mondta zavarba esve.
 
- Ezt nem hiszem el! Te tetszettél nekem, én pedig neked és mégsem jöttünk össze!
 
- Mert ez lehetetlen lett volna!
 
- Dehát Seth-el is lehetetlen lenne, mégis arra bíztattál, hogy összejöjjek vele, miért?
 
- Mert én nem tehetlek boldoggá!
 
- De Seth se tehetne boldoggá, mivel ő warlock. Ez ugyanolyan, mint nálad!
 
- Ez teljesen más. Seth más mint én! Seth nem törődik a warlock-okkal és a következményekkel! Én már nem ilyen vagyok!
 
- De nem zavar téged, mikor Seth-el vagyok?
 
- Nem! Örülök a boldogságodnak! - mondta Henry mosolyogva.
 
- Köszönöm! - mondtam, majd Az Árnyak Könyvére néztem. - Most pedig keressük meg azt a farkasembert!
 
- Rendben!
 
A egész Könyvet átnéztük, de reménytelenül. A farkasember nem szerepelt benne.
 
- Az internet! - kiáltott Henry.
 
- Talán ott sikerrel járhatunk?
 
- Lehet, hogy többet megtudunk róla!
 
- Jó, annyit tudok, hogy az ezüst jó rá!
 
- Ezt egy filmből szedted?
 
- Nem csak egy filmből! Több filmből! - mondtam.
 
- Talán az interneten többet tudunk meg!
 
- Jó, akkor menjünk le és nézzük meg! - mondtam, majd leszaladtunk a földszintre.
 
Visszamentünk Angelikához és Rod-hoz, Henry pedig kézbe vette a laptopot, aztán kutakodni kezdett.
Sajnos nem lettünk okosabbak. Ugyanazt találtuk, amit én mondtam.
 
- A francba! Most mit csináljunk? - kérdezte Henry.
 
- Talán tényleg jó rá az ezüst! Egy próbát megér! - mondtam.
 
- Nekem van ezüst nyakláncom! Odaadom ha kell! - mondta Angelika.
 
- Meg kell próbálnunk, mert már nincs sok időnk! Kezd szőrösödni a tenyerem! - mondta Rod a tenyerét mutatva.
 
- És ha nem lesz elég az ezüst? - kérdeztem.
 
- Meg kell próbálnunk! - mondta Henry.
 
- Angelika, add ide a nyakláncot! Valamit megpróbálok! - mondtam.
 
Angelika levette a nyakláncát, majd a kezembe adta. Én megkértem Henry-t, hogy figyeljen Angelikára és Rod-ra, míg én visszamegyek a padlásra.
Amikor visszamentem a padlásra, arra gondoltam, hogy kipróbálok egy főzetet, hátha használ a farkasember ellen. Nagy kotyvasztásba kezdtem. A főzetbe beleengedtem az ezüst nyakláncot, majd figyeltem a főzetből kiáramló gőzt. Ekkor lépteket hallottam a hátam mögött. Amikor megfordultam, Seth állt mögöttem.
 
- Hát te meg mit csinálsz? - kérdezte Seth.
 
- Egy főzetet!
 
- Minek?
 
- Egy szerelmespár van a nappaliban. A segítségemet kérték! Segítenem kell nekik!
 
- Tudják, hogy boszorkány vagy?
 
- Igen! A fiú farkasember. Meg kell őt mentenem!
 
- Farkasember? - kérdezte lepődötten.
 
- Igen!
 
- Jó, hogy segíteni akarsz, meg minden, de mi lesz ha megtudják a warlock-ok, hogy élsz? Két idegen miatt kockáztatod az életed?
 
- Boszorkány vagyok. Ezt kell tennem! Még ha veszélyben vagyok is! Nem hagyhatom őket cserben!
 
- Jaj, Evangeline! Túl segítőkész vagy! - mondta Seth.
 
- Nem tehetek róla!
 
- Segítek! - mondta Seth.
 
- Tényleg? - kérdeztem nagy szemekkel.
 
- Nem helyeslem a dolgokat, de nem akarom, hogy bajod essen, ezért segítek!
 
- De itt lesz Henry, vigyáz rám, hisz ez a dolga! - mondtam.
 
- Lehet, hogy ez a dolga, de nyugodtabb vagyok ha én is itt vagyok!
 
- Rendes vagy! - mondtam mosolyogva.
 
- Csak féltelek! - mondta Seth kicsit zavarba esve.
 
- Ha segítesz és ezt az egészet túléljük, akkor mondanom kell valamit!
 
- Jó hír?
 
- Hát ki hogy veszi! Én például nagyon boldog vagyok!
 
- Mondd el!
 
- Nem! - mondtam mosolyogva.
 
- Nem bírom ki addig, muszáj tudnom! - mondta Seth közelebb lépve hozzám.
 
- Hát jó! Elmondhatom, ha nagyon tudni akarod!
 
- Ki vele!
 
- Megbeszéltem a főnökkel, hogy itt fogok dolgozni! Nem kell haza utaznom! Itt fogok lakni!
 
- Ez igaz? - kérdezte Seth nagy mosollyal az arcán.
 
- Igen!
 
- Igaz, hogy eltudnék hozzád teleportálni, de az nem ugyanaz!
 
- Tudom!
 
- Miattam csináltad?
 
- Miattad is, meg a ház miatt is! Meg Christine miatt is. Így nem fogja megtudni, hogy veled járok. Majd azt mondom neki, hogy itt szerettem bele valakibe!
 
- Evangeline, most nagyon boldoggá tettél!
 
- Akkor már nem haragszol rám? - kérdeztem.
 
- Miért kéne rád haragudjak?
 
- Tudod amiatt, hogy nem maradtam veled kettesben!
 
- Nem örültem neki, az igaz! De mostmár akármikor lesz időnk! - mondta Seth vigyorral az arcán.
 
- Igen! Teljesen egyedül leszek ebben a nagy házban. Eddig is féltem, de ezután a farkasemberes történet után, nem tudom hogyan fogok nyugodtan aludni! - mondtam a szám húzva.
 
- Itt leszek veled!
 
- Nem lehetsz itt! A warlock-oknak gyanús lesz!
 
- Mielőtt téged megismertelek, már azelőtt is ritkán tartózkodtam a warlock-oknál. Gaius-sal mindig is kijöttem, meg a lányokkal, de mindig is szerettem kerülni a többieket! Ezért is nem lesz gyanús senkinek sem, hogy itt vagyok!
 
- Akkor jó! Most megnyugodtam! - mondtam, majd újra a főzet felé fordultam.
 
- Ebből mi lesz?
 
- Ezzel próbálom kiírtani Rod-ból a farkasembert. Elkéne mondjak egy bűbájt!
 
- Rendben! Talán egy aprócska bűbájt nem vesznek észre a többiek! - mondta Seth.
 
Én elővettem egy írószert és egy darabka papírt, majd leírtam a varázsigét, amit magamtól írtam, majd felolvastam.
 
- Gonosz erők, melyek megfertőzitek a lelkeket, Távozzatok minél messzebb! Megfertőzted a szíveket, de a jóság hatalma erősebb! - mondtam, majd beledobtam a főzetbe, ami robbanásszerű hangot adott ki.
 
- Azt hiszem ez bejött! - mondta Seth.
 
- Remélem! Nem vagyok jó költő, remélem sikerül! - mondtam, majd üvegcsékbe tettem a főzetet.
 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 8
Tegnapi: 13
Heti: 112
Havi: 536
Össz.: 58 269

Látogatottság növelés
Oldal: 28. Rész
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »