Az Árnyak Könyve

Üdv az oldalon! Ez a történet a Bűbájos boszorkák című sorozat kitalált története, új szereplőkkel!

                                                            34. Rész
 
         Egy hét telt el, mióta Seth megcsalt. Úgy látszik, hogy megértette, amit mondtam neki, mert nem jelentkezett azóta. Mikor végre beleszerettem és megbíztam benne, megcsal egy másik lánnyal. Habár ő maga mondta, hogy ez volt a szándéka, hogy magába bolondítson, mert én annak idején váltig állítottam, hogy nem tud megszerezni.
Kate néni volt az egyetlen, akinek kiönthettem a szivem. Átmentem hozzá és elmondtam neki, hogy a drága unokája egy szemét gazember.
 
- Nem hiszek a fülemnek! Seth tényleg ezt csinálta? - kérdezte Kate néni.
 
- Igen. Pedig én szerettem! - mondtam könnyes szemmel az asztalánál ülve.
 
- Azt hittem, hogy az én kisunokám rendes fiú!
 
- Tudja meg, hogy nem az! A szemembe megmondta, hogy nem is érdekeltem soha!
 
- Nagyon sajnálom Evangeline! Biztos az apja tehet róla, hisz rossz társaságban nőtt fel!
 
- Ha lehet, akkor ne védje! Tudom, hogy az unokája és ezért védi annyira!
 
- Hát, igen. - mondta halkan Kate néni.
 
- Mostmár kiismertem! Többet ne is jelenjen meg többet nálam, mert nem tudom, hogy mit csinálok vele! - mondtam mérgesen.
 
Kate néni nyugtatott még egy darabig, majd elköszöntem tőle. Akkor még nem sejtettem, hogy mik várnak még rám.
Lassan haza ballagtam, majd felmentem a szobámba. A jegyzetfüzetem nézegettem az ágyon ülve. Mindig is az volt az álmom, hogy egy nap híres újságírónő legyek, de mióta itt vagyok, semmire sem haladok. Ha tudtam volna, hogy Seth csak átver, akkor biztos visszautaztam volna Londonba. Ott legalább jól ment minden. Mindig volt miről írni, de itt akármi történik, mind természetfeletti dolog.
Miközben ezeken gondolkodtam, valaki csengetett az ajtón. Nem tudtam elképzelni, hogy ki lehet, de már nem is volt kedvem gondolkozni rajta.
Lassan levánszorogtam a lépcsőről, majd ajtót nyitottam.
 
- Christine? - kérdeztem meglepve.
 
- Szia barátnőm! - mondta Christine gúnyosan, majd betolakodott a házba.
 
Nem tudtam hirtelen, hogy most mi történik, csak értetlenül néztem Christine-re, aki dühösen nézett rám. Hirtelen pofon vágott, majd elmondta azt is, hogy miért kaptam.
 
- Te áruló! Hogy tehetted? Végig megjátszodtad, hogy nem tudod ki Seth barátnője, aztán Henry elárulta, hogy te meg Seth jártok!
 
- Sa-sajnálom! - mondtam lesütött fejjel az arcom fogva.
 
- Azt hittem, hogy a barátnőm vagy, de tévedtem! Te már egy senki vagy a számomra!
 
- Kérlek ne mondd ezt! - mondtam könnyes szemmel.
 
- Sajnálok minden pillanatot, amit rád pazaroltam! Egy önző kis dög vagy! - mondta Christine lenéző tekintettel.
 
- Ne mondd ezt!
 
- Ha a barátnőm lettél volna, akkor nem kezdtél volna ki Seth-el!
 
- Miért ne? Ugyanúgy szerettem, mint te! - mondtam kiállva magamért.
 
- Akkor is tekintettel lehettél volna rám!
 
- Hányszor voltam rád tekintettel? Rengetegszer!
 
- Ott volt neked Henry, de nem! Neked pont az a fiú kellett, aki nekem is!
 
- Henry-vel hagyj békén! De mostmár ha kell Seth, akkor a tiéd, neked adom! Nekem nem kell!
 
- Miért nem kell? - kérdezte Christine lepődötten.
 
- Mert neki nem jönnek be a szerelmes lányok! Próbálkozhatsz nála, de neki nem kell kapcsolat!
 
- Ha kell neki kapcsolat, ha nem, ezt akkor sem bocsátom meg neked! És csak hogy tudd, ezért még megfizetsz!
 
- Most fenyegetsz? - kérdeztem nagy szemekkel.
 
- Tekintsd úgy, ahogy akarod! - mondta Christine szúrós szemekkel, majd kiment a házból.
 
Becsapta maga után az ajtót, én pedig sírni kezdtem, mert tudtam, hogy ezekután elvesztettem a legjobb barátnőmet.
Sosem hittem volna, hogy egy nap összeveszem vele és mindezt egy fiú miatt.
Bementem a nappaliba, majd az ott lévő bútorhoz mentem. Ott volt a nagyi fényképe, amit felvettem, majd leültem a kanapéra.
 
- Drága nagyi! Annyira hiányzol! Bárcsak itt volnál most mellettem. Olyan szomorú vagyok! Úgy érzem, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj! Először Seth-ben kell csalódnom, majd Christine barátságát vesztem el! Mi jön még? Lehet, hogy a munkám is elveszítem! Mióta itt vagyok, azóta van mindez! - mondtam a fényképet nézegetve.
 
Teljesen ki voltam készülve, már étvágyam sem volt. Nem tudtam kezelni a helyzetet. Már egyáltalán nem éreztem itt jól magam, de tudtam, hogy nem utazhatok vissza Londonba, mert már nincsenek barátaim. A szüleimhez viszont nem akartam utazni, mert nem szerettem volna a terhükre lenni.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 11
Tegnapi: 13
Heti: 115
Havi: 539
Össz.: 58 272

Látogatottság növelés
Oldal: 34. Rész
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »