Az Árnyak Könyve

Üdv az oldalon! Ez a történet a Bűbájos boszorkák című sorozat kitalált története, új szereplőkkel!

                                                            33. Rész
 
         Este alig tudtam elaludni, de amikor sikerült, akkor Christine-ről álmodtam, ahogy nevet rajtam, miközben én sérülten fekszem a földön. Hallottam a nevetését, mintha valóságos lett volna. Riadtan ültem fel az ágyból. Csurom vizes voltam, még a hajam is. Még éjszaka volt, az orromig sem láttam.
Felkapcsoltam az éjjeli lámpám, majd felkeltem, hogy megmosakodjak. Kinéztem az ablakon, hogy megnézzem milyen az idő, mert majdnem megsültem a szobámban. Kint esett az eső, a szél is erősen fújt. Kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön be egy kis friss levegő, majd miután megmosakodtam, visszafeküdtem az ágyba.
Újra eszembe jutott, amit Christine mondott. Még mindig alig hiszem el, hogy szerelmes Seth-be. Remélem, hogy nem változik meg a barátságunk, amiért nem mondtam el neki az igazat. Nagyon félek attól, hogy ellenem fordul.
Telt az idő, de én még mindig nem tudtam visszaaludni. Lassan világosodni kezdett, én pedig már nem szerettem az ágyamban feküdni, ezért felöltöztem, majd lementem a nappaliba.
Nagyon fáradt voltam, ezért mikor a kanapéhoz értem, beleestem. Olyan jó volt kifeküdni rajta, hogy el is tudtam volna aludni, de nem akartam, mert akkor éjszaka megint ébren leszek. Csak a szemeimet pihentettem. Észre sem vettem, hogy Seth megjelent és engem figyel. Csak annyit éreztem, hogy megcsókolt. Lassan kinyitottam a szemem, majd rá néztem.
 
- Jó reggelt! Mi ez a lustálkodás? - kérdezte Seth mosolyogva.
 
- Szia. Csak ledőltem, hogy pihenjek egy kicsit! - mondtam nyújtózkodva.
 
- Még kora reggel van, és máris álmos vagy?
 
- Igen, mert alig aludtam valamit az éjjel!
 
- Nem voltál álmos?
 
- Hát nem! Rosszat álmodtam, utána nem tudtam vissza aludni.
 
- Mit álmodtál? - érdeklődött Seth.
 
- Rosszat, ami remélem, hogy sosem fog megtörténni! - csóváltam a fejem.
 
- Elmeséled?
 
- Christine-ről álmodtam, ahogy nevet rajram, én pedig a földön fekszek sérülten.
 
- Tényleg nem valami szép álom. Vajon mit jelenthet?
 
- Én tudom! - mondtam sóhajtva.
 
- Tényleg? Mondd el! - mondta Seth leguggolva elém.
 
- A tegnap beszéltem Christine-el, és elmondtam neki, hogy haza küldtem Henry-t, én pedig itt maradok egy fiú miatt.
 
- Rosszul fogadta?
 
- Nem, örült a boldogságomnak!
 
- Akkor mi a baj?
 
- Az, hogy szerelmes beléd!
 
- Hogy micsoda? - kérdezte Seth felállva.
 
- Szerelmes beléd! Nem tudom, hogy hogyan, de megtörtént! Pedig Christine sosem volt még szerelmes!
 
- Ezt nem hiszem el! És ez bánt annyira?
 
- Azt mondta, hogy derítsem ki a barátnőd nevét, mert megakarja ölni! - mondtam könnyes szemmel.
 
- Evangeline, ne sírj! - ült le mellém Seth.
 
- Hogyne sírnék? A legjobb barátnőm!
 
- De ugye ez nem fog változtatni a kapcsolatunkon?
 
- Nem, nem fog! Nem hagyom, hogy Christine közénk álljon!
 
- Akkor jó! Nem akarom, hogy most Christine miatt bűntudatod legyen!
 
- Csak tudod mitől félek?
 
- Mitől?
 
- Attól, hogyha megtudja, hogy én vagyok a barátnőd, akkor ellenem fordul és elmondja valakinek, hogy boszorkány vagyok!
 
- Ne félj, ki hinne neki? Azt hinnék, hogy megőrült!
 
- Hát remélem! Én szeretem Christine-t.
 
- Tudom, csak ne sírj! - mondta Seth, majd letörölte a könnyeim. - Olyan szép vagy!
 
- Ne mondd ezt! - mondtam, majd elfordultam tőle. - Még ilyenkor is ez jár a fejedben?
 
- Igen! Még sosem láttam ilyen szép lányt, mint te!
 
- Ezt nem hiszem! Tudom, hogy minden lánynak ezt mondtad!
 
- Miből veszed ezt?
 
- Christine-nek is kitudja miket mondtál, hogy ennyire beléd esett!
 
- Nem mondtam semmit!
 
- Persze! Csak úgy ni hagyta, hogy megcsókold! - mondtam szúrós szemekkel nézve rá.
 
- Azt nem mondtam neki, hogy szép, csak hogy csinos!
 
- Az már majdnem ugyanaz! - mondtam.
 
- De nálad nem szebb!
 
- Ha szebb lennék, mint Christine, akkor sikeresebb lettem volna a szerelemben. Mindig minden fiú Christine-t választotta.
 
- Mert Christine tapadós. A fiúknak nem volt más választása.
 
- Ha te mondod! Te mégis meg tudtál tőle szabadulni!
 
- Mert nekem van akaraterőm! Ha valamire azt mondom, hogy nem, akkor nem!
 
- Ezért tudod megállni, hogy ne csajozz?
 
- Igen. Mikor eldöntök valamit, akkor ahhoz tartom magam!
 
Halványan elmosolyodtam a mondatára.
 
- Látod, már nem is sírsz! - mondta mosolyogva Seth.
 
- Mert megnyugodtam. Nem is tudom mi lett volna velem, ha most nem lettél volna itt!
 
- Aludtál volna! - vigyorgott Seth.
 
- Mondom, hogy csak a szemem pihentettem!
 
- Nem igaz! Aludtál!
 
- Nem aludtam!
 
- De aludtál, mert nem vetted észre mikor megjelentem!
 
- Mert osontál! - magyarázkodtam.
 
- Igen, igen! - mondta Seth, majd megcsókolt.
 
Szorosan fogott magához, mintha többé el sem akart volna engedni. Alig tudtam kiszabadítani magam erős szorításából.
 
- Mi a baj? - nézett rám Seth.
 
- Se-semmi! - mondtam elpirulva.
 
- Mégis meddig kell várjak rád? - kérdezte Seth.
 
- Ezen a Christine-s ügyön esnénk túl végre, hogy megnyugodjak! - mondtam, majd felálltam.
 
- Biztos, hogy csak erről van szó?
 
- Igen.
 
- Utána engedékenyebb leszel velem?
 
- I-igen!
 
- Várni fogom azt a napot! - vigyorgott Seth.
 
- Inkább beszéljünk másról! - mondtam a fejemhez kapva.
 
- Miről szeretnél beszélni?
 
- Például arról, hogy elintéztétek-e a warlock-os ügyeiteket?
 
- Igen, és igazam volt. A szokásos ügyeivel fogadott minket az apám! A nagy boszorkánymester! Nem érzi magát elég erősnek, szüksége van még erőre! Egyszer majd ez lesz a veszte!
 
- Nem próbáltál még beszélni vele?
 
- Megsem hallgatna! Mindenáron azt akarja, hogy olyan legyek, mint ő! Nem tudja elfogadni, hogy más vagyok!
 
- Hát én nem mondom el mégegyszer azt, hogy élj inkább emberként, mert úgyse érdekel. Ha neked így jó, akkor ne panaszkodj! - mondtam a vállam huzogatva.
 
- Ne is mondd el mégegyszer, mert már sokszor hallottam ezt tőled!
 
- Nem mondom! A te döntésed! Csak szegény Kate nénit sajnálom! Szeretné, hogy mellette légy! Igaz is, már rég találkoztam vele! Ideje volna meglátogatnom! Te nem jössz?
 
- Tudod, hogy nem lehet! Nem kockáztathatok! De mondd meg neki, hogy üdvözlöm!
 
- Rendben!
 
Seth és én beszélgettük még egy kicsit, majd elköszöntünk egymástól. Aztán elmentem Kate nénihez.
Elmondtam neki, hogy Seth üdvözli, aminek nagyon örült. Beszélgettem még vele is egy keveset, aztán hazamentem.
Arra gondoltam, hogy ki kéne mozdulnom, ne mindig bent üljek, hátha lesz miről cikket írjak. A főnöknek muszáj küldjek valamit, különben nem lesz állásom!
Fogtam a jegyzetfüzetem, majd elindultam. Egyedül sétálgattam és mind azon járt az eszem, hogy miről is írhatnék.
Dél körül járt, amikor meguntam a bámészkodást, majd hazafele indultam. Egy másik utat választottam, hogy haza jussak. Elég elhagyatott volt. Egyre rosszabb ötletnek tűnt, hogy ezt az utat választottam.
Lassú léptekkel mentem a járdán, amikor egy fiatal lány hangját hallottam.
 
- Eresszetek el! - kiáltotta.
 
Tudtam, hogy bajban van, ezért nem hagyhattam ott. Segítenem kellett neki. Berohantam a tömbházak közé, ahol rájuk is bukkantam. Egy hosszú barna hajú lány három alakkal viaskodott.
 
- Eresszétek el! - kiáltottam oda nekik.
 
A három férfi rám nézett, majd a szemük pirosra változott. Ekkor már tudtam, hogy nem emberekkel van dolgom, hanem démonokkal.
 
- Azt mondtam, hogy eresszétek el! - ismételtem meg a mondatom.
 
Az egyik démon ekkor megfogta a lányt, majd teljes erejéből a falhoz vágta. Muszáj volt alkalmaznom a varázserőm, ezért tűzgolyókkal dobáltam meg őket. Két démon elpusztult, de a harmadik eltűnt.
Nem is törődtem már vele, egyenesen a lányhoz szaladtam, aki a földön feküdt.
 
- Ébredj fel kérlek! Térj magadhoz! - rimánkodtam neki kétségbe esve, de nem kaptam tőle választ.
 
Nagyon megijedtem, a pulzusát sem éreztem. Eléggé megüthette magát, amikor a falnak csapódott. Nem akartam, hogy meghaljon. A kezem a fejéhez tettem, ahol elég sok sérülés volt, majd azt vettem észre hogy a kezemből kék fény árad, pont olyan, mint Henry kezeiből, amikor a sérüléseim gyógyította.
Nem értettem, hogy most mi történik. Hisz nekem sosem volt gyógyító erőm. Viszont a lány sérülései teljesen begyógyultak. Nem akartam hinni a szememnek, de nem is volt időm tovább agyalni rajta, mert a lány magához tért.
 
- Kö-köszönöm, hogy megvédtél! - mondta a lány a földön fekve.
 
- Semmiség! Fel tudsz állni? - kérdeztem.
 
- Azt hiszem, hogy igen! - mondta a lány, majd lassan felkelt a földről.
 
- Kik voltak ezek?
 
- Nem tudom! Itt sétáltam, aztán rám támadtak. Elég furcsa kontaktlencséjük volt! - mondta a lány mit sem sejtve az egészről.
 
- Igen! Biztos valami huligánok voltak! - mondtam, mintha nem tudnám, hogy démonok.
 
- Vagy pedig drogosok! Amúgy Becky vagyok!
 
- Én pedig Evangeline.
 
- Örvendek!
 
- Gyere, jobb ha most hazajössz velem!
 
- Miért?
 
- Nem szeretném, hogy újra letámadjon valaki! Meg ha már így összefutottunk, akkor beszélgethetünk is! - mondtam barátságos hangon, közbe csak ki szerettem volna deríteni, hogy miért támadtak le egy ártatlan lányt.
 
- Rendben! Menjünk!
 
Amikor hazamentünk, Becky leült a kanapéra, én pedig felszaladtam a szobámba, hogy szóljak Seth-nek. Miután Seth megjelent, elmeséltem neki Becky-t.
 
- És tényleg nem tud semmiről? - kérdezte Seth.
 
- Nem! Ájult volt, nem látta, hogy varázsolok!
 
- Akkor jobb lesz ha nem is áruljuk el neki!
 
- Viszont lenne egy kérésem!
 
- Mi lenne az?
 
- Vigyáznál Becky-re, amíg én átszaladok Kate nénihez?
 
- Miért akarsz odamenni?
 
- Meg kell kérdeznem valamit tőle! Valami van az erőmmel!
 
- Ezt hogy érted?
 
- Becky nagyon megsérült, én pedig meggyógyítottam! Pont mint ahogy Henry gyógyított! Eddig még sosem volt ilyen képességem!
 
- Ez érdekes! Lehet, hogy fényőr vagy?
 
- Fényőr? - kérdeztem lepődötten.
 
- Habár nem hiszem! Mert akkor minek küldték Henry-t, hogy vigyázzon rád? Fényőr vigyázzon fényőrre? Ez azért elég furcsa lenne!
 
- Nem tudom. Tudnom kell, hogy a nagyi nem mesélt e erről Kate néninek!
 
- Menj nyugodtan! Vigyázok addig a lányra!
 
- Rendben! A nappaliban találod! Megyek is! - mondtam, majd rohantam is Kate nénihez.
 
Kate néni azonban semmit sem tudott. A nagyi nem mesélt ilyen képességekről. Kate néni szerint lehet, hogy az erőm tovább nőtt, mint a Halliwell testvéreknél.
Sajnos nem tudom az okát, de idővel talán rájövök. Lassan haza ballagtam, mert nem akartam megvárakoztatni Becky-t.
Amikor hazaértem, nem volt senki sem a nappaliban. Kicsit megijedtem, hogy valami baj történt, ezért felszaladtam az emeletre, hogy megnézzem ott vannak e. Hiába szólongattam őket, egyik sem válaszolt. Lementem a lépcsőn, majd egy hirtelen mozdulattal benyitottam a konyhába. Teljesen megdermedtem, amikor megláttam, hogy Seth és Becky csókolóznak. Annyira bele voltak merülve egymásba, hogy még észre sem vették, hogy benyitottam. Könnyes szemmel néztem őket egy darabig, majd nem tűrhettem szó nélkül.
 
- Ez meg mégis mit jelentsen? - kérdeztem.
 
Seth ekkor elugrott Becky-től, majd rám nézett. Becky pedig olyan arcot vágott, mintha nem tudná hogy most mi van.
 
- Evangeline! Megmagyarázom! - mondta Seth.
 
- Nincs mit megmagyarázz! Mindent láttam! Azt hittem, hogy te más vagy, mint a többi, de rá kellett jöjjek, hogy ugyanolyan szemét vagy, mint a többi! - kiáltottam.
 
- Nem vagyok olyan, mint a többi!
 
- Dehogynem! Reggel még azt mondtad, hogy erős az akaraterőd, látszik, hogy meddig. Míg fel nem bukkan egy csinos lány!
 
- Tudod mit? Igazad van, olyan vagyok, mint a többi fiú! Csak elakartalak bolondítani, mert mindig is azt mondtad, hogy nem kaphatlak meg! - mondta Seth gúnyos arccal.
 
- Hogy vagy ilyen szemét? Tűnj el innen örökre! Nincs mit keress itt többet! És te is Becky!
 
- De én nem tudtam, hogy a barátod! - mondta ártatlan hangon Becky.
 
- Nem érdekel! Mind a ketten tűnjetek el!
 
Seth nézett egy darabig, majd eltűnt, Becky pedig lehajtott fejjel a kijárathoz ment. Miutám elment, leültem a kanapéra, majd sírni kezdtem. Hogy lehettem ennyire vak? Rájöhettem volna korábban is, hogy Seth csak a bolondját járatta velem!

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 6
Tegnapi: 8
Heti: 28
Havi: 1 095
Össz.: 57 643

Látogatottság növelés
Oldal: 33. Rész
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »