Az Árnyak Könyve

Üdv az oldalon! Ez a történet a Bűbájos boszorkák című sorozat kitalált története, új szereplőkkel!

                                                                2. Rész
 
       Eljött a nagy nap. Los Angeles rettegj, mert megérkezett Sherlock Holmes!
Nagyon fárasztó volt az utazás, de végül is eljutottam Los Angelesbe. Kiskoromban voltam itt a szüleimmel, amikor a nagyi meghalt, de már nem emlékszem, hogy melyik út is vezet a házához. Annyit tudok, hogy a Carrol Avenue utcát kell keresnem. Ha azt megtalálom, akkor nem lesz nehéz dolgom megtalálni a nagyi házát.
Útközben bőrönddel a kezemben odamentem néhány járókelőhöz, hogy egy kis útbaigazítást kaphassak tőlük. Hamarosan megtaláltam az utcát, amit keresek. A házra is hamar rábukkantam. Ugyanúgy festett, mint az emlékeimben. Szép, emeletes ház.
Odamentem a házhoz, majd lenyomtam a kilincset. Nem csodálkoztam rajta, hogy zárva van az ajtó. Letettem a kezemből a bőröndöt, majd körbenéztem a ház körül, hogy nem találok e valamit, ahol a kulcs lehet elrejtve. A fehér köveken akadt meg a szemem. Lehajoltam, majd egyenként felemeltem őket. Az egyik kő viszont nem is kő volt, hanem egy műanyag. Megfordítottam, majd megtaláltam benne a kulcsot. Kivettem belőle, majd visszatettem a "követ" a helyére, aztán elindultam az ajtóhoz.
Miután kinyílt az ajtó, kézbe vettem a bőröndöt, majd besétáltam az ajtón.
 
- Te jó ég! - mondtam hangosan. - Itt aztán lesz mit takarítsak!
 
Az egész ház belseje tele volt porral és pókhálóval. Kicsit elrettentett a látvány, ami fogadott, de egy kis takarítás csodákra képes.
Bármennyire is fáradt voltam az utazás miatt, egyszerűen nem tudtam volna aludni ilyen házban. Felmentem az emeletre, benyitottam egy szobába, ami szép lett volna, ha tiszta lett volna. Letettem a bőröndöm, majd kihalásztam belőle egy szürke tréninget, aztán gyorsan átöltöztem. Felkötöttem hosszú szőke hajamat, majd nekiláttam a nagytakarításnak.
Takarítás közben sokat köhögtem a por miatt, egy nagy pókhálóba is beleragadtam. Miközben a pókhálóval viaskodtam, amibe sikerült beleragadnom, valaki csengetett az ajtónál.
Az ajtó ablaka szines üvegekből álltak, ezért nem láttam, hogy ki áll az ajtónál, csak egy alakot láttam. Odamentem az ajtóhoz, hogy ajtót nyissak. Az ajtónál egy idős hölgy állt, barátságos tekintete rám szegeződött.
 
- Jó napot kívánok! - köszöntem neki.
 
- Jó napot! Jajj ne haragudjon, hogy zavarom, csak láttam magácskát ide bejönni. Maga lesz az új szomszédom? - kérdezte a hölgy mosolyogva.
 
- Ö, csak ideiglenesen. A munkám miatt jöttem ide. Maga a szomszéd?
 
- Igen, Kate vagyok. Szólítson nyugodtan Kate néninek.
 
- Én Evangeline Eileen vagyok. Nyugodtan tegezhet!
 
- Ó, köszönöm szépen! Te valami rokona vagy szegény Rose-nak?
 
- Igen. Ő a nagymamám volt.
 
- Ó szegény asszony! Sokat összeültünk kávézni meg szókirakózni. Rendes asszony volt.
 
- Akkor maguk barátnők voltak? - kérdeztem.
 
- Igen. Kár, hogy már nincs többé. - mondta szomorúan.
 
- Nagyon jó nagymama volt.
 
- Azt elhiszem. Jajj, de buta vagyok! Csak fenntartlak, látom dolgod van.
 
- Csak takarítok. Mióta a nagyi meghalt, nem járt itt senki. Szivesen behívnám magát egy kávéra, de most jobb ha nem lássa, hogy mi van idebent. Meg még nem tudom mi hol van, nem biztos, hogy kávét tudnék főzni. - mondtam mosolyogva.
 
- Semmi baj!
 
- Majd bepótoljuk! Örülök, hogy megismerhettem.
 
- Én is, hogy megismerhettem Rose unokáját. Akkor hát szia!
 
- Viszlát! - mondtam, majd betettem az ajtót.
 
Örültem, hogy megismerhettem a nagyi barátnőjét. 
Legalább tudom, hogy nem unatkozott. Kedves hölgynek tűnik.
Visszamentem takarítani. Már jó későre járt, mire befejeztem a nappali takarítását. A szobákat meg a többi helységet nem volt időm kitakarítani.
 
- Így sohasem fogok végezni! Ha a takarítással töltöm el az időmet, akkor nem lesz időm a nyomozásra. Valamit ki kell találnom! - mondtam elgondolkodva, majd egy halvány félmosoly jelent meg az arcomon. - Hacsak... hacsak nem használok egy kis varázslatot. Ennyi még nem okoz bajt. Csak kitakarítom a házat és végre aludhatok.
 
Körbenéztem, majd gondolkodtam, hogyan is kezdjem el a varázslatot. Gyerekkorom óta nem varázsoltam, már kijöttem a gyakorlatból. Kis gondolkodás után belekezdtem a varázslatba.
 
"Mi egykor rendben volt, álljon vissza olyanná, amilyen volt!"
 
Hirtelen egy parányi fény jelent meg a házban. Előttem lebegett, majd lassan elindult a házban. Ami mellett elment, nemcsak megtisztult, hanem visszakapta újult szinét. A bútorok kopott szine most erősebb árnyalatot kapott, újként tündökölt. A falak halvány szine is erősebb színt kapott.
 
- Csodálatos! - mondtam magamban ámélkodva.
 
Miután a fény mindenütt körbejárt, bement a szobákba a kulcslyukon keresztül, majd eltűnt.
Benyitottam a szobába, ahol a bőröndöm volt. Tisztaság fogadott itt is. Odamentem az ágyhoz, majd lefeküdtem, mert nagyon fáradt voltam az utazás miatt. Hamar álomba is szenderültem.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 5
Tegnapi: 60
Heti: 96
Havi: 520
Össz.: 58 253

Látogatottság növelés
Oldal: 2. Rész
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »