Az Árnyak Könyve

Üdv az oldalon! Ez a történet a Bűbájos boszorkák című sorozat kitalált története, új szereplőkkel!

                                                            18. Rész
 
         Reggel a telefonom hangjára ébredtem. Álmosan nyúltam a telefonom után, hogy megnézzem ki az. Egyből kiment az álom a szememből, amikor megláttam, hogy a főnök az.
 
- Jó reggelt, főnök!
 
- Jó reggelt! Azért hívlak, hogy megérdeklődjem, hogy hogy állsz a cikkel? Nincs még kész?
 
- Még nincs, de nem sokára kész lesz.
 
- Kicsit igyekezned kéne vele!
 
- Ne haragudjon! Igyekszem, tényleg!
 
- Jó! Kapsz még egy hetet, addig be kell fejezned!
 
- Jó, addigra meglesz!
 
- Arra gondoltam, hogy erre az egy hétre küldök neked egy kis segítséget!
 
- Tényleg?
 
- Igen. Henry holnap odautazik hozzád! Ketten jobban utána tudtok járni a dolgoknak.
 
- Tényleg ideküldi Henry-t? - kérdeztem lepődötten.
 
- Igen! Remélem, hogy örülsz neki!
 
- Persze, hogy örülök!
 
- Ajánlom is! Hagylak is, csak ezt akartam!
 
- Rendben! Köszönöm a hívását!
 
- Szia!
 
- Viszlát!
 
Ez a telefonbeszélgetés teljesen váratlanul ért. Henry ideutazik és egy hétig nálam lesz!
Hamar felkeltem az ágyból, felöltöztem, majd dudorászva leszaladtam a lépcsőn. Megreggeliztem, majd átmentem Kate nénihez, hogy elmondjam neki a Seth-es ügyet.
 
- Seth mindent tud! - mondtam Kate néninek.
 
- Elárultad neki?
 
- Igen! Nem tudtam tovább titkolni előtte a dolgokat.
 
- És hogyan fogadta? - kérdezte félve.
 
- Elég jól! Azt mondta, hogy már régóta sejtette.
 
- Akkor ő tényleg az unokám! - mondta boldogan Kate néni.
 
- Igen, tényleg ő az!
 
- És most mi lesz? Meg kell óvnunk őt a warlockok-tól!
 
- Hát, az az igazság, hogy Seth nem akar halandóként élni. Azt mondta, hogy neki már ők a családja. Nem akar és nem is tudna úgy élni, mint mi!
 
- Ó, szegény Seth! Ezt akkor sem hagyhatjuk!
 
- Hidd el Kate néni, én sem örülök neki. De Seth erősen a tudtomra adta, hogy nem akar így élni.
 
- De már csak azt nem értem, hogy honnan van az ereje?
 
- A válasz egyszerű. A lányod összejött egy warlock-kal. Ebből a kapcsolatból születhetett Seth.
 
- Hogy mondhatsz ilyeneket? - kérdezte lepődötten Kate néni.
 
- Seth elmondta nekem, hogy azt hallotta, hogy az anyja halandó volt. Ebből következtettem ki.
 
- Te jó ég! - mondta Kate néni. - Így már mindent értek!
 
- Te tudsz valamit? - kérdeztem lepődötten.
 
- A lányomnak egyszer tényleg volt valakije! De már csak akkor tudtam meg, miután az a valaki eltűnt az életéből!
 
- Mik derülnek ki! - mondtam csodálkozva
 
Kate nénivel beszélgettünk még egy darabig, majd elköszöntem tőle. Amikor kimentünk az utcára egy asszony volt kint két gyerekkel. Pont az én házamnál álltak. Lepődötten figyeltem őket, egyikőjüket sem ismertem. Odamentem hozzájuk.
 
- Jó napot! Keresnek valakit? - kérdeztem.
 
- Igen! Rose-t keresem. - mondta a nő, akinek vállig érő barna haja volt és barna szeme.
 
- Rose a nagymamám volt! Sajnos már nem él!
 
- Meghalt? Mikor?
 
- Még gyerekkoromban!
 
- Ez a hír most nagyon lesújtott! - mondta az asszony.
 
- Ki maga?
 
- Ó, elnézést! Elfelejtettem bemutatkozni. Priscilla vagyok, ők pedig a gyerekeim Peter és Lisa. Kiskoromban rengeteget voltam Rose néninél. Nagyon kedves asszony volt. Gondoltam eljövök meglátogatni és megmutatni a gyerekeimet, de most hogy tudom a hírt...
 
- Jöjjenek be egy kávéra! - mondtam.
 
- Igazán nem zavarnánk!
 
- Ugyan! Jöjjenek!
 
- De csak ha tegeződhetünk!
 
- Rendben! Akkor gyertek! - mondtam, majd bementünk a házba.
 
- Itt aztán semmi sem változott! A falak is ugyanolyan színűek és a berendezés is ugyanaz! - mondta csodálkozva Priscilla.
 
- Mióta a nagyi meghalt senki sem járt itt. Én sem itt lakom, csak egy munkám miatt kellett ideutaznom, aztán addig itt húztam meg magam.
 
- Hol laksz, ö...
 
- Ó, de bolond vagyok! El is felejtettem bemutatkozni! - mondtam nevetve. - Evangeline vagyok.
 
- Evangeline. - mondta mosolyogva Priscilla. - Tehát, hol laksz?
 
- Londonban lakom, egy albérletben.
 
- Áh, értem! És nem félsz egyedül ebben a nagy házban?
 
- Esténként egy kicsit. De nappal nem!
 
- Néha én is aludtam itt. Velem is ugyanez volt a helyzet. Nappal játszodtam, nem féltem, este pedig a takarót is a fejemre húztam.
 
- Velem is volt már így, mióta itt alszom! - nevettem.
 
- Akkor ebben hasonlítunk! Kár, hogy Rose néni nem él. Megigértem a srácoknak, hogy itt hagyom őket egy kicsit. Nekem dolgom van a városban. Állásinterjúra kéne menjek és nem vihetem őket magammal.
 
- Nyugodtan maradhatnak! - mondtam.
 
- Tényleg?
 
- Tényleg! Eljátszhatnak itt, ma úgy is itthon leszek.
 
- De tényleg nem zavarnak?
 
- Ugyan! Menj nyugodtan!
 
- Ó, köszi! Nagyon rendes vagy! De nekem mennem is kéne lassan, nehogy elkéssek! - nézett az órájára Priscilla.
 
- Menj csak! Sok sikert!
 
- Köszönöm! Srácok, ti pedig fogadjatok szót!
 
- Igen, anya!
 
- Sziasztok! - köszönt el Priscilla, majd betettem utána az ajtót.
 
A gyerekek felé fordultam.
 
- Nos akkor hárman maradtunk! - mondtam mosolyogva.
 
- Szabad játszani? - kérdezte Peter.
 
- Hát persze, hogy szabad! - mondtam.
 
Peter egyből futásnak eredt, nem tudni hova. Mosolyogva néztem utána. Lisa azonban még mindig ott állt előttem. Lehajoltam hozzá.
 
- És te? Te nem játszol?
 
- Én veled szeretnék! - mondta ártatlan hangon Lisa.
 
- Velem? Mégis mit szeretnél velem játszani?
 
- Fodrászost!
 
- Gyere, menjünk akkor a szobámba! - mondtam, majd felmentünk az emeletre.
 
- Ez a te szobád? - kérdezte Lisa.
 
- Igen!
 
- Szép!
 
- Köszi! Itt a fésű! - mondtam. - Csináljam meg a hajad?
 
- Én szeretném megcsinálni a tied!
 
- Jaj, tényleg? Hova üljek?
 
- Ülj az ágyra, én pedig megfésülöm.
 
Én egyből leültem az ágyra, Lisa pedig a hátam mögé mászott, majd fésülni kezdte a hajam.
 
- Szép hosszú hajad van, szeretem az ilyet fésülni.
 
- Hát én meg leakarom majd vágatni.
 
- Jaj, ne vágd le kérlek! Hogy lesz belőled akkor hercegnő!
 
- Milyen hercegnő? - kérdeztem.
 
- A hercegnőnek nagy hajuk van. Te is olyan vagy, mint egy hercegnő!
 
- Igazán?
 
- Igen! Majd eljön érted a herceg fehér lovon! - mondta Lisa.
 
- Hú, az jó lesz! - mondtam mosolyogva.
 
- Vannak csattjaid? - kérdezte Lisa.
 
- Még gyerekkoromból maradtak itt! - mondtam, majd leszálltam az ágyról, hogy odavigyem őket.
 
- Ebbe a dobozba mind csatt van?
 
- Igen! - mondtam, majd letettem az ágyra egy kis dobozt.
 
Lisa válogatni kezdte, majd tele rakta a hajam.
 
- Kész is! Mostmár érted jöhet a herceg! - mondta Lisa, én pedig a tükörbe néztem.
 
Az egész hajam tele volt hajcsatokkal. Kicsit viccesen néztem ki bennük. Mint egy nagyra nőtt óvodás kislány.
 
- Na tetszik?
 
- Igen! Mostmár tényleg értem jöhet a herceg! - mondtam mosolyogva, ekkor egy köhögés hallatszott az ajtó felől.
 
Mindketten odanéztünk. Seth állt az ajtóban lepődött arccal.
 
- Seth? - kérdeztem én is lepődödötten.
 
- Te meg hogy nézel ki? - kérdezte Seth.
 
- Mint egy hercegnő!
 
- Hercegnő? És ő ki? - kérdezte Lisára mutatva.
 
- Ő itt Lisa! Én vigyázok rá meg a testvérére Peter-re.
 
- Nem tudtam, hogy ismersz errefele bárkit is.
 
- Ma ismertem meg az anyjukat. A nagyim sokat vigyázott rá, amikor gyerek volt.
 
- Így már értem! Csatlakozhatok? - kérdezte Seth.
 
- Igen! Úgy is szükségünk van egy hercegre! - mondta Lisa.
 
- Mi? Nem! - tiltakoztam.
 
- Ugyan! Szivesen leszek herceg! - mondta Seth, majd leült Lisa mellé az ágyba.
 
- Jól van! Akkor most hogy van herceg is, játszhatunk. - mondta Lisa.
 
- Játszunk! - mondta Seth.
 
- Te meg kell öld a sárkányt, aki elrabolta a hercegnőt! - mondta Lisa.
 
Seth ekkor felpattant az ágyról, majd úgy tett, mintha tényleg harcolna egy láthatatlan karddal.
 
- Most meghalsz! - kiáltotta Seth, majd egy határozott mozdulattal leszúrta a képzeletbeli sárkányt láthatatlan kardjával.
 
- Ezaz! Sikerült kiszabadítanod a hercegnőt! - újjongott Lisa. - Most pedig menj Evangeline-hoz és szabadítsd ki a börtönből.
 
- Evangeline hercegnő, cseppet se félj, mert itt van a te herceged és kiszabadít téged börtönödből! - mondta teljesen beleélve magát.
 
Én csodálkozva figyeltem Seth-et. Még sosem láttam ilyennek. Mintha egy kisfiú veszett volna el benne.
 
- Ezaz, sikerült letörnöm ajtódról a lakatot! - mondta Seth, mintha tényleg megtette volna.
 
- Most pedig térdelj le és kérd meg a kezét! - mondta Lisa.
 
- Hogy micsoda? - kérdeztem kiakadva.
 
Seth letérdelt, majd úgy tett, mintha kivett volna a zsebéből valamit, aztán felém nyújtotta.
 
- Gyönyörűséges hercegnőm, leszel a feleségem?
 
- Mondj igent a válaszára! - adta ki parancsba Lisa.
 
- Igen, leszek a feleséged! - mondtam a játék kedvéért.
 
- Most pedig csókoljátok meg egymást!
 
- Mi, azt már nem! - mondtam.
 
- De Evangeline, egy hercegnős történet nem érhet véget csók nélkül! - mondta Seth félmosollyal az arcán.
 
- De akkor sem! - tiltakoztam.
 
- Na jó, akkor ezt csak elképzeljük! - mondta Lisa.
 
- Jó játék volt! - mondta Seth.
 
- Igen, elég érdekes volt! - mondtam. - De hol lehet a testvéred? - kérdeztem.
 
- Nem tudom! - mondta Lisa.
 
- Megyek és megnézem! - mondtam, majd Seth-re néztem. - Addig maradj itt Lisával.
 
- Rendben. - mondta.
 
Kimentem a szobámból, majd körbenéztem a folyosón. Nagy csend volt, ami nagyon nem tetszett. Elindultam, majd benéztem minden szobába, hátha megtalálom, de minden szoba üres volt. Amikor a lépcsőhöz értem, hogy lemenjek, a padlás felől zajokat hallottam. Lassú léptekkel megközelítettem a padlást, majd bementem. Peter pedig ott volt, az Árnyak Könyvét nézegette.
 
- Peter, te meg mit csinálsz itt! Gyere el onnan a könyvtől! - kiáltottam.
 
Peter nagy szemekkel nézett, majd ijjedten elment a könyvtől. Én odamentem, majd lehajoltam hozzá.
 
- Csak olvasgattam egy kicsit! - mondta ártatlan szemekkel Peter.
 
- Olvasgattál? - kérdeztem ijjedten. - Te tudsz olvasni?
 
- Igen, iskolás vagyok.
 
Ekkor nagyon megrémültem, mert nem tudtam, hogy mit olvashatott el. Nagyon bíztam benne, hogy semmit sem idézett meg.
 
- Peter, mondd meg nekem, hogy mit olvastál el?
 
Amikor szólni akart volna, Priscilla hangját hallottuk meg a földszintről.
 
- Megjöttem gyerekek!
 
Ekkor Peter hirtelen elszaladt, majd boldogan szaladt le az emeletről.
 
- Szia kincsem! - mondta Priscilla.
 
- Mami! - kiáltott boldogan Lisa is.
 
- Jól éreztétek magatokat?
 
- Igen! - hangzott egyszerre a válasz.
 
Én is lementem a lépcsőn, majd Priscilla felé vettem az irányt. Seth nem volt jelen, nem akart megmutatkozni Priscilla előtt.
 
- Jók voltak a gyerekek?
 
- Igen! Nagyon jól elszórakoztunk! - mondtam.
 
- Hercegnőst játszodtunk! - mondta Lisa.
 
És neked hogy ment az állásinterjú? - kérdeztem.
 
- Nagyon jól! Képzeld, felvettek! - újjongott Priscilla.
 
- Hisz ez nagyszerű! - mondtam boldogan.
 
- Igen az! Mi most megyünk! Taxival jöttem, aztán most kint vár, míg bejöttem a gyerekekért! Köszönöm, hogy vigyáztál rájuk!
 
- Igazán nincs mit! - mondtam, még mindig viccesen festve a sok csatokkal a hajamban. - Ha nem gond, akkor nem kísérlek ki teljesen titeket, mert nem akarom, hogy így lássanak az emberek! - mondtam.
 
- Megértlek! - kuncogott Priscilla. - Akkor mi most megyünk! Szia!
 
- Sziasztok! Legyetek jók és vigyázzatok magatokra! - mondtam.
 
- Szia Evangeline! - köszöntek el a gyerekek is.
 
Miután betettem az ajtót, Seth már elő is bukkant a semmiből.
 
- Elmentek?
 
- Igen! - mondtam kicsit aggodalmas hangon.
 
- Netán van valami baj? - kérdezte Seth.
 
- Nem, nincs!
 
- Pedig úgy néz ki! Valami mintha megrémített volna!
 
- Nem vagyok megrémülve, tényleg! - mondtam, bár igazából nagyon aggódtam az Árnyékok Könyve miatt.
 
- Akkor biztos csak képzelődöm! Na mindegy!
 
- Valamit mondanom kell!
 
- És mi lenne az?
 
- Már csak egy hétig maradok, aztán haza utazom!
 
- Elmész? - kérdezte komoly hangon.
 
- Igen. Megírom a cikket és hazamegyek.
 
- Akkor utána nem találkozunk többet?
 
- Szerintem nem. Bár sosem lehet tudni!
 
- Majd néha gyere még erre!
 
- Hát ha lesz miért, akkor jövök. Amúgy holnap Henry ideutazik!
 
- Valóban? Dehát miért? - kérdezte olyan hangon, mintha nem tetszene neki a dolog.
 
- A főnököm küldi ide, hogy segítsen a cikk megírásában.
 
- Értem. És hol lesz addig?
 
- Nálam van hely. Ha akar, akkor itt maradhat.
 
- Jó. Akkor sokat nem fogunk találkozni, nehogy meglásson.
 
- Amikor egyedül leszek, akkor jöhetsz.
 
- Lefogadom, hogy egy másodpercre sem lesztek elszakadva egymástól! - mondta kicsit idegesen.
 
-Miből gondolod ezt?
 
- Mert tetszettek egymásnak!
 
- Attól még nem leszünk mindig együtt!
 
- Majd meglássuk! De most megyek.
 
- Ma miért jöttél?
 
- Csak meglátogattalak. De most megyek, mert találkám van Valery-vel.
 
- Valery-vel? - kérdeztem nagyot nyelve.
 
- Igen. Mostanában sokat panaszkodik, hogy elhanyagolom. Muszáj vele több időt töltsek.
 
- Ti jártok?
 
- Nem, de akkor sem hanyagolhatom el miattad!
 
Erre már szólni sem tudtam. Seth pedig ismét eltűnt. Még mindig nem tudok rajta eligazodni. Túl bonyolult a számomra. Egyszer úgy érzem, hogy fontos vagyok neki, egyszer pedig olyan érzésem van, hogy levegőnek néz. Sajnos nem látok a fejébe, hogy megtudjam mik járhatnak a fejébe.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 54
Tegnapi: 8
Heti: 76
Havi: 1 143
Össz.: 57 691

Látogatottság növelés
Oldal: 18. Rész
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »