25. Rész
Reggel, amikor felkeltem, oldalra fordítottam a fejem. Seth még mélyen aludt, így óvatosan kimásztam az ágyból, majd kimentem a konyhába, ahol Henry épp reggelizett.
- Szia! - köszöntem álmos hangon.
- Szia! Felkeltél?
- Igen, csak még álmos vagyok. Muszáj innom egy kávét. - mondtam, majd odatettem egy kávét főzni. - Régóta fent vagy?
- Nem olyan rég keltem fel én is.
- Merre voltál délután? Nem láttalak!
- Otthon voltam.
- Otthon? Londonba? - kérdeztem nagy szemekkel.
- Igen! Volt egy kis elintézni valóm!
- Titok?
- Igen! - mondta, majd elmosolyodott.
- Akkor nem érdeklődök! - kacsintottam.
Miután kész lett a kávé, kitöltöttem, aztán a konyhapultnak dőlve kortyolgattam. Utána az asztalra tettem két tányért.
- Mit akarsz te két tányérral? - kérdezte Henry.
- Az egyik az enyém, a másik pedig Seth-é.
- Honnan tudod, hogy itt reggelizik?
- Az éjjel nálam aludt! - mondtam kicsit elpirulva.
- Itt aludt? Nem is tudtam!
- Persze, hogy nem tudtad, hisz nem voltál itthon!
- És mit csináltatok?
- Hát nagyon féltem itthon egyedül, aztán felajánlotta, hogy itt marad és vigyáz rám.
- Értem. És most hol van?
- Fent van a szobában, alszik. De megyek és meg is nézem, hogy nem kelt e még fel.
- Oké.
Boldogan mentem a szobám fele. Örültem, hogy Seth csak pár lépésnyire van tőlem. Amikor benyitottam a szobámba, a boldogságom egyből alábbhagyott. Seth-nek hűlt nyoma volt. Egy másodperce még boldog voltam, de most nagyon ideges lettem. Még csak nem is szólt, hogy elmegy.
Vissza lementem a lépcsőn, majd a konyhába mentem.
- Alszik még? - kérdezte Henry.
- Nem. Eltűnt! - mondtam szomorúan.
- Hogyhogy eltűnt?
- Hát eltűnt és kész! Volt Seth, nincs Seth! - mondtam kiakadva.
- Nyugi, ne rajtam vezesd le a mérged!
- Ne haragudj! De azt hittem, hogy ezekután másképp lesz. Szólhatott volna, hogy el kell menjen.
- Lehet, hogy sürgős dolga akadt!
- Te csak ne védd! - néztem rá szúrós szemekkel.
- Nem védem, csak próbállak nyugtatni.
- Most azt sem tudom, hogy látni fogom e még ma?
- Biztos fogod, nyugi! Inkább gyere reggelizz.
Csendben helyet foglaltam, majd kentem egy szendvicset magamnak. Miközben ettem, az üres tányért nézegettem magam előtt, amit még Seth-nek vettem elő. Mérgesen fordítottam félre a fejem, hogy ne is gondoljak rá.
- Miért csinálja ezt velem? - kérdeztem halkan.
- Tessék?
- Miért csinálja ezt velem Seth?
- Mit, hogy eltűnik? - kérdezte Henry.
- Igen. Olyan féltékeny vagyok! Lehet, hogy valami lánnyal van!
- Jaj, Evangeline! Ne gondolj mindig a legrosszabbra.
- Dehát Seth-nél csak erre gondolhatok!
- Miből gondolod ezt?
- Mert tudom, hogy milyen Seth. Szerintem nem lesz hozzám hűséges!
- Ne gondolj mindig ilyenekre! Lehet, hogy eddig a csajok töltötték ki a mindennapjait, de ő is megváltozhat. Ha azt mondta, hogy szeret téged, akkor az úgy is van! - mondta Henry, mintha jobban ismerné Seth-et nálam.
- Lehet, hogy igazad van. De akkor is megőrjít a tudat, hogy nem tudom mit csinál! - mondtam szinte már hisztisen.
- Tudod mit? Most szépen megreggelizel, aztán vagy veszel egy forró fürdőt, vagy pedig elmész egyet sétálni! Tereld el ezeket a gondolatokat.
- Dehát esik az eső!
- Akkor veszel egy forró fürdőt! Nincs mese! - mondta Henry.
- Jó! Hátha az segít!
- De ott se gondolj ilyenekre! Ne is gondolj semmire. Ürítsd ki a fejed!
- Rendben. Köszi a tanácsot. - mondtam Henry-re nézve.
- Nem kell megköszönd, csak idegesít már ez a nyavajgás!
- Én nem nyavajgok!
- Nem hát! Bíznod kell Seth-ben! Ha pedig tényleg megcsal, akkor meg nem érdemli meg, hogy szomorkodj miatta. Annyi fiú van még! Minek keseregni egy idióta miatt?
- Jó, nem kesergek! Erős leszek. Most pedig elmegyek, megeresztem a csapot! - mondtam, majd felálltam a helyemről, aztán elindultam a fürdőszoba felé.
Amikor bementem, betettem magam után az ajtót, majd megeresztettem a csapot. Előkészítettem egy törőlközőt, amit a kád közelébe tettem. Amikor megfordultam, egy idegen alak állt a fal mellett, fekete ruhában. Nagyon megrémültem.
- Te jó ég! - kaptam a szivemhez. - Ki vagy te?
- Egy jó akaró! - mondta a fiú, akinek szőke haja volt és kék szeme.
- Jó akaró? Nem értem... Te warlock vagy? - kérdeztem a ruhájából ítélve.
- Igen! Seth miatt jöttem.
- Seth miatt?
- Seth a legjobb barátom. Elmondta nekem a ti kis románcotokat, amit egyáltalán nem helyeslek!
- Hol van most? - kérdeztem.
- Nem tudom. Azért jöttem, hogy hátha téged megtudlak győzni! Hagyd el Seth-et!
- Ugyan miért hagynám el? - kérdeztem dühösen.
- Mert ha megtudják a többiek, akkor bajba fogtok kerülni mindketten!
- És most azért jöttél el ide, hogy ezt elmond nekem? Seth-nek is mondtad?
- Igen, elsőnek is neki mondtam! De megsem hallgat. Gondoltam neked több eszed lesz, ezért jöttem ide!
- Akkor kár volt idejönnöd! Nem hagyom el Seth-et! - mondtam ki magabiztosan.
- Akkor is, ha az életed múlna rajta? Hidd el, nem viccelek! A warlock-ok ha rájönnek, neked annyi!
- Nem érdekel! Nem félek!
- Ezt nem hiszem el! - mondta a fiú a fejét fogva.
- Mi a neved? - kérdeztem.
- Gaius vagyok!
- Akkor ide figyelj, Gaius! - mondtam, majd közelebb léptem hozzá, aztán megragadtam a nyakánál a ruhát. - Soha senkiért nem fogom elhagyni Seth-et, csak akkor ha ő úgy dönt! Ne is gyere többet azért, hogy meggyőzz, mert esélytelen.
- Komolyan jól meggondoltad ezt a dolgot? Fontosabb neked egy warlock, mint a te saját testi éppséged?
- Igen! - mondtam ki rezzenéstelen arccal.
- Hát jó! Látom komolyak az érzéseid iránta.
- Igen! - mondtam, majd elengedtem Gaius ruháját.
- Én nem akarok neked rosszat és Seth-nek sem! Seth mindig is a legjobb barátom volt. Nem akarom, hogy baja essen.
- Ez rendes tőled. Gondolom akkor te vagy az, akiről Seth mesélt. Azt mondta egyszer, hogy megmentette az egyik barátját egy boszorkány elől.
- Igen, én voltam az.
- Tényleg nem tudod hogy hol van? - kérdeztem rá nézve.
- Nem tudom. Tegnapelőtt láttam utoljára.
- A tegnapi napját velem töltötte. De várjunk csak! Azóta nem beszéltél vele?
- Nem!
- Akkor honnan tudsz a románcunkról?
- Seth már régóta mesélt a kettőtök kapcsolatáról. Már régóta a csaja vagy!
- Ez nem igaz! - mondtam kiakadva. - Eddig csak barátok voltunk! Tegnap döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk együtt!
- Fura! Nekem meg mindig azt mondta mikor elment, hogy a boszi csajához megy!
Ekkor halványan elmosolyodtam. Lehet, hogy már akkor fontos voltam neki, csak nem mondta? Újra boldogság öntötte el a szivem.
- Mikor megismertem én sem akartam többet tőle, mert féltem, hogy bajba kerülök miatta. De azóta változott bennem sok minden, ezért is nem érdekel már más.
- Hát jó! Én csak figyelmeztetni jöttem téged. De kérlek, ne mondd el Seth-nek, hogy itt jártam!
- Miért ne mondanám el?
- Kicsavarná a nyakamat, ha megtudná, hogy idejöttem zaklatni téged!
- Jó, nem mondom el, de csak egy feltétellel!
- Mi az a feltétel?
- Ha figyeled Seth-et, hogy mit csinál, aztán elmondod nekem. Seth nőcsábász, tudni akarom, hogy csajozik e. De vigyázz! Úgy próbálj átverni, hogyha megtudom, nagy bajban leszel!
- Rendben! - mondta Gaius. - Akkor én megyek!
- Jól van! Jobb is, mert ha Seth idejön, akkor lebuksz. Szia. - köszöntem el tőle, Gaius pedig eltűnt.
A beszéd közben tele lett a kád, így már bele is ülhettem. Egy órácskát biztos benne voltam és relaxáltam. A fejemből teljesen kiürítettem a gondolatokat.
Miután megfürödtem, felvettem egy fürdőköpenyt, majd egy törölközőt a hajamra csavartam. Vissza mentem a szobámba. Amikor becsuktam magam után az ajtót és megfordultam, Seth ott állt előttem.
- Seth?
- Szia. - köszönt Seth.
- Hol voltál? - kérdeztem karbatett kézzel.
- A warlock-oknál voltam.
- Tényleg? - kérdeztem, bár tudtam, hogy hazudik.
- Igen, kerestek, nem tudták, hogy merre vagyok, aztán elmentem, hogy lássák, hogy még megvagyok. - mondta mosolyogva Seth.
- Értem. - mondtam halkan.
Lehet, hogy Seth igazat mond, lehet, hogy Gaius hazudott. Nem tudtam, hogy most kinek hihetnék. De mivel Seth a barátom, benne kell megbíznom.
- Haragszol? - kérdezte Seth közelebb lépve hozzám.
- Kicsit. - mondtam halkan.
Seth megsimogatta az arcom, majd a törölközőt nézte a fejemen.
- Fürödtél?
- Igen. Ideges voltam, hogy eltűntél. Henry pedig azt tanácsolta, hogy vegyek egy forró fürdőt, hátha attól megnyugszok.
- Ne haragudj, hogy csak úgy eltűntem.
- Legközelebb szólj mielőtt elmész!
- Kiengesztelhetlek valamivel? - kérdezte Seth, majd megcsókolt.
- Mire gondolsz? - kérdeztem érdeklően.
- Gyere velem!
- Hova?
- Majd meglátod!
- Nagyon titokzatos vagy! - mondtam.
- Nem akarom előre elárulni! - mondta Seth, majd leült az ágyra.
- Jó, de akkor fel kell öltöznöm!
- Rendben! - mondta Seth engem bámulva.
- Mondom fel kell öltöznöm! - ismételtem meg a mondatom, hogy vegye észre magát.
- Hát semmi akadálya!
- Jó, de nincs rajtam ruha!
- Nézhetem? - kérdezte Seth vigyorogva.
- Nem! - vágtam rá egyből.
- Jó, elmegyek! Lemegyek Henry-hez addig.
- Okés, de ne kötekedj vele! - mondtam.
- Jó, megpróbálok. - mondta Seth, majd eltűnt a szobából.
Én gyorsan felöltöztem, hogy ne várakoztassam meg Seth-et. Kíváncsi vagyok, hogy mit akar mutatni és, hogy mivel akar kiengesztelni.
Miután felöltöztem, leszaladtam a lépcsőről, ahol Seth épp Henry mellett ült a kanapén. A laptopon nézegettek valamit.
- Ti meg mit csináltok? - kérdeztem tőlük.
- Csak megmutattam neki, hogy mennyit írtam már! - mondta Henry.
- Jaj, Henry! Ugye tényleg nem haragszol, amiért egyedül kell megírnod a cikket?
- Nem, dehogyis! Vedd úgy, hogy most szabadságon vagy!
- Rendes vagy!
- Ne mondd ezt, mert még zavarba hozol!
- Ugyan! - mondtam mosolyogva, majd Seth-re néztem.
- Mehetünk? - kérdeztem.
- Igen, menjünk! - mondta Seth, majd felállt a kanapéról. - Sétálunk odáig vagy teleportáljunk oda?
- Hát nem is tudom! Messze van?
- Eléggé! - mosolygott Seth.
- Akkor ebben az esetben, jobb ha odaviszel minket! - mondtam, majd odamentem hozzá, hogy teleportálhassunk.