Az Árnyak Könyve
Üdv az oldalon! Ez a történet a Bűbájos boszorkák című sorozat kitalált története, új szereplőkkel!
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
11. Rész
Másnap elhatároztam, hogy csak a nyomozással fogok foglalkozni és nem jöhet be semmi. Meg kell tudnom, hogy kik a Fülbemászók és miért gyilkolnak.
Felöltöztem, megfésülködtem, aztán kimentem a házból. Kate nénit pillantottam meg egy lánnyal beszélgetni. Kate néni persze azonnal észrevett, aztán oda hívott magukhoz.
- Szia Evangeline! - köszönt Kate néni.
- Jó reggelt! - üdvözöltem őket.
- Ő itt Miranda! A Kellam Avenue utcában lakik.
- Szia! Evangeline vagyok! - mutatkoztam be Mirandának, akinek hosszú fekete haja volt.
- Szia! - fogott kezet velem Miranda. Kék szemei rám mosolyogtak.
- Épp azt beszélgettük Mirandával, hogy bulit szervez és szivesen meghívna magához. - mondta Kate néni.
- Valóban? - kérdeztem Mirandára nézve.
- Igen! Szivesen megismernélek! Ugye eljössz?
- Hát nem szeretnék zavarni! Sokan lesznek?
- Igen! Az utcánkból majdnem mindenki ott lesz! Ebből az utcából is jönnek egy páran.
- Beférnek annyian?
- Igen! Nagy házban lakom, meg nem muszáj mindenkinek a házban tartózkodnia, kint is nyugodtan mászkálhatnak az emberek! Ki hol érzi jobban magát! - mondta mosolyogva Miranda.
- Akkor jó! Akkor elmegyek! - mondtam, hátha így kideríthetek valamit a Fülbemászókról. - Amúgy mikor lesz a buli?
- Ma este!
- Már ma este? Még azt sem tudom, hogy mit vegyek fel! - ájuldoztam.
- Valami csinit! - kacsintott Miranda.
Még beszélgettem egy darabig Mirandával és Kate nénivel, aztán hazamentem. A napomat nyomozással akartam tölteni, de a buliban biztos ki tudok deríteni valamit. Az egyik haláleset a Kellam utcában történt, Miranda pedig ott lakik. A szomszédok is ott lesznek, biztos sikerrel járok.
Amikor hazamentem, egyből előszedtem a ruháimat, aztán kiterítettem az ágyra. Azon gondolkodtam mit is vegyek fel estére.
-Hát te mit csinálsz? - kérdezte Seth a semmiből megjelenve.
- Szia. Gondolkodom mit vegyek fel! - mondtam már meg sem lepődve azon, hogy az előbb még egyedül voltam a szobában.
- Hova készülsz?
- Házibuliba!
- Házibuliba? Mégis kihez?
- Egy lányhoz. A Kellam utcában lakik!
- Nem is tudtam, hogy ismersz ott bárkit is!
- Ma ismertem meg! De csak azért megyek el, mert hátha ott megtudok a Fülbemászókról bármit is!
- Azt hiszed, hogy ott sikerrel jársz?
- Reménykedem benne! - mondtam, majd tovább nézegettem a ruháimat.
- Szerintem a fekete az jól állna neked! - adta a tanácsot Seth.
- Jó, akkor azt veszem fel! - mondtam, majd félretettem a fekete ruhát.
- Ha megtudsz valamit a Fülbemászókról, akkor mit fogsz csinálni?
- A válasz egyszerű! El kell pusztítani őket. Nem hagyhatom, hogy tovább szedje az áldozatait.
- Jó de ha varázsolsz, akkor a többiek megtudják, hogy mégsem haltál meg! - mondta Seth komoly arccal.
- De valamit tennem kell! Nem bújkálhatok örökké a warlockok elől!
Seth egy szót sem szólt, némán hallgatott. Én sem tudtam mit mondhatnék, ezért terelni kezdtem a témát.
- Megyek leugrom a boltba!
- Jó, nekem is mennem kell. Ha megtudsz ma valamit a Fülbemászókról, velem is oszd meg!
- Jó. Remélem megtudok valamit.
Seth miután eltűnt, elmentem bevásárolni, majd vettem egy forró fürdőt, aztán készülődni kezdtem az estére. A tükör elé ültem, majd kisminkeltem magam. A hajam szabadon hagytam.
Amikor eljött az idő, elindultam Mirandához. Már messziről hallatszott a zene, embereket láttam a ház körül beszélgetni.
Kicsit fura volt olyan házibuliba menni, ahol senkit sem ismerek. Jó, Mirandát már ismerem, de azt is csak reggel óta. Amikor beléptem az ajtón, több kíváncsi szempár is rám szegeződött. Szerencsére Miranda a közelben volt, így egyből észrevett. Oda sietett hozzám.
- Szia, úgy örülök, hogy eljöttél! - mondta Miranda.
- Szia, megigértem, hogy eljövök! - mondtam mosolyogva.
- Kérsz valamit inni?
- Nem, köszi! Talán majd később!
- Rendben! Gyere bemutatlak néhány személynek! - mondta Miranda, majd elkapta az egyik kezem, aztán magával húzott a tömegben.
Alig tudtuk magunkat átpréselni az embereken, de Miranda nem látott maga előtt akadályt.
- Ő itt Angela, Phoebe, ő itt pedig Chris! - mutatott be három személynek. - Ő itt Evangeline!
- Sziasztok! - köszöntem nekik kicsit zavarba esve.
- Szia Evangeline! - köszöntöttek ők is, majd Chris egyből a vállamra tette a karját, aztán félrehúzott a többiektől.
Nem tudtam, hogy most hirtelen mi történik, meg hogy Chris miért tette a karját a vállamra. Csendben tűrtem a viselkedését, kicsit zavarba esve.
- Gyere velem szépségem! - mondta Chris, majd a sarokba vezetett.
- Miért hoztál ide?
- Csak kimentettelek a csajok karmai közül! Ne tudd meg milyenek! Már egy órája itt lógok velük, de az a sok lányos téma, ahh!
- Annyira nem lehetnek szörnyűek! Kedves lányoknak tűnnek! - mondtam feléjük nézve.
- Azok, míg meg nem ismered őket! Minden más lányt ellenségnek tekintenek!
- Miért?
- Hát, ők tudják! Ők a csinibabák! Nem tűrik ha vakaki túl haladja a szépségüket!
- Értem már!
- Most te is biztos célpont lettél, mert szebb vagy itt mind közül! - mondta Chris rám nézve.
Én teljesen elvörösödtem, amikor ezt mondta. Pedig még nem is ismerem.
- Látom elvörösödtél!
- Ez nem igaz! - mondtam hirtelen. - Csak nagyon meleg van ide bent!
- Gyere, igyál valamit, az lehűt! - mondta Chris, majd felém nyújtott egy poharat.
Elvettem tőle, majd belekortyoltam.
- Dehát ez alkohol! - kiáltottam fel.
- Na és? Házibuliba alkoholt szokás inni, nem pedig vizet! - nevetett Chris.
Elmosolyodtam a kijelentésén, majd mégegyszer belekortyoltam a pohárba. Egy két pohárral megittam, vagy talán hárommal. Nem tudom pontosan mennyit ihattam, a
nyomozásról pedig teljesen megfeledkeztem. A táncoló nép közé furakodtunk Chris-el, aztán táncolni kezdtünk. Nagyon jól éreztem magam. Amikor elfáradtunk, kifurakodtunk a tömegből. Kicsit forgott velem a világ, meg is említettem Chris-nek.
- Gyere, az emeleten van hol lepihenj! - mondta, majd felkísért a lépcsőn.
Amikor felmentünk, benyitott egy szobába, aztán az ágyhoz kísért. Egyből beleestem, mert már nem bírtam talpon állni. Az egész szoba forgott velem. Egyszer csak megpillantottam Mirandát, Phoebe-t és Angelát, ahogy rólam beszélgetnek.
- Most mit csináljunk vele? - kérdezte az egyik lány.
- Eddig bevállt a tervem! - mondta elégedve a másik lány, akit a hangjáról megismerve Miranda volt.
Erőm sem volt szólni, már látni sem láttam, csak homályos alakokat magam előtt.
Egyik pillanatban, mintha azt hallottam volna, hogy harcolnak, másik pillanatban pedig egy alakot láttam, ahogy közelebb lép hozzám, majd a karjaiba vesz.
- Evangeline! Evangeline, térj magadhoz! - szólongatott egy ismerős hang.
Lassan kinyitottam a szemem, majd próbáltam magamhoz térni. Amikor kezdett kitisztulni a látásom, Seth-et láttam magam előtt. A hely is ismerős volt. A szobámban voltam.
- Seth, te vagy az? - kérdeztem nyöszörgő hangon, mint aki most ébredt ezeréves álmából.
- Jól vagy, Evangeline? - kérdezte aggódó hangon.
- Jól, de mit keresek itthon? - kérdeztem, miközben próbáltam felkelni az ágyból, de sajgó fejemhez kaptam.
- Csak óvatosan! - mondta Seth, majd leült az ágyam szélére. - Nem tudom mit itattak veled, de erősen kiütött.
- Csak egy kis alkoholt ittam!
- Biztos belekevertek valamit.
- Dehát miért? - kérdeztem.
- Valamit el akartak követni, de nem tudom mit, de az a gyanúm, hogy az egyikük Fülbemászó! Ha nem érkezem időben, lehet, hogy elkésem!
- Mit csináltál velük? Ugye nem ölted meg őket? - kérdeztem aggódó tekintettel.
- Nem, csak alkalmaztam rajtuk valamit. Ha felkelnek, nem fognak emlékezni rá, hogy mi történt.
- És Chris? - kérdeztem.
- Az meg kicsoda?
- Egy szőke hajú srác. Vele mulattam, aztán ő kísért be a szobába.
- Volt ott egy fiú, de nem esett egyiküknek sem bántódása. De mi az, hogy fiúval mulattál? És a londoni pasid?
- Nem a pasim! - mondtam, még mindig a fejem fogva.
- Ennyi volt a nagy szerelemnek?
- Ki mondta, hogy szerelmes?
- Te mondtad a tegnap este!
- Azt nem mondtam egy szóval sem, hogy szerelmes vagyok bele, csak annyit mondtam, hogy szeretem!
- Bonyolult vagy! - mondta Seth komoly hangon.
- Chris-sel olyan jól szórakoztam! - mondtam ámélkodva, majd hátra dőltem az ágyban, hogy róla álmodozzak.
- Hahó! Nem hallottad, hogy az előbb mit mondtam? Bele kevertek valamit az italodba, az egyikük, vagy talán mind a négyen Fülbemászók!
- Chris biztos nem az! - mondtam dühösen.
- Honnan tudod?
- Mert annyira kedves!
- Attól még hogy kedves, lehet gonosz! Lehet pont ez volt a szándéka, hogy elbolondítson!
- Elég! Nem akarom ezt tovább hallani! - mondtam
dühösen.
- Jó! Legközelebb ne számíts arra, hogy megmentelek! - mondta Seth haragra gerjedve, majd eltűnt a szobából.
Seth hülyeségeket beszél. Méghogy én veszélyben? Megtudom magam védeni ha kell, nincs szükségem az ő segítségére. Most pedig vissza megyek a buliba, remélem tényleg nem esett bántódásuk.
Gyorsan felkeltem az ágyból, aztán visszasiettem a buliba. Még mindig rengetegen voltak, talán még többen, mint eddig. Bementem a házba, majd felsiettem az emeletre. Gondolkodás nélkül benyitottam a szobába, ahonnan Seth elvitt. Attól féltem, hogy még mindig ájultan hevernek. De amikor benyitottam, csak egy szerelmespárt láttam.
- Bocsánat! - mondtam, majd visszacsuktam az ajtót. Amikor a másik szobához mentem volna, Chris megszólalt a hátam mögül.
- Evangeline?
Hirtelen hátra fordultam.
- Chris! Úgy örülök, hogy látlak! - mondtam boldogan.
- Hova tűntél? Mindenütt kerestünk a lányokkal, de sehol sem találtunk!
Ekkor eszembe jutott, hogy Seth azt mondta, hogyha magukhoz térnek, akkor semmire sem fognak emlékezni.
- Csak kiugrodtam a mosdóba! - adtam rá hirtelen a
választ.
- Furcsa! Nem emlékszem semmire sem.
- Pedig én többet ittam, mint te! - mondtam viccelődve.
- Hahaha! - nevetett Chris.
- A lányok? - kérdeztem körbe nézve.
- Nem tudom, gondolom buliznak!
- Nembaj, ha én most inkább hazamegyek? - kérdeztem.
- Haza? Máris?
- Igen! Tudod, igazából nem iszok! Most pedig túl léptem egy határt. Szeretnék lepihenni!
- Van itt szoba, ahol lepihenhetsz!
- Jobban szeretnék otthon!
- Jól van! Haza kísérjelek? - kérdezte mosolyogva Chris.
- Megtennéd?
- Miért is ne? Gyere, menjünk!
Lassan lementünk a lépcsőn, majd kimentünk a házból. Nem találkoztam Mirandával, így nem tudtam elköszönni tőle. Amikor a házamhoz értünk, megálltunk az ajtóban.
- Nagyon jól éreztem magam! - mondtam mosolyogva.
- Annak örülök! Én is jól éreztem magam!
- Akkor én most megyek! - mondtam, majd megfordultam, hogy kinyissam az ajtót, de Chris keze visszatartott.
Amikor felé fordultam, Chris hirtelen megcsókolt. Nagyon meglepődtem. Erre nem számítottam. A csók után szégyellősen a szemébe néztem, majd rámosolyogtam.
- Jó éjszakát! - mondta Chris.
- Jó éjt! - köszöntem el, majd bementem az ajtón.
Amikor villanyt kapcsoltam, Seth állt a nappaliban.
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem haragosan.
- Látom, hogy nem fogod fel! Nem bízhatsz meg ebben az alakban!
- Miért mondod ezt?
- Ő egy Fülbemászó!
- Van rá bármilyen bizonyítékod? - kérdeztem még mindig idegesen.
- Nincs, de tudom, hogy az! Most elcsavarta a fejed, aztán majd a megfelelő pillanatban támad!
- Most is megtehette volna, mégsem tette! Most csak a
féltékenység beszél belőled, amiért neki sikerült elcsábítson, neked pedig nem! - kiabáltam.
- Ez nem igaz! - mondta Seth idegesen. - De nem bízhatsz meg benne!
- Miért? Benned talán megbízhatok? Honnan tudjam, hogy sosem fogsz bántani? - kérdeztem a fejéhez vágva.
- Mert a barátom vagy! A barátok pedig nem bántják egymást!
- Te nem vagy a barátom és nem is leszel az, soha! - vágtam a fejéhez az igazságot.
Seth-et ez a kijelentésem váratlanul érte. Nem tudott egy szót sem szólni. Némán hallgatott, szemében a döbbenet látszott. Lassan lehajtotta a fejét, barna haja eltakarta az arcát.
- Szóval nem vagyok a barátod? Akkor jobb ha többé nem is látjuk egymást! Nem lesz többé aki kihúzzon a bajból!
- Ne aggódj! Megtudom védeni magam egyedül is! A barátod is csak azért voltam, mert Christine ezt tanácsolta, hogy így közelebb kerüljek hozzátok!
- Ezt meg hogy érted?
- Ti tehettek a nagymamám haláláról! Megfogadtam, hogy
megbosszulom a halálát!
- Szóval csak ezért barátkoztál velem? Tudod, most rájöttem, hogy kár volt rád pazarolnom az időmet. - mondta Seth csalódott hangon, aztán eltűnt.
Majd úgyis visszajön, gondoltam magamba.
Vementem a szobába, majd lefeküdtem aludni.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 10
Tegnapi: 13
Heti: 114
Havi: 538
Össz.: 58 271
Látogatottság növelés
Mai: 10
Tegnapi: 13
Heti: 114
Havi: 538
Össz.: 58 271
Látogatottság növelés
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu