13. Rész
Lassan kinyitottam a szemem, de elég homályosan láttam. Újra becsuktam, mert a fejem is elkezdett sajogni, majd újra kinyitottam. Lassan kitisztult a látásom. Egy sötét helyen találtam magam, megkötözve. Mozogni sem tudtam.
- Hiába szeretnél megszökni, úgysem fog sikerülni! - mondta Chris előjönve egy sötét sarokból.
- Te szemétláda! - mondtam csúnyán nézve rá.
- Már nem is szeretsz? - kérdezte Chris nevetve.
- Ezért még megfizetsz! - mondtam.
- Hogyan? Hisz meg vagy kötözve.
- Tudom, hogy eljön! - mondtam, bár egyáltalán nem voltam ebben biztos.
- Mire ideér, te már nem leszel az élők sorában! - mondta Chris, a tőrt nézegetve, ami nálam volt. - Ezzel ölted meg Mirandát. Te is ezzel fogsz meghalni! - mondta, majd közelebb lépett hozzám.
tekintetemet. Nem szerettem volna végignézni a halálomat, ezért becsuktam a szemem.
Ekkor Chris fájdalmas üvöltését hallottam. Amikor kinyitottam a szemem, Chris halálát kellett végig nézzem. Chris teste porként hullott a földre. Amikor a por elszállt, Seth-et pillantottan meg.
- Seth! Tudtam, hogy eljössz! - kiáltottam boldogan.
Seth a hasát fogva gyengén lépett oda hozzám, mivel a sérülései még nem enyhültek.
- Mondtam, hogy Chris nem hozzád való! - mondta Seth, majd köhögni kezdett.
Lehajolt hozzám, majd kioldozta a kötelet. Amikor felálltunk, boldogan öleltem át.
- Hé, mit csinálsz? - kérdezte Seth csodálkozva.
- Boldog vagyok, hogy eljöttél! Mostmár biztos vagyok benne, hogy a barátom vagy! - mondtam, miközben szorosan öleltem.
Seth nem ölelt, kezeit lent tartotta, de boldog volt, hogy végre hiszek neki.
Az ölelés után a mellkasára tettem a kezem, majd aggódva néztem rá.
- Nagyon fáj?
-Hát eléggé! - mondta Seth.
- Haza kéne valahogy jussunk, de nem tudom, hogy hol vagyunk.
- Van annyi erőm, hogy haza vigyelek! - mondta Seth, majd a vállamra tette a kezét, aztán már otthon is találtuk magunkat.
- Ez gyors volt! - mondtam, majd a szobájába vezettem. - Gyere, feküdj le! Nem vagy jól! - mondtam, majd befektettem az ágyba.
Nyakig betakartam, majd a homlokára tettem a kezem.
- Te jó ég! Nagyon magas a lázad! - mondtam ijjedten.
- Hát elég meleg van bent! - mondta Seth köhögve.
Tehetetlenül álltam, majd kiszaladtam, hogy tegyek egy tálba vizet, aztán visszamentem Seth-hez, hogy egy kis vizes ruhával lehűtsem. A homlokára tettem a kendőt. Rossz volt így látni.
- Mindez miattam van! Ha akkor megöltél volna, most nem itt lennél! - mondtam magam hibáztatva.
- Ne mondd ezt! Örülök, hogy nem tettem meg!
Amikor végeztem a borogatással, megfogtam a tálat, majd az ajtóhoz mentem. Épp a villanyt akartam eloltani, amikor Seth megszólalt.
- Hova mész? - kérdezte Seth.
- Lefeküdni! Késő van már!
- Kérlek ne menj! Maradj mellettem! - mondta Seth könyörgő tekintettel.
Nagyon megsajnáltam, majd letettem a kezemből a tálat, aztán visszamentem hozzá. Felemeltem a takarót, majd bebújtam mellé.
- Itt maradok, pihenj nyugodtan!
- Olyan jó vagy hozzám! - mondta Seth a láztól remegve. - Nagyon fázom!
Nem tudtam, hogy mit csináljak, szorosan mellé bújtam, majd átöleltem. Seth becsukta a szemét, mert már arra sem volt ereje, hogy nyitva tartsa. Nagyon magas láza volt.
- Szeretlek! - mondta halkan pár perc elteltével Seth.
Lepődve hallottam tőle ezt a szót. Nem tudtam, hogy most komolyan mondja e vagy csak a láz miatt félrebeszél.
- Ezt meg hogy érted? - kérdeztem tőle a korom sötétben, mert időközben beesteledett, a lámpát is már rég eloltottam.
- Nem akartam elmondani! - mondta Seth köhögve. - De már nem sok reményt látok arra, hogy megérem a reggelt.
- Ne mondj ilyeneket! - mondtam szomorúan. - Túl fogod élni!
- De mit ér az élet, ha te nem lehetsz velem? - kérdezte Seth gyenge hangon.
Mostmár tudtam, hogy Seth félrebeszél. Hisz ő nem szerelmes belém, de nem akartam vitatkozni ezen, mert nagyon beteg. Azt szerettem volna, hogy nyugodtan pihenjen, ezért belementem a játékba, elvégre ennyivel tartozok neki.
- Veled leszek Seth! - mondtam.
- Tényleg? - kérdezte Seth, de csak a hangját hallottam a sötétben.
- Veled leszek, csak gyógyulj meg! - mondtam szomorúan.
Ekkor azt éreztem, hogy Seth magához húzott, majd csendben összebújtunk. Kicsit bűntudatom volt, amiért becsaptam, de ezzel csak jót akartam neki.