38. Rész
Hamar kikerestem a telefonomból Henry számát, majd felhívtam. Két, három csörgés után felvette a telefont, majd boldogan beleszólt.
- Szia Evangeline!
- Szia Henry! - mondtam halkan. - Hogy vagy?
- Köszi, jól!
- Nem fáj a bordád?
- De fáj még, de ki lehet bírni!
- Hol vagy most?
- Egy los angeles-i szállodában.
- Nem utaztál haza?
- Nem, ilyen fájós bordával nem szeretnék utazni!
Beszélgettem még Henry-vel, majd megkérdeztem tőle, hogy melyik szállodában van. Amikor megmondta, letettem a telefont, majd oda teleportáltam magam.
- Evangeline? - lepődött meg Henry az ágyban fekve.
- Gondoltam meglátogatlak! - mondtam komoly arccal.
- Úgy örülök, hogy látlak!
Ekkor odamentem hozzá, majd a mellkasára tettem a kezem.
- Most mit csinálsz? - kérdezte Henry.
- Csak befejezem, amit elkezdtem! - mondtam, majd a gyógyításra koncentráltam.
Miután befejeztem a gyógyítást, levettem a kezem a mellkasáról, de Henry elkapta.
- Köszönöm! - mondta Henry.
- Nincs mit! Most pedig megyek!
- Hova?
- Hát haza!
- Azt hittem, hogy gondolkoztál kettőnkön!
- Nem gondolkoztam semmin, mert nincs min! Kérlek fogadd el!
- Jó, elfogadom, de nem örökre! Előbb - utóbb úgy is megszerezlek magamnak!
- Akkor további jó álmodozást! - mondtam, majd elköszöntem tőle.
Miután vissza teleportáltam magam, mindent elmeséltem Christine-ek, majd magára hagytam, aztán felmentem a padlásra. Arra gondoltam, hogy teszek még egy próbát Az Árnyak Könyvénél.
Lassú léptekkel közelítettem meg a Könyvet, majd óvatosan nyúltam hozzá. A Könyv viszont meg sem mozdult, aminek én nagyon örültem.
Boldogan fogtam a kezembe, majd lapozgattam a lapjait. Könyvnek ennyire még nem örültem.
Egyelőre nem kutakodtam a Könyvben, visszatettem a helyére, majd bementem a szobámba.
Alig tettem be magam után az ajtót, amikor Seth megjelent egy szőke hajú lánnyal. Nagyon meglepődtem Seth érkezésének, de nem tudtam, hogy ki az a lány mellette. Egy sejtésem viszont volt. Az öltözéke alapján ő is warlock lehetett.
- Ez után a lány után voltál úgy oda? - kérdezte a lány gúnyos mosollyal.
- Igen, nem is tudom, hogy éreztem iránta bármit is! - mondta Seth lenézően.
- Én sokkal szebb vagyok nála! -mondta a lány.
- Az biztos! - erősítette meg állítását Seth.
- Minek jöttetek ide? - kérdeztem dühösen.
- Csak megutattam Valery-nek, hogy hova jártam, mikor eltűntem! - mondta Seth.
- Szóval te vagy az a Valery? - kérdeztem.
- Igen! Seth barátnője vagyok! - mondta büszkén Valery.
- A barátnője? - kérdeztem nagyot nyelve.
- Na mi az? Tán csak nem lettél szomorú? - kérdezte megjátszott sajnálkozással Valery.
- Eszemben sincs szomorkodni! Örülök, hogy megszabadultam tőle! - mondtam felemelt fejjel.
- Na persze! - mondta Valery, aki nem hitt nekem.
- Majd meglátod, amikor téged is megcsal! - mondtam.
- Tudom, hogy köze van Isabel-hez, meg még néhány lányhoz, de engem egyáltalán nem zavar! - mondta Valery, majd megcsókolták egymást Seth-el.
Nagyon fájt ezt végig nézzem, de erősnek kellett látszanom, hogy ne nevessenek rajtam. A csók után Seth vigyorogva nézett Valery-vel, majd eltűntek.
Alig tudtam visszafogni magam. Úgy éreztem, hogy majd felrobbanok a dühtől. Ide jönnek gúnyolódni rajtam, erre egyáltalán nem számítottam.
Nem tudtam hogyan vezethetném le a dühömet, de aztán eszembe jutott, hogy fényőr vagyok. Azt sem tudtam, hogy hova teleportálok, de muszáj volt találnom egy elhagyatott helyet.
Egy sziklás helyre teleportáltam magam, aminek a tetejéről elnéztem a végtelen kék tengerig. Egy nagy levegőt vettem, majd torkom szakadtából ordítani kezdtem, hogy kiadjam a dühömet, miközben mind a két kezem lassan emelve a tenger kék vizét kezdtem bolygatni.
Mire a kezem felemeltem, a tenger vize is felemelkedett. Iszonyatos düh tombolt bennem. A kezem egy hirtelen mozdulattal leengedtem, a tenger vize pedig lecsapódott, egy része neki csapódott a sziklának.
Beljebb mentem a szikláról, majd az egyik kezemmel ököllel a földre csaptam. Ekkor remegni kezdett a föld, majd ketté hasadt. Teljesen a harag irányított.
Amikor sikerült kitombolnom magam, vissza teleportáltam magam a szobámba, ahol Christine épp engem várt.
Nem tudta elképzelni, hogy merre jártam, én viszont elmeséltem neki, hogy Seth mekkora egy szemétláda, amire Christine mégegyszer azt tanácsolta, hogy próbáljam meg Henry-vel.