7. Rész
- Szia Christine. Hogy vagy?
- Szia Evangeline! Jól vagyok és te? Miért nem hívtál?
- Bocsi, de rengeteg dolgom volt. Nem volt időm még telefonálni sem.
- Este azért csak lett volna rám időd! - mondta sértődötten Christine.
- Lett volna rád időm, ha nem öl meg majdnem egy warlock!
- Hogy micsoda? Most komolyan beszélsz?
- Igen, a lehető legkomolyabban.
- Hát de hogy történt?
- Itthon voltam, épp gondolkodtam a cikken, aztán a semmiből megjelent egy warlock, aztán majdnem megölt. De az utolsó pillanatban meggondolta magát, aztán mégsem tette meg.
- Meggondolta magát?
- Igen. Állítólag megsajnált, aztán azért nem ölt meg. Ma
ismét megjelent a házamban, kutakodott utánam.
- Hú, félelmetes!
- Igazából nem az. Képzeld, egy nőcsábász!
- Na ne mondd! Tényleg?
- Igen! Dicsérte a nevem, meg hogy szép vagyok, aztán mindenféle sármos mosolyt bevetett, meg mondta, hogy neki még egy lány sem tudott ellenállni. Tudod, az ilyen szokásos szövegekkel jött.
- Ezt nem hiszem el! - mondta nevetve Christine.
- Én is alig hiszem el. Azt hittem nehéz lesz felkutatnom akár egy warlockot is, aztán még ő jön házhoz.
- És mi a terved?
- Természetesen az, hogy végzek velük, de nem tudom még, hogy hogyan.
- Nekem van egy ötletem. Barátkozz össze ezzel a warlockkal. Tudj meg minél többet róluk. Kitudja, talán még megbízik majd annyira benned, hogy megmutassa, hogy hol rejtőzködnek.
- Gondolod?
- Egy próbát megér szerintem. Csábítsd el!
- Hogy mi? Na azt már nem! Barátságot azt kötök vele, de nem fogom elcsábítani!
- Jó, nem kell elcsábítsd!
- Akkor jó! Most hagylak, még meg akarok fürdeni, aztán lefekszem aludni.
- Rendben. Örülök, hogy hívtál. Sűrűbben hívj! Jó éjszakát.
- Rendben. Jó éjt. Szia.
- Szia.