Az Árnyak Könyve

Üdv az oldalon! Ez a történet a Bűbájos boszorkák című sorozat kitalált története, új szereplőkkel!

                                                             30. Rész
 
                 Másnap délutánig hallgattam a tervemről. Henry és Seth semmit sem sejtettek. Ha tudták volna, biztos megakadályoztak volna a végrehajtásában.
Bementem a fürdőszobába, majd elkészítettem a hajam. Enyhén begöndörítettem, majd kifestettem magam. Felvettem egy fekete nadrágot és egy fekete felsőt, majd kimentem a fürdőszobából. A szobám felé tartottam, de Henry észrevett.
 
- Te meg hova készülsz?
 
- Buliba.
 
- Seth-el mész?
 
- Egyedül.
 
- Hogy érted ezt? Mi az, hogy egyedül mész?
 
- Úgy ahogy mondom. De a háttérben ott leszel te is és Seth is!
 
- Mostmár tényleg semmit nem értek! - mondta Henry a fejét fogva.
 
- Az a tervem, hogy magamhoz csalogatom a farkasembert és végzek vele! - mondtam.
 
- Ez veszélyes! Nem hagyhatom, hogy ilyet csinálj!
 
- De meg kell tennem! Vagy azt akarod, hogy ártatlan emberek vesszenek oda? - kérdeztem hangosan.
 
- Nem akarom, hogy ártatlan emberek életébe kerüljön, de nem a te dolgod, hogy megöld azt a farkast!
 
- Akkor kinek a dolga? Nekem kell megtennem!
 
- Nem engedem! - mondta Henry dühösen.
 
- Ha megengeded, ha nem, én akkor is elmegyek! - mondtam elszántan.
 
- Seth tudja már?
 
- Nem tud semmiről semmit! De most, hogy látom te hogy kiborultál, jobb ha nem mondok neki semmit! Mi ketten is eltudjuk intézni!
 
- Teljesen megőrültél! - mondta Henry a fejét csóválva.
 
- Nem! Gyere, nincs sok időnk! - mondtam.
 
- Na jó! Segítek, mert nem akarlak cserben hagyni! - mondta Henry egy nagyot sóhajtva.
 
- Akkor egy pillanat, hozom a táskám! - mondtam, majd besiettem a szobába.
 
- Minek neked táska? Harcolni mész!
 
- Valamibe el kell rejtsem az ezüst tőrt!
 
- Csak egy sima ezüsttőrrel akarsz végezni vele?
 
- Mondtam rá egy varázslatot, ami tuti kinyírja azt a vadállatot!
 
- Reméljük! - mondta Henry a száját húzva.
 
Megvártuk amíg alaposan besötétedik, majd elindultunk arra az elhagyatott helyre, ahol Rod-ra rátámadt az a fenevad. Henry elbújt egy fa mögé, én pedig lassan elindultam a járdán, mintha hazafelé tartanék a buliból. Mivel még semmi zajt nem hallottam, megálltam, mintha kotorásznék a táskámba.
Egyszer a fák mögül egy ág reccsenését hallottam, amitől kirázott a hideg, de erősnek kellett maradnom. Tudtam, hogy a közelben van és akármikor megtámadhat. Figyelmesnek kellett lennem. Mikor újra elindultam, fura érzés uralkodott el rajtam. Úgy éreztem, mintha valaki figyelne és nagyon közel van hozzám. Félve hátranéztem, majd megláttam a farkasembert kicsit távolabb tőlem. Pont ahogy Rod mesélte. Nagyon féltem, de tudtam, hogy Henry a közelben van. Lassan sietni kezdtem, a lépteim egyre gyorsabbak lettek. Hallottam ahogy lohol utánam, majd amikor egyre közelebb éreztem, kikaptam a táskámból a tőrt, majd hirtelen hátrafordultam. Egyenest a tőrbe szaladt. Nagyon közel álltunk egymáshoz, egyenesen a szemembe nézett. Szemei üvegesek lettek, majd elterült a földön.
 
- Evangeline! Sikerült megölnöd! - mondta Henry kiugorva a fák közül!
 
- Igen. - mondtam halkan, mert még mindig remegtek a lábaim.
 
- Hogyhogy nem változott emberré?
 
- Mert nem farkasembert kaptunk el, hanem a szörnyet magát, ami embereket fertőz meg!
 
- Így már minden világos! - mondta Henry.
 
A farkas magától lángra lobbant, majd hamuvá változott.
 
- Legalább megoldódott ez is! Nem kell eltüntessük, mert magától megtörtént. - mondta Henry.
 
- Igen! - mondtam még mindig halkan.
 
- Gyere, menjünk haza! - mondta Henry, majd haza teleportált.
 
Odamentem a kanapéhoz, majd leültem. Csendben bámultam magam elé.
 
- Hozok egy pohár vizet! - mondta Henry, majd kiszaladt a konyhába. - Itt van tessék!
 
Elvettem a poharat, majd belekortyoltam a vízbe.
 
- Elég szótlan lettél! Minden rendben?
 
- Igen, csak még mindig a hatása alatt vagyok! Mélyen a szemembe nézett, mintha egy értelmes lény lett volna. Aztán láttam ahogy kileheli a lelkét!
 
- Megértlek! Én távolról láttam, nem viselt meg! - mondta Henry.
 
- Jó neked! - mondtam halványan elmosolyodva, majd letettem a poharat a kezemből az asztalra.
 
- Így, mosolyogj! Sikerült megölnöd, csak erre gondolj! Még az én segítségem sem kellett hozzá! - mondta Henry.
 
- Próbáltalak nem belekeverni a dologba, elvégre az én tervem volt!
 
- Olyan bátor vagy! - mondta Henry leülve mellém.
 
- Nem vagyok bátor! Elvégre félek a rossz időtől és a sötéttől is!
 
- Nem úgy nézett ki! Elég bátor voltál ma este!
 
- Mert tudtam, hogy ott vagy a közelben! - mondtam rá nézve.
 
- Miattam nem féltél? - kérdezte Henry mosolyogva, kicsit zavarba esve.
 
- Hát ha te nem lettél volna ott, nem mertem volna elmenni!
 
Henry a mondat után magához húzott, majd megcsókolt. Nagyon meglepődtem, hirtelen jött ez a csók. Erőteljesen eltoltam magamtól, majd dühösen a szemébe néztem.
 
- Mit művelsz? - kérdeztem idegesen.
 
- Ne, ne haragudj! - mondta Henry arrébb ülve.
 
Gyorsan felálltam, majd kezembe vettem a poharat, aztán szembe locsoltam vízzel. Dühösen felszaladtam a szobámba, majd erőteljesen bevágtam magam után az ajtót.
Henry utánam sietett, de nem engedtem be a szobába.
 
- Tűnj el! - mondtam dühösen.
 
- Evangeline, tényleg ne haragudj! Nem tudom, hogy mi jött rám! Nem akartam!
 
- Nem akartad, mégis megtetted! Arról volt szó, hogy barátok vagyunk!
 
- Tudom, hogy arról volt szó! Azok vagyunk, semmi több. De tetszesz nekem, és úgy is öltöztél, hogy megőrüljek érted!
 
- Ez az öltözet nem neked szólt, hanem annak a fenevadnad, hogy semmi se legyen gyanús neki!
 
- Tudom, ne haragudj!
 
Hosszú vívódás után, az ajtóhoz mentem, majd kinyitottam. Henry rám nézett, én pedig halkan elmondtam neki, amit akartam.
 
- Henry, ez mégegyszer nem történhet meg! Éppen ezért azt szeretném, ha már holnap hazautaznál!
 
- De!
 
- Semmi de! És azt sem akarom többet, hogy a fényőröm légy!
 
- Evangeline, nem mondhatod ezt! - mondta Henry kétségbeesett arccal.
 
- Így döntöttem! Nem akarom, hogy szenvedj miattam, mert mással vagyok! Tudom, hogy rossz érzés mással látni azt, aki tetszik, vagy akit szeretsz. Christine is olyan fiúval járt régen, aki nekem tetszett, és barátságot kellett színleljek a fiúnak. Te is így vagy vele! Jobb lesz ez így!
 
- De nem lesz több csók! - mondta Henry.
 
- Sajnálom! - mondtam halkan, majd visszacsuktam az ajtót.
 
Lehet, hogy túlreagáltam a dolgot, de én nem éreztem úgy. Ha még Londonban csókolt volna meg, amikor még bejött nekem, akkor biztos nem hagytam volna, hogy csak a barátom legyen. De más a barátom és nem fogom hagyni, hogy ez a csók közénk álljon. Ennek az ártatlannak tűnő csókot, még csírájában kell visszafolytani.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 8
Heti: 24
Havi: 1 091
Össz.: 57 639

Látogatottság növelés
Oldal: 30. Rész
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »