Az Árnyak Könyve
Üdv az oldalon! Ez a történet a Bűbájos boszorkák című sorozat kitalált története, új szereplőkkel!
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
12. Rész
Másnap amikor felkeltem, már kitisztult fejjel ébredtem. Eszembe jutott, amit Seth-nek mondtam, ezért idiótának éreztem magam. Biztos sosem fog többet keresni, pedig kezdtem tényleg barátként elfogadni.
Egy dolog miatt voltam boldog, ez pedig Chris-nek köszönhető. Még sosem találkoztam olyan fiúval, mint ő.
Fel is hívom Christine-t, hogy elmeséljem neki.
- Szia, Christine! Zavarlak? Ugye nem ébresztettelek fel?
- Szia! Nem zavarsz. Úgy örülök, hogy hallak, már azt hittem, hogy többet nem is fogsz keresni!
Egy fél órát biztos elbeszélgettem Christine-nel. Seth felől is érdeklődött. Nagyon nem örült annak, hogy összevesztem vele. Szerinte hallgatnom kéne Seth-re, mert biztos megtudta valahonnan, hogy Chris, Miranda és a barátnőji Fülbemászók.
Christine-t mivel régebb óta ismerem, kezdtem elgondolkodni azon, amit mondott. Reménykedtem benne, hogy Seth tévedett, amikor azt mondta, hogy ők Fülbemászók.
Eldöntöttem, hogy addig nem akarok semmit sem Chris-től, míg ki nem derül, hogy ők csak egyszerű emberek.
Egy dolog aggasztott, az pedig Seth volt. Többször is a nevén szólongattam, hátha megjelenik a házban, de semmi jelt nem adott magáról. Ezt alaposan elszúrtam.
Olyan dél fele, valaki bekopogott az ajtón. Amikor ajtót nyitottam, Chris mosolygott velem szembe.
- Szia, hát te? - kérdeztem lepődötten.
- Szia, csak látni akartalak. Ugye nem baj?
- Nem! Örülök, hogy látlak! Gyere beljebb!
- Nem megyek, de köszi! Sok dolgom van még! Csak szerettem volna megkérdezni, hogy van e kedved ma este velem lógni?
- Veled lógni? Mégis hol?
- A városban! Mit tudom én! Beülnénk valahova, vagy csak sétálnánk!
- Rendben! Benne vagyok! - mondtam mosolyogva.
- Oké! Akkor én megyek is! Majd este találkozunk a Kellam utcában!
- Miért pont ott? - kérdeztem lepődve.
- Mert én ott lakom! - mondta mosolyogva. - Na meg szeretném, ha Miranda együtt látna minket!
- Miért is?
- Azt akarom, hogy végre lekopjon rólam! Lássa, hogy együtt vagyok veled, érted?
- De ugye nem csak kellékként akarsz használni?
- Nem, dehogy is!
- Akkor jó! Mikor menjek?
- Este hét megfelel? - kérdezte Chris.
- Igen! Az tökéletes lesz! - mondtam mosolyogva.
- Akkor én megyek! Nem tartalak fent tovább! Akkor este talizunk!
- Rendben!
- Szia szépségem!
- Szia, Chris! - köszöntem el, majd becsuktam az ajtót.
Amikor bementem, fülig érő mosollyal mentem a konyhába, hogy megreggelizzek. Miután végeztem, elmosogattam, majd mindent vissza akartam tenni a helyére, de véletlenül a pohár kicsúszott a kezemből. Darabokra tört.
Kicsit ideges lettem, meg sajnáltam is a poharat, ezért meggondolatlanul alkalmaztam egy kisebb varázslatot, hogy a pohár újra épp legyen.
Miután végre mindent elpakoltam, felhívtam a
főnökömet. Már nagyon rég nem beszéltem vele. Meg kell mondjam neki, hogy még maradnom kell egy ideig a nyomozás miatt. Pedig igazából nem a nyomozás miatt maradtam volna még itt, hanem Chris miatt. Nem tudom, hogy mi lesz velünk, amikor nekem vissza kell majd utaznom. A beszélgetés után átugrottam Kate nénihez, hogy beszélgessünk. De a gondolataim állandóan Chris körül forogtak.
Amikor eljött az este, elkészültem a ma esti randira. Rájöttem, hogy hiába várok Henry-re, a kapcsolatunk úgy sem fog előrébb jutni.
Bezártam a ház ajtaját, majd elindultam a Kellam Avenue utcába. Nagyon sötét volt már, egy embert sem láttam az utcán. Bevallom, hogy egy kicsit megijedtem egyedül kószálni, de tudtam, hogy nemsokára Chris velem lesz, ami igen csak megnyugtatott.
Amikor kiértem az utcánkból, mozgást láttam az út szélén. Valaki ott feküdt, nem tudtam, hogy részeg ember e, vagy megsérült e. Kicsit megtorpantam, de rájöttem, hogy nincs mitől féljek, elvégre boszorkány vagyok.
Lassú léptekkel megközelítettem a néhány lépésre tőlem fekvő embert.
A ruhája ismerős volt. Minél közelebb mentem hozzá, annál biztosabb voltam benne, hogy ezt a személyt ismerem. Amikor megláttam az arcát, ijjedten borultam elé.
- Seth! Seth! Térj magadhoz! - ütögettem az arcát.
Seth kinyitotta a szemét, majd amikor meglátta, hogy én vagyok az, sértődötten elfordította a tekintetét.
- Seth! Jól vagy? - kérdeztem tőle rémülten.
Seth azonban nem adott választ.
- Ki tette ezt veled?
- Tudni akarod? A társaim! Rájöttek, hogy élsz!
Ekkor eszembe jutott, hogy ma alkalmaztam egy varázslatot, amit nem kellett volna.
- Jaj, ne haragudj, elfelejtettem, hogy nem kellett volna varázsoljak! - mondtam bűnbánó hangon.
Seth ekkor erőt vett magán, hogy megpróbáljon felkelni. Látszott a tekintetén, hogy soha többé nem akar látni.
- Hova mész? - kérdeztem.
- El! Minél messzebbre tőled!
- Nem mehetsz sehova ilyen állapotban! Haza jössz velem! - mondtam elszántan.
- Azt már nem!
- De megsérültél! - mondtam, majd a fején levő sérüléshez nyúltam.
- Veled nem megyek sehova, főleg nem hozzád! - mondta dühösen, majd utolsó erejével ellökte a kezem magától.
Rájöttem, hogy nagyon megbántottam Seth-et. Nem is a
sérülése bántotta, hanem a viselkedésem.
- Nincs vita, Seth! Velem jössz és kész! - mondtam elszántan, majd elkaptam a karját, hogy felhúzzam.
Amikor nagy nehezen felállt, a karját a nyakam köré tettem, hogy könnyebben haza tudjam cipelni.
Amikor az ajtóhoz értem, kicsit nehezen, de sikerült kinyissam az ajtót. Miután bementünk, nem álltam meg a nappalinál, hanem felsétáltam vele az emeletre. A mellettem lévő szobába cipeltem. Lefektettem az ágyba, majd megnéztem a serüléseit. A fejét, a mellkasát és a hasát érték a sérülések.
- Elég rosszul festessz! - mondtam aggódva, aztán kiszaladtam a szobából, hogy keressek valamit, amivel bekötözhetem a sebeit.
Miután visszajöttem, leültem mellé az ágyra, hogy ápolhassam. Seth rám nézett, miközben a sebeit tisztítottam.
- Miért foglalkozol velem? Miért nem hagytál ott az utcán? Hisz nem vagyunk barátok!
- Nézd, ne haragudj amit tegnap mondtam! Az ital hatása alatt voltam és hülyeségeket beszéltem!
- Nem hiszem! Csak azért barátkoztál velem, hogy aztán bosszút állhass a többi warlock-on!
- Eleinte tényleg azért barátkoztam veled! De azóta megkedveltelek! - mondtam szomorúan.
Seth egy szólt sem szólt. Az arcán látszott, hogy nem tudja eldönteni, hogy most higyjen e nekem vagy sem.
- Miért vagy így kiöltözve? Gondolom találkád van a fiúddal! Menj, foglalkozz vele! Ne várakoztasd meg! - mondta haragos arccal.
- Nem! Nem hagylak itt! - mondtam, miközben az arcát tisztogattam.
Miközben Seth-et ápoltam, valaki kinyitotta a szoba ajtaját. Mindketten az ajtó felé néztünk. Chris állt döbbenten az ajtóban.
- Chris? Te meg hogy jutottál be? - kérdeztem ijjedten.
- Nyitva volt az ajtó! Gondoltam eljövök, mert nem jöttél! Mégis ki ez? - kérdezte tőlem számon kérve Chris.
- Egy barátom! - mondtam hirtelen a választ.
- És emiatt nem jöttél el? - kérdezte dühösen.
- Mi az, hogy emiatt?
- A randinkra miatta nem jöttél el?
-Igen, miatta! - mondtam mérgesen.
-
- Hát szép! - mondta Chris.
- Még csak tegnap találkoztunk és máris számon kérsz a saját otthonomban? Kifele! - mutattam az ajtó felé mutatva.
- De, Evangeline! - mondta meglepődve Chris.
- Semmi Evangeline! Menj el! - mondtam rideg tekintettel.
- Jó, de többé ne is keress!
- Emiatt ne aggódj! Nem foglak soha!
Chris dühösen leszaladt a lépcsőn, én pedig utána mentem, hogy bezárjam az ajtót.
Amikor visszamentem, hogy felmenjek a lépcsőn, Seth kint állt a szoba ajtajánál.
- Miért jöttél ki? Menj vissza! - mondtam parancsolóan.
Seth szó nélkül visszament, majd lefeküdt az ágyba.
- Nem kelhetsz fel!
- Miért vesztél össze a fiúddal miattam?
- Sss! Ne beszélj! Pihenj! - mondtam.
Seth csendben maradt, hagyta, hogy bekötözzem a sebeit.
- Itt maradhatsz ameddig csak akarsz! - mondtam nyugodt
hangon. - Most pedig próbálj meg aludni. Én is lefekszek. - mondtam, majd az ajtó felé mentem.
- Evangeline? - szólt kissé gyenge hangon Seth.
- Tessék?
- Köszönöm!
- Nincs mit! A barátok ennyit megtehetnek egymásért! - mondtam elmosolyodva, majd kimentem a szobából.
Amikor bementem az én szobámba, felvettem a pizsamám, majd elzártam a lámpát az éjjeli szekrényen, hogy aludni térhessek.
Éjszaka azonban arra ébredtem, hogy valaki bejött a szobámba. Még a lámpát sem tudtam felkapcsolni, hiába kerestem, de sejtettem, hogy Seth lehet az.
- Seth, te vagy az? - kérdeztem az ágyból felülve.
- Igen! - mondta, de nem láttam semmit, mert korom sötét volt. Csak azt éreztem, hogy leült az ágyam szélére.
- Mi a baj? - kérdeztem. - Újra be kell kötözzem a sebed?
- Csak szerettem volna megköszönni, hogy nem hagytál az utcán!
- Ugyan, ez semmiség, csak. - mondtam, de nem tudtam befejezni a mondatot, mert Seth hirtelen megcsókolt.
Nagyon meglepődtem, szólni sem tudtam. A csók után egyből az éjjeli lámpám felé nyúltam, hogy felkapcsoljam. Azonban amikor visszafordultam, már senki sem volt az ágyamnál.
A torkomban dobogott a szivem. Erre a csókra egyáltalán nem számítottam. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Menjek át Seth-ez vagy maradjak a szobámban, mint ha mi sem történt volna.
Sokat gondolkodtam, hogy most mit tegyek, de arra gondoltam, hogy nem szólok Seth-nek a csókról. Ha akar valamit, akkor ne tűnjön el folyton, hanem mondja a szemembe. Vissza feküdtem az ágyba, de már nem tudtam vissza aludni.
Kora reggel felöltöztem, aztán átmentem Seth-hez, hogy megnézzem hogy van. Amikor benyitottam, Seth még mélyen aludt. Lassú léptekkel bementem a szobába, majd leültem az ágya szélére. Megnéztem a homlokán lévő sérülését, de már nem volt olyan csúnya, mint a tegnap este.
Seth lassan kinyitotta a szemét, majd rám nézett.
- Jó reggelt! - köszöntöttem.
- Szia! Már felkeltél?
- Igen! Nem tudtam elaludni!
- Miért nem? - kérdezte érdeklődő hangon, mintha semmiről sem tudna.
- Mert nem tudtam aludni!
- A barátod miatt nem tudtál elaludni?
- Miatta is, meg másért is! - mondtam.
- Mi másért?
- Seth, ne tégy úgy, mintha nem tudnál semmiről! Hisz megcsókoltál! - árultam el végül.
Seth komoly arccal nézett rám.
- Megmagyaráznád, hogy mégis mi volt ez a csók? - kérdeztem.
- Csak egy baráti csók volt. - mondta Seth.
- A barátok nem csinálnak ilyet! - mondtam.
- De én igen! - mondta, majd felült az ágyon, majd megsimogatta az arcom.
Csendben tűrtem a simogatását, magam sem értem, hogy miért. Lassan közelebb hajolt, egyre közelebb hozzám, de ekkor kopogás rázta meg a csendet. Hirtelen észbe kaptam, majd felálltam, hogy megnézzem ki az. Kisiettem a szobából, leszaladtam a lépcsőn, majd ajtót nyitottam. Kicsit meglepődtem, amikor Chris-t pillantottam meg az ajtóban.
- Te vagy az?
- Igen! Beszélhetünk? - kérdezte Chris.
- Mondd gyorsan! Nem érek rá!
- Figyelj, csak bocsánatot szerettem volna kérni tőled a tegnap este miatt. Nem volt jogom így viselkedni.
- Tényleg nem volt jogod! - mondtam.
- Bocsáss meg kérlek!
Kicsit elgondolkodtam, hogy most mit is válaszolhatnék erre. De aztán meghoztam a döntést.
- Megbocsátok! De csak most az egyszer. Többet ne csinálj ilyet!
- Nem fogok, igérem! - mondta Chris, majd hirtelen odalépett hozzám és megcsókolt.
- Örülök, hogy ezt megbeszéltük! - mondtam a csók után.
- Én is! Mit csinálunk ma?
- Ne haragudj, de ma nem nagyon érek rá! Rengeteg dolgom van.
- Semmi baj! És holnap?
- Holnap esetleg! - mondtam mosolyogva.
- Akkor jó. Most megyek! - mondta Chris, miközben hátrálni kezdett az ajtótól.
- Okés! Akkor szia! - mondtam, majd betettem az ajtót.
Visszamentem Seth-hez, hogy elújságoljam neki, hogy kibéküldtem Chris-sel. Amikor felmentem Seth még mindig fel volt ülve, komoly arccal nézett felém.
- Jaj, Seth! Olyan boldog vagyok! Kibékültem Chris-sel! - mondtam örvendezve, majd leültem az ágyra, ahol aztán hátradőltem az álmodozás miatt.
- Nem akarom elrontani a kedved, de én még mindig nem tartom jó ötletnek, hogy Chris-sel vagy! - mondta Seth komoly hangon.
- Ugyan Seth! Nem tudom, hogy honnan veszed ezt. Chris egy rendes srác és olyan jóképű! - mondtam folytatva az álmodozást.
- Csak téged akar ezzel félrevezetni!
- Tudod, Christine azt mondta nekem, hogyha te azt mondod, hogy vigyázzak Chris-sel, akkor jobb ha tényleg vigyázok vele. Eleinte el is gondolkodtam ezen, de nem érzem azt, hogy Chris gonosz lenne.
- Szóval még Christine is ezt tanácsolta neked!
- De csak miattad! Mert teljesen elcsavartad a fejét!
- De legalább ő hisz nekem! Nem úgy mint te! Pedig én csak védeni akarlak, mert nagyon féltelek! - mondta halkan az utolsó három szót.
A fejem felé fordítottam az ágyban. Kicsit meglepődtem azon, amit mondott. Nem szóltam erre a mondatára semmit, hanem vissza fordítottam a fejem, aztán a plafont nézegettem.
- Nem mondasz erre semmit? -kérdezte Seth.
- Mit mondhatnék?
- Én nem vagyok fontos neked?
- Ha nem volnál fontos nekem, akkor most nem lennél itt. - mondtam.
- Az igaz! - mondta Seth.
- Holnap találkozom Chris-sel! Alig várom! - mondtam, majd becsuktam a szemem, hogy magam előtt lássam Chris arcát. - Olyan kedves, olyan jóképű, olyan! - ragadt belém a szó.
Hirtelen kinyitottam a szemem és Seth-el találtam szembe magam, ahogy épp csókol. Felugrodtam az ágyból, majd teljes erőből pofon vágtam.
- Mit képzelsz te magadról, hogy kedved szerint csókolgatsz? - kérdeztem dühbe gurulva.
- Csak azt akartam, hogy meg gondold magad! - mondta Seth az arcát fogva.
- Mégis miben kellene meggondolnom magam?
- Abban, hogy ne találkozgass vele!
- És azt hiszed, hogy a csókod után majd meggondolom magam? Te egy warlock vagy! - mondtam a szemébe nézve.
- Miért, ha nem volnék warlock, akkor másképp tekintenél rám? - kérdezte Seth kimászva az ágyból.
- Nem, nem tekintenék rád máshogy! - mondtam kicsit zavartan.
- Ne hazudj, látom, hogy hazudsz! - mondta Seth közelebb lépve hozzám.
- Nem hazudok! Ha nem volnál warlock, akkor se akarnék tőled semmit!
- Akkor miért hoztad fel ezt az előbb, hogy te csak egy warlock vagy?
- Azért, mert ha tetszenél nekem, akkor se akarnék tőled semmit! Te warlock vagy, én pedig boszorkány! Ellenségek kellene, hogy legyünk, nem pedig barátok!
- De barátok vagyunk, ezért akarom, hogy hallgass meg! Ne
találkozz többet ezzel a fiúval.
- Sajnálom! De nem tehetem! - mondtam, majd kimentem a szobából.
Nem mondhattam el Seth-nek az igazat, mert meghallanak. Rájöttem ugyanis, hogy Chris valóban Fülbemászó. A fejemben hangokat hallok. Eddig sosem hallottam, csak most mióta elköszöntem Chris-től. Seth-nek igaza volt vele kapcsolatban, mégsem hallgattam rá.
Azt hiszem, hogy jobb lesz ha ma találkozom Chris-sel és végzek vele, mert nem fogom holnapig kibírni ezeket a hangokat.
Bementem a szobába, átöltöztem, majd elmentem Mirandához. Tuti, hogy ő is Fülbemászó, ezért még otthon fel kellett készülnöm a találkozásra. Magamhoz vettem egy tőrt, amit még a padláson találtam. Nem tudtam, hogy egy tőr elpusztítja e a Fülbemászókat, de nem alkalmazhattam semmilyen varázslatot, nehogy meghallják.
Amikor Miranda házához értem, bekopogtam. Rövid idő múlva ajtót nyitott a mindig mosolygós Miranda.
- Szia! Jajj de jó, hogy látlak! - mondta Miranda.
- Szia, gondoltam átugrom hozzád egy kicsit!
- Jól tetted! Gyere be! Én is gondoltam már rá, hogy jó volna beszélgetni egy kicsit.
Bementem Miranda házába. Már nyoma sem volt a tegnapelőtti bulinak.
- Ülj le! - mondta Miranda kedves hangon.
Leültem a kanapéra, Miranda pedig mellém ült.
- Hogy vagy? - kérdeztem mosolyogva, bár kicsit zavarban voltam.
- Jól vagyok, köszi! És te? Minden rendben veled? - kérdezte kicsit furán nézve rám.
- Minden rendben! - mondtam, de ekkor eszembe jutott, hogy el kell árulnom neki, hogy hangokat hallok, másképp gyanút fog. - Ma mondjuk kicsit furán keltem.
- Hogy érted ezt? - kérdezte egyből érdeklődő hangon.
- Olyan érzés, mintha valaki beszélgetne a fejemben.
- Oh, valóban? - kérdezte megjátszott meglepődöttséggel.
- Igen! De tudod, hogy mit tartok leginkább furcsának?
- Mit? - kérdezte mosolyogva Miranda.
- Azt, hogy egy ilyen kedves lány, mint te, hogy lehet a velejéig gonosz?
Miranda elkomolyodva nézett rám. Egyből tudta, hogy mire értem. Felugrott a kanapéról, én pedig előkaptam a kést, aztán rávetettem magam. Dulakodni kezdtünk, de végül sikerült a másvilágra küldenem. Élettelen teste pedig porrá
változott.
Amikor felálltam, Chris jelent meg előttem, majd egy hirtelen ütéstől ájultan estem össze.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 5
Tegnapi: 23
Heti: 123
Havi: 415
Össz.: 58 148
Látogatottság növelés
Mai: 5
Tegnapi: 23
Heti: 123
Havi: 415
Össz.: 58 148
Látogatottság növelés
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu