Az Árnyak Könyve

Üdv az oldalon! Ez a történet a Bűbájos boszorkák című sorozat kitalált története, új szereplőkkel!

                                                            26. Rész
 
           Amikor megérkeztünk a helyszínre, majdnem elállt a lélegzetem. Az albérletben találtam magam, ahol igazából lakom. Értetlenül Seth-re néztem.
 
- Te haza hoztál? - kérdeztem.
 
- Igen!
 
- Dehát miért?
 
- Megakartam mutatni neked, hogyha hazajössz, akkor sem kell elveszítenünk egymást, mert én mindig itt leszek neked!
 
- Ez aztán a meglepetés! Erre egyáltalán nem számítottam, hogy ide hozol! - mondtam mosolyogva.
 
- Akkor sikerült meglepetést okoznom neked?
 
- Igen! Sikerült! - mondtam, majd hozzábújtam.
 
- Ha szeretnéd, akkor áthívhatod Christine-t is, hogy meglepd!
 
- Hát nem is tudom, hogy jó ötlet lenne e! - mondtam a szám húzva.
 
- Miért?
 
- Nem tudom, hogy mit szólna ha megtudná, hogy te meg én együtt vagyunk!
 
- Nem gond! Nem mondjuk el neki! Így jó lesz? - kérdezte Seth rám nézve.
 
- Megtennéd?
 
- Érted bármit!
 
- Akkor most rögtön áthívom! - mondtam boldogan, majd egyből kihalásztam a telefonom a zsebemből.
 
Hamar kikerestem a számát, majd felhívtam. Egy, két csörgés után felvette a telefont.
 
- Szia Evangeline!
 
- Szia Christine! Otthon vagy?
 
- Igen! Miért?
 
- Akkor gyere át! Itthon vagyok!
 
- Mi? Itthon vagy? Dehát hogy? - kérdezte Christine csodálkozva.
 
- Majd mindent elmesélek ha átjössz!
 
- Máris ott vagyok! - mondta Christine, majd kinyomta a telefont.
 
Visszatettem a telefonom a zsebembe, majd izgatottan vártam Christine-t. Seth közben a szobámban sétált, mindent megnézegetett, ami a polcon volt. A Christine-el való közös képünket is.
 
- Remélem Christine nem hozza fel a csókotokat! - mondtam Seth-nek.
 
- Christine-t ismerve bármi lehetséges.
 
- Nem szabad megtudja, hogy járunk!
 
- De miért nem?
 
- Mert nem! - mondtam kicsit zavarba esve.
 
- Tán csak nem félsz tőle?
 
- Nem! De ismerem milyen! Kiakadna!
 
- Előbb - utóbb ki fog derülni! Jobb ha most tudja meg.
 
- Csak ne ma tudja meg! Olyan szép napot varázsoltál nekem, nem akarom Christine miatt elrontani! - mondtam nagy boci szemekkel.
 
- Na jó! Nem fogja megtudni, csak akkor, amikor te akarod! - mondta Seth, majd közel hajolt hozzám, hogy megcsókoljon, de a csengő hangja megzavart minket.
 
- Ez Christine lesz! - mondtam, majd az ajtóhoz siettem, hogy beengedjem.
 
- Evangeline! - kiáltott boldogan Christine.
 
- Szia! - mondtam, majd megöleltük egymást.
 
- Hogyhogy itt? - kérdezte Christine.
 
- Seth haza hozott!
 
- Itt van ő is? - kérdezte széles mosollyal.
 
- Igen! Gyere be!
 
Christine egyből besietett, mintha nem is az én érkezésemnek örült volna annyira, hanem egészen más valakinek.
 
- Szia Seth! - köszöntötte Christine, majd egyből egy hatalmas arcpuszival üdvözölte.
 
- Szia! - köszönt erőltetett mosollyal Seth.
 
- Olyan jó, hogy itt vagy, vagytok! Rég érkeztetek? - kérdezte Christine.
 
- Nem olyan rég! Alighogy ideértünk, Evangeline már hívott is! - mondta Seth.
 
- Jól tettétek! Jaj, úgy hiányoztatok már! - mondta sóhajtva Christine.
 
- Én is hiányoztam? - kérdezte Seth.
 
- Hát persze! Igazából azóta rád gondolok, mióta megtörtént köztünk az a csók! - mondta Christine elpirulva.
 
Seth mintha kővé dermedt volna Christine mondata után. Én is a szám szélét harapdáltam, nehogy eláruljam Christine-ek az igazat. Nagyon zavart, hogy a szemem láttára Seth-re nyomul. De nem szerettem volna összetörni a szivét azzal, hogy vele járok.
 
- És mi jót csináltál? - kérdeztem terelve a témát.
 
- Semmi érdekest. Leakartam ugrani a boltba, de miest felhívtál és mondtad, hogy itt vagytok, azonnal rohantam ide!
 
- Értem! - mondtam mosolyogva.
 
- Seth, nem megyünk el valamerre? - kérdezte Christine Seth-re nézve.
 
- Kettesben? - kérdezte Seth nagy szemekkel.
 
- Igen, gondolom Evangeline-nek sok dolga van! - mondta Christine, miközben a szemeivel intett nekem, hogy azt mondjam, amit ő akar. - Ugye Evangeline?
 
- Nekem sok dolgom? Hát nem is tudom! - mondtam gondolkodva.
 
Egyszerűen nem tudtam, hogy erre most mit válaszolhatnék. Nem akarom Seth-et elengedni Christine-el kettesbe, mert biztos rányomul majd Seth-re. Seth-ből meg lehet előbújik majd a nőcsábász énje és megcsal.
 
- Ne haragudj Christine, de nem mehetek el veled! - mondta Seth, amire egyáltalán nem számítottam, főleg Christine nem.
 
- Nem akarsz eljönni velem? - kérdezte Christine, szinte sokkot kapva.
 
- Nem!
 
- Dehát miért? Ugye most csak viccelsz? Nekem eddig még senki sem mondott nemet! - mondta Christine dühösen.
 
- Ne haragudj, de nekem barátnőm van! - mondta Seth.
 
- Ba-barátnőd? - kérdezte Christine lepődötten.
 
- Igen, ne haragudj!
 
- Akkor ezekszerint neked nem jelentett semmit sem az a csók? - kérdezte Christine, szemeiben könnyekkel.
 
Tudtam, hogy ezek a könnyek nem igaziak. Túl jól ismerem már. Egyszerűen csak nem tudja elfogadni a visszautasítást. Nem is tudom mi lenne ha megtudná, hogy én vagyok a barátnője. Ilyenkor úgy érzem, hogy bárcsak ne tudna annyi titkot rólam. Nem volna jó ha csalódottságában elárulná őket.
 
- Ne haragudj, Christine! - mondta Seth bűnbánóan.
 
- Soha többé ne szólj hozzám! - mondta Christine dühösen, majd odajött hozzám. - Evangeline, nagyon örülök, hogy hazajöttél és, hogy találkozhattunk, de nem tudok tovább itt maradni. Muszáj hazamenjek és túltegyem magam ezen a szakításon!
 
- Szakításon? - kérdeztem nagy szemekkel.
 
- Igen! Te ezt nem értheted! Azt hittem Seth az igazi és most a szemembe vágja, hogy van valakije!
 
- Ha valamiben tudok segíteni, rám számíthatsz! - mondtam, majd megsimogattam a vállánál.
 
- Tudom! Jó barátnő vagy! De ezen egyedül kell túltegyem magam! - mondta Christine, majd megölelt.
 
Kikísértem, majd becsuktam utána az ajtót. Mikor visszamentem a szobámba, Seth meredten nézett rám.
 
- A barátnőd nem semmi! - mondta.
 
- Tudom! Christine már csak ilyen!
 
- Hogy bírtad eddig mellette?
 
- Nem is tudom! De ő a legjobb barátnőm, így elfogadtam ilyennek!
 
- Csodállak!
 
- De most majdnem elszakadt nálam a cérna, amikor elhívott téged sétálni! - mondtam karbatett kézzel.
 
- Engem alaposan meglepett!
 
- Kis híjján múlt, hogy nem árultam el neki, hogy én vagyok a barátnőd.
 
- Tán csak nem voltál féltékeny? - kérdezte Seth nagy vigyorral az arcán.
 
- Én? Nem! - mondtam, bár igazából majd megölt a féltékenység.
 
- Ám egy valamit észrevettél?
 
- Mit?
 
- Nem nagyon érdekelte, hogy veled mi van. Én jobban felkeltettem az érdeklődését!
 
- Észrevettem!
 
- Én a helyedben elmondtam volna neki, hogy te vagy a csajom!
 
- Nem lett volna jó ötlet!
 
- Miért?
 
- A titkaink miatt!
 
- Szerinted képes lenne elárulni?
 
- Nem tudom!
 
- Ezért mondtam Evangeline, hogy ne mondj el mindenkinek mindent, mert bajba kerülhetünk miatta!
 
- Te beszélsz? Te is elárultad Gaius-nak, hogy hozzám járkálsz! - köppentettem ki véletlenül a nevét.
 
- Honnan tudod, hogy Gaius-nak hívják? - kérdezte Seth komoly tekintettel.
 
- Én? Én nem is mondtam a nevét, bizonyára valamit rosszul hallottál! - magyarázkodtam.
 
- Nem vagyok süket. Azt mondtad Gaius! Mit titkolsz előlem?
 
- Na jó! Elmondom, de ne szólj neki egy szót se! Gaius nálam járt ma reggel.
 
- A fenébe! Mondtam neki, hogy szálljon le rólunk! Mit akart?
 
- Azt akarta, hogy szakítsak veled, mert veszélyben van melletted az életem! Ha rájönnek a warlock-ok, akkor mindketten nagy bajban leszünk!
 
- Kinyírom ha visszamegyek! - mondta Seth dühös tekintettel.
 
- Ne, kérlek! Megigértem neki, hogy nem mondom el neked! Tudta, hogy dühös leszel!
 
- Már hogyne lennék dühös! Ide jön és rá akar beszélni téged, hogy hagyj el! Ugye nem hallgatsz rá?
 
- Nem! Erősen a tudtára adtam, hogy nem hagylak el!
 
- Akkor jó! Nem akarlak elveszíteni, most hogy végre megkaptalak!
 
- Nem fogsz elveszíteni! De kérlek, ne szólj Gaius-nak!
 
- Jó, nem szólok! De csak mert te kérsz rá!
 
- Akkor jó! - mondtam lenyugodva.
 
Nem árultam el Seth-nek, hogy megbíztam Gaius-t, hogy figyeljen rá. Seth biztos kiakadna.
 
- Vissza megyünk? - kérdeztem.
 
- Vissza szeretnél menni?
 
- Igen.
 
- Akkor gyere, vissza viszlek! - mondta Seth, majd odajött hozzám, átölelte a derekam, majd megcsókolt. - Nem akarsz mégis itt maradni egy kicsit kettesben velem?
 
- Nem is tudom! - mondtam kicsit zavarba jönve.
 
- Vagy nem szeretnéd?
 
Én csendbe maradtam. Nem tudtam mit mondjak erre. Nem szerettem volna elsietni semmit.
 
- Na jó! Gyere, hazaviszlek! - mondta Seth, kicsit csalódott hangon, majd vissza teleportáltunk Los Angelesbe.
 
Én még mindig némán hallgattam, tudtam, hogy Seth neheztel rám.
 
- Én most magadra hagylak! - mondta Seth.
 
- Hova mész? - kérdeztem kicsit megijedve.
 
- Vissza a többiekhez. Nem akarom, hogy feltűnjön nekik, hogy sosem vagyok ott.
 
- De ugye nem fogsz csajozni? - kérdeztem kétségbe esve.
 
- Honnan veszed?
 
- Mert nem akartam veled kettesbe lenni!
 
- Túlélem! - mondta Seth közömbösen.
 
- Kérlek, ne haragudj! - mondtam megfogva az egyik kezét.
 
- Nem haragszok! Tényleg! Csak azt akartam, hogy végre kettesben lehessünk, ne legyen körülöttünk Henry!
 
- Bepótoljuk, igérem!
 
- Az igéret szép szó! - mondta Seth halványan elmosolyodva, majd adott egy puszit a homlokomra, aztán eltűnt.
 
Szomorúan leültem az ágyra. Nem tudtam, hogy mi tévő legyek, hogyan tudnám Seth-et kiengesztelni. Rövid gondolkodás után azonban eszembe jutott valami, amivel mindenki jól járna.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 19
Tegnapi: 60
Heti: 101
Havi: 1 168
Össz.: 57 716

Látogatottság növelés
Oldal: 26. Rész
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »