Az Árnyak Könyve

Üdv az oldalon! Ez a történet a Bűbájos boszorkák című sorozat kitalált története, új szereplőkkel!

                                                             16. Rész
 
     Seth felöltözött abba a ruhába, amit vettem neki. Meg kell hagyni, elég jól nézett ki benne. Seth is jól érezte benne magát.
 
- Na, mehetünk? - kérdezte Seth.
 
- Mehetünk! - mondtam mosolyogva, majd kimentünk a házból.
 
Már épp indultunk volna, amikor megpillantottam Kate nénit a házánál. Épp minket figyelt. Seth előttem állt, így intettem Kate néninek, hogy tudja ő az a srác, aki lehet, hogy az unokája. Arra viszont nem számítottam, hogy Kate néni odajön hozzánk. Mondjuk meg is értem szegényt. Kíváncsi az unokájára. Csak el ne szólja magát.
 
- Sziasztok fiatalok! - köszöntött minket kedves hangon Kate néni, le sem véve tekintetét Seth-ről.
 
- Szia, Kate néni! Hogy vagy? - kérdeztem mosolyogva.
 
- Jól vagyok, köszönöm. Ki ez a fiatalember itt veled? A barátod?
 
- Ő Seth! Az egyik barátom! - mutattam be neki.
 
- Örvendek! Én Kate vagyok! - mutatkozott be izgatottan Seth-nek.
 
Seth hirtelen rám nézett, majd vissza nézett Kate nénire.
 
- Örvendek! - mondta Seth.
 
- Merre mentek?
 
- Csak sétálni! - mondtam.
 
- Kérlek, gyertek be előtte hozzám egy kicsit! - kérlelt Kate néni.
 
- Hát nem is tudom! - mondtam.
 
- Kérlek!
 
Hirtelen Seth-re néztem, ő pedig rám. A tekintetemből leolvasta, hogy menjünk át Kate nénihez, mielőtt elindulnánk csavarogni.
 
- Szerintem menjünk Kate-hez! - mondta Seth, mintha ő akarna menni.
 
- Jó, menjünk! - mosolyodtam el.
 
Amikor Kate néni házához értünk, Kate néni illedelmesen előre engedett minket a házba. A nappaliban megálltunk Seth-tel, vártuk, hogy Kate néni mutassa az irányt. Az asztalnál foglaltunk helyet, Kate néni pedig süteménnyel és teával kínált minket, aztán bement a szobába. Seth egyből nekiesett a süteményeknek. Nem is tudtam, hogy ennyire szereti az édességet. Mosolyogva néztem, akár egy kisgyerek, aki a nagymamája süteményeit falatozza.
Seth észrevette, hogy nagy szemekkel figyelem, miközben a süteményeket tömi magába.
 
- Mi az? Rég ettem ilyet! - mondta Seth.
 
- Rég ettél? Mégis hol ettél ilyet? - kérdeztem csodálkozva.
 
- Mondtam már! Attól amiért rejtőzködve élünk, még nem jelenti azt, hogy minden jóból kimaradunk!
 
- Értem! - mondtam, majd a közeledő Kate nénire néztem.
 
- Hú, ennyire szeretitek a sütimet? Már majdnem elfogyott!
 
- Én mondtam Evangeline-nek, hogy ne egye olyan gyorsan, dehát nem bírta abbahagyni! - mondta Seth rám fogva a sütemény evést.
 
- Hé! - kiáltottam rá.
 
- Elég a civakodásból! Olyanok vagytok, mint a gyerekek! - mondta nevetve Kate néni.
 
- Dehát rám fogta, hogy én ettem meg! - mondtam.
 
- Ugyan, Evangeline! Örülök, hogy szerettétek!
 
- Finom volt! - mondta Seth. - De mondja, mi az ott a kezében?
 
- Ez egy fotóalbum. Gondoltam, hogy megmutatom, ha már itt vagytok! Már errefele mindenkinek megmutattam, gondoltam Evangeline is megnézhetné! - mondta Kate néni, akiről látszott, hogy nem hiába hozta ki az albumot. - Persze, csak ha érdekel!
 
- Hát persze, hogy érdekel! - mondtam, majd kezembe vettem az albumot.
 
Seth felállt a székéből, majd odaállt a hátam mögé, hogy ő is láthassa.
Az első képen egy szép, vörös hajú lány volt.
 
- Ő ki? - kérdezte Seth.
 
- Én vagyok, amikor még fiatal voltam! - mondta Kate néni.
 
Néhány képen még Kate néni szerepelt, a többin egy kisgyerek.
 
- És ő ki? - kérdeztem.
 
- Ő a lányom!
 
Az album végén találtam egy képet egy fiatal lányról, egy férfiról és egy csecsemőről.
 
- És ők? - kérdeztem torkomban dobogó szívvel.
 
- A lányom, a férje és az... unokám! - mondta Kate néni nagyot nyelve.
 
- Mi a baj Kate? - kérdezte Seth.
 
- Semmi, csak kicsit elérzékenyültem. Tudod, a régi emlékek!
 
- Jah, azt hittem, hogy valami baj van!
 
- Nem, nincs! - mondta Kate néni.
 
- Ők most hol vannak? - kérdezte Seth.
 
- Ők New Yorkban vannak! - mondta Kate néni.
 
- Gyakran jönnek meglátogatni magát?
 
- Ritkán!
 
- Az unokája sem?
 
Erre a kérdésre köhögni kezdtem. Nem volna jó ha Kate néni elárulná, hogy Seth az.
 
- Az unokám nagyon elfoglalt. Sokat dolgozik. - mondta Kate néni.
 
- Értem, sajnálom! - mondta Seth.
 
- Szerintem mostmár mennünk kéne! - mondtam Seth-re nézve.
 
- Jó, menjünk! Örülök, hogy megismerhettem!
 
- Én is örültem! - mondta Kate néni, majd hirtelen átölelte Seth-et.
 
Nagyon meglepődtünk Seth-el. Kate nénit túlságosan elragadták az érzései. Nem tudott uralkodni magán. Seth az ölelés után Kate nénire mosolygott, majd elindultunk a kijárat felé.
 
- Sziasztok drágáim! Legyetek jók! - kiabált utánunk Kate néni.
 
- Viszlát! - köszöntünk el tőle.
 
- Nem semmi ez a Kate! - mondta Seth.
 
- Hát nem!
 
- Nem mondom, alaposan meglepett, amikor átölelt!
 
- Engem is! De Kate néni már csak ilyen! - mondtam.
 
- Kedves nő!
 
- Igen!
 
- Kár, hogy az unokája ritkán látogatja! Azért ölelget idegen embereket, mert hiányoznak neki a szerettei! - mondta Seth.
 
- Mondd csak... ha Kate néni a te nagymamád lenne, akkor sűrűn látogatnád?
 
- Persze! Miért is ne!
 
Erre a mondatára sóhajtottam egyet. Legszivesebben megmondtam volna neki a sejtelmem, de nem akartam még elárulni. Kitudja hogyan fogadná.
 
- Neked hiányzik a nagymamád?
 
- Igen! Kár, hogy... - mondtam, majd hirtelen észbekaptam és félbeszakítottam a mondatom.
 
- Kár, hogy mi? Hogy megölték? - kérdezte Seth.
 
Én csak bólogattam.
 
- Tényleg, ne haragudj a nagymamád miatt rám. Én biztos nem öltem volna meg!
 
- Ne mentegetőzz! Tudom, hogy te más vagy! De ne is beszéljünk többet erről! - mondtam, majd rá mosolyogtam.
 
- Jó! És merre menjünk? - kérdezte Seth.
 
- Sétáljunk, majd bekerülünk valahova! - mondtam Seth-nek.
 
Miközben sétáltunk, rábukkantunk egy szórakozóhelyre. Seth kíváncsian nézegette, érdekelte, hogy mi van odabent, de még nem volt nyitva.
 
- Tudod mire gondoltam? - kérdezte Seth.
 
- Mire?
 
- Ma este jöjjünk ide szórakozni.
 
- Komolyan mondod?
 
- Miért is ne?
 
- Hát jó! Eljöhetünk ide, ha gondolod! - mondtam.
 
A séta után hazamentünk, készítettem kaját, hogy együnk. Miután ettünk, én bementem a fürdőszobába, hogy kisminkeljem magam, mégiscsak buliba megyek. Nézzek már ki valahogy.
Amikor kimentem, Seth végig nézett rajtam.
 
- Csinos vagy!
 
- Köszi! - mondtam kicsit elpirulva.
 
- Tényleg, még valamit nem is kérdeztem tőled!
 
- Micsodát?
 
- Sok pasid volt már?
 
- Ez meg miféle kérdés? - kérdeztem.
 
- Csak eszembe jutott, hogy még ezt nem kérdeztem tőled!
 
- Nem illik egy lánytól ilyet kérdezni! - mondtam karbatett kézzel.
 
- Na jó, nem akarok összeveszni veled! - mondta Seth mosolyogva. - Csak kötekedni akartam veled!
 
- Te ne kötekedj! - mondtam, majd ránéztem az órára. - Azt hiszem, hogy mostmár mehetünk!
 
- Akkor gyere, menjünk! - mondta Seth, majd kimentünk az ajtón.
 
Kint már eléggé besötétedett. Mostmár biztos nyitva van a szórakozóhely. Bezártam az ajtót, majd elindultunk.
Amikor odaértünk már elég nagy tömeg fogadott minket. Seth hirtelen elkapta a kezem, majd befurakodtunk a tömegbe. Amikor a pulthoz értünk, rendeltünk magunknak egy-egy italt, majd iszogatni kezdtük.
 
- Jó ez a buli! - mondta Seth.
 
- Igen! - kiáltottam, mert elég nagy zaj volt.
 
- Hé, szivi! Jössz csörögni? - kérdezte egy részeg fiú közel hajolva hozzám.
 
- Nem! - vágtam rá hirtelen.
 
- Miért nem? - kérdezte. - Egy ilyen jó kis pipi miért nem jön táncolni?
 
- Mert nem akar! - mondta Seth közbelépve.
 
- Te meg ki vagy? - kérdezte a részeg fiú.
 
- A pasija vagyok!
 
- Na jól van, akkor szevasztok! - mondta a fiú, majd visszament a tömegbe táncolni.
 
- Köszi! - mondtam kicsit zavarba esve.
 
- Nincs mit! - mondta Seth vigyorogva.
 
Csendben iszogattuk tovább az italunkat, majd Seth kis habozás után rám nézett.
 
- Jössz táncolni?
 
- Tessék? - kérdeztem, mert nem értettem a kérdését.
 
- Táncolni! Jössz?
 
- Táncolni? Veled? - kérdeztem lepődötten.
 
- Kivel mással?
 
- Na jó! - mondtam, majd elindultam vele a tömegbe.
 
Egymással szembe álltunk, majd táncolni kezdtünk. Volt amikor egy-egy részeg fiatal közénk állt, de Seth tekintete mindig rajtam volt, nem tudtam volna elveszni a tömegben. Seth azonban hamar ráunt, hogy mindenki közénk áll, ezért elkapta a derekam, majd magához húzott.
 
- Na így! Így nem tévesztlek szem elől! - mondta Seth.
 
Nagyon elpirultam, de próbáltam leplezni. Tovább táncoltam Seth-el, de tánc közben egyre szorosabban éreztem, ahogy a derekam fogja.
Hirtelen Seth-re néztem, az arca túl közel volt az enyémhez. Újra elpirultam, Seth pedig egyből észrevette. Közelebb hajolt, de én elfordítottam a fejem, mintha hirtelen elterelte volna valami a figyelmem. Pár percig így táncoltunk, majd Seth távolabb tolt magától, hogy láthassa az arcom. Kicsit zavarban voltam, de mélyen belenéztünk egymás szemébe. Seth újra közelebb hajolt hozzám, de én hirtelen eltoltam magamtól.
 
- Mi a baj? Miért nem hagyod, hogy megcsókoljalak? - kérdezte Seth.
 
- Mondtam már, hogy azt sosem engedem meg neked! - mondtam tiltakozva.
 
- Miért nem? Amiért nőcsábász vagyok? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
 
- Igen! Nekem nem jönnek be a nőcsábászok!
 
- De én bejövök neked!
 
- Honnan veszed?
 
- Látom rajtad! Már amikor Christine nálad volt, már akkor tudtam, hogy az eseted vagyok! Azért csókoltam meg Christine-t is, mert hallottam ahogy közeledsz. Azt akartam, hogy féltékeny légy! Amit lássunk be, sikerült is!
 
- Mi, nem hallak! Nagyon nagy a zaj! - mondtam, bár igazából mindent hallottam.
 
Seth ekkor elkapta a karom, magához húzott és megcsókolt. Védekezni sem tudtam. Tiltakozni akartam a csók ellen, de Seth szorosan fogta mindkét karom, hogy még véletlenül sem tudjam pofon vágni. A szorítása viszont lassan enyhülni kezdett, mert már nem volt rá szüksége. Ott csókolóztunk a tömegben, de eszembe jutott, hogy helytelenül cselekszem, ezért abbahagytam, majd kimenekültem a tömegből. Seth utánam akart sietni, de egy csomó részeg útját állta a tömegben. Nem akart hirtelen eltűnni, mint szokása, másképp lebukna, ezért furakodni kezdett..
Én sikeresen kijutottam a tömegből, majd hazafele siettem. Seth miután kijutott a tömegből, utánam rohant.
 
- Most hova mész? - kérdezte Seth.
 
- Haza! - vágtam rá dühösen.
 
- Dehát miért?
 
- Mert félreértetted a dolgot! Mondtam, hogy nem azért akarok veled tölteni egy egész napot, mert akarok tőled valamit, hanem mert... - mondtam, majd hirtelen befejeztem a mondatot.
 
- Mert? Mit akartál mondani? - kérdezte Seth nem értően.
 
- Nem mondhatom el! - mondtam, miközben tovább siettem.
 
- De mondd el! Addig nem engedlek el! - mondta Seth, miközben karon ragadott.
 
- Engedj el!
 
- Nem, míg el nem mondod, hogy mi ez az egész!
 
Sóhajtottam egy nagyot, mert nem titkolózhatok tovább előtte. Joga van megtudni, elvégre az ő életéről van szó.
 
- Elmondom, de ne itt! Menjünk haza!
 
- Jó, menjünk! - mondta Seth, majd elengedte a karom, aztán elindultunk haza.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 10
Tegnapi: 60
Heti: 92
Havi: 1 159
Össz.: 57 707

Látogatottság növelés
Oldal: 16. Rész
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »