36. Rész

 

Seth napjai:

 

Mióta szakított Evangeline-el, azóta csendesebb lett. Nem viselkedik olyan nagyképűen, mint eddig. Legjobb barátjának, Gaius-nak elmondta, hogy szakítottak Evangeline-el, aki nagyon örült a dolgoknak.

Gaius szerette volna újra réginek látni barátját, ezért megbeszélte Valery-vel, hogy csábítsa el Seth-et, hogy rájöjjön végre, hogy rossz ötlet volt szerelmesnek lenni.

Valery viszont minden báját bevetve, nem sikerült Seth-et elcsábítania.

 

- Seth, mi a baj? - kérdezte Valery.

 

- Ne haragudj, de nincs kedvem ilyesmikre! - mondta Seth a fejét fogva.

 

- Olyan fura vagy az utóbbi időkben! Nem értem, hogy miért! - mondta Valery, aki semmit sem tudott Evangeline-ről.

 

- Csak nincs kedvem, oké? - mondta idegesen Seth.

 

- Dehát Seth!

 

- Most mennem kell! - mondta Seth.

 

- Hova mész?

 

- Az az én dolgom! Na szia! - mondta Seth, majd eltűnt Valery szemei elől.

 

Seth tudta, hogy csak egy valaki értheti meg, az pedig nem más, mint Kate néni. Elment hozzá, aki nagy örömmel fogadta unokája érkezését.

 

- Drágaságom! Hát eljöttél? - kérdezte boldogan Kate néni.

 

- Igen, remélem nem baj? - kérdezte Seth csalódott hangon.

 

- Már hogy lenne baj? Az én ajtóm mindig nyitva áll előtted!

 

- Köszönöm! Azért jöttem, mert csak maga érthet meg!

 

- Kérlek tegezz nyugodtan!

 

- Biztos?

 

- Igen!

 

- Szóval azért jöttem, mert csak te érthetsz meg!

 

- Miről lenne szó?

 

- Evangeline-ről!

 

- Szóval Evangeline-ről? Hát nem volt szép tőled, amit vele tettél!

 

- Igazából az csak egy félreértés volt!

 

- Ezt meg hogy érted?

 

- Nem én csókoltam meg azt a lányt! Beszélgettünk, elmesélte, hogy mi történt vele, majd egyszer csak magával rántott és megcsókolt. Evangeline pedig pont akkor nyitott be!

 

- Evangeline azt mondta, hogy miután rajta kapott titeket, akkor te bevallottad neki, hogy igazából csak a bolondját járattad vele!

 

- Azt csak azért mondtam, mert Evangeline úgy sem hitt volna nekem, akármit is mondtam volna! Mindig is nőcsábász voltam, hiába próbáltam volna magyarázkodni előtte!

 

- Helyette inkább rontottál a helyzeteden, mert azt mondtad, hogy csak játszottál vele!

 

- Igen! - mondta szomorúan Seth.

 

- Jajj drágám, ezt most alaposan elrontottad! - csóválta a fejét Kate néni.

 

- Én szeretem Evangeline-t!

 

- Ő viszont gyűlöl téged!

 

- Gondolom! Tudsz róla valamit? - érdeklődött Seth.

 

- Pár nappal ezelőtt sűrűn láttam, hogy ment valahova. Gondolom a cikkei miatt ment, mert azt mondta nekem, hogy beleveti magát a munkába. De mióta két látogatója is volt, azóta egyáltalán nem láttam. Esténként is sötét van nála, mintha nem is laknának a házban.

 

- Milyen látogatói voltak? - kérdezte Seth komolyodott arccal.

 

- Először egy fiatal lány volt. Szőke haja volt. Elég idegesnek tűnt és idegesen is távozott. A második látogatója pedig az a fiú volt, aki itt lakott nála!

 

- Henry? - kérdezte Seth dühbe gurulva.

 

- Igen, ő!

 

- Ezt nem hiszem el! Még most szakítottunk és máris visszahívta Henry-t, pedig arról volt szó, hogy nem akar tőle semmit! - mondta Seth az asztalra ütve.

 

- Jaj Seth, csillapodj! Nem tudom, hogy mi történt, de megjelent egy mentőautó és elvitték a fiút!

 

- Egy mentőautó?

 

- Igen! Valami történhetett! Evangeline azt mondta nekem, hogy képes gyógyítani. Ha ez igaz, akkor miért nem gyógyította meg? Miért hívta ki a mentőket?

 

- Ez kezd elég fura lenni! Azt mondta Evangeline, hogy többet ne keressem, de tudnom kell, hogy mi van vele! Biztos, hogy napok óta nem láttad?

 

- Egészen biztos! Mondom, hogy esténként még a villanyt sem kapcsolja fel!

 

- Én elmegyek és beszélek vele!

 

- Elmondod neki, hogy nem csaltad meg?

 

- Igen! Vissza kell kapnom!

 

- Hát nem tudom, hogy mennyire jársz majd sikerrel! Amikor itt volt, semmi szépet nem mondott rólad!

 

- Egy próbát megér, nem igaz?

 

- De igen! Járj sikerrel!

 

- Remélem! Most megyek! Nem tudom, hogy mikor jövök ismét!

 

- Tudom, megértem! Evangeline elmondta, hogy csak nem akarsz engem bajba keverni!

 

- Ez így igaz! Most pedig megyek! Szia Kate!

 

- Szia Seth! - mondta Kate néni, majd megölelte Seth-et.

 

Seth eltűnt Kate néni házából, egyenesen Evangeline szobájába teleportálva magát. Evangeline nem volt a szobában, Seth pedig lassú léptekkel kiment az ajtón. A folyosó is üres volt. Nem tudta, hogy merre lehet, ezért elindult a padlás fele.

Amikor bement, az Árnyak Könyvét a földön találta. Nem tudta, hogy mit keres ott, ezért odasétált és felvette a földről. Ekkor a háta mögül meghallotta Evangeline hangját.

 

- Te meg mit keresel itt? És hogyhogy a kezedben van Az Árnyak Könyve? - kérdezte Evangeline lepődötten.

 

- Hozzád jöttem! A Könyv pedig a földön hevert! Csak felvettem! - magyarázkodott Seth.

 

- Azt értem, hogy felvetted, de hogy engedte meg a Könyv, hogy hozzá érj?

 

- Ezt meg hogy érted?

 

Evangeline ekkor közelebb lépett Seth-hez, majd kezét a Könyv felé nyújtotta. A Könyv azon nyomban nagy erővel kirepült Seth kezeiből.

 

- Érdekes! Még te warlock is jobb szándékkal rendelkezel, mint én! - mondta Evangeline eröltetett nevetéssel.

 

- Nem értem miről beszélsz!

 

- A Könyv csak annak engedi meg, hogy belenézzen, akit jó szándék vezérel! Engem viszont semmi jó nem vezérel, amit a Könyv is nagyon jól tud!

 

Seth visszament a Könyvhöz, majd újra felvette a földről, aztán a helyére tette.

 

- Evangeline, beszélnünk kell! - mondta Seth komoly tekintettel.

 

- Miről akarsz velem beszélni? Semmi mondanivalónk sincs egymásnak!

 

- Dehogynincs! Beszéljük meg a történteket!

 

- A történteket? Mire gondolsz? Arra a bizonyos csókra, amit Becky-nek adtál? Azt már megbeszéltük! Tudom, hogy csak játszadoztál velem, hát, jól bedőltem! Ha azért jöttél, hogy kinevess, akkor csak tessék! - mondta Evangeline közömbösen.

 

- Nem kinevetni jöttelek! Csak elakarom mondani az igazat! Amit láttál, az csak félreértés volt!

 

- Ja, félreértés! Hadd találgassak! Becky mászott rád és nem fordítva!

 

Seth csak hallgatni tudott. Tudta, hogyha azt mondja igen, Evangeline úgysem hinne neki.

 

- Azt hittem, hogy valami érdekesebb magyarázattal állítasz majd elő!

 

- De ez az igazság!

 

- Most csak azt érdemelnéd, hogy megöljelek azért, amit velem műveltél! De hogy lásd mennyire nem érdekelsz, meghagyom az életed!

 

- És Henry? - érdeklődött Seth.

 

- Mi van vele?

 

- Úgy hallottam, hogy volt itt!

 

- Nagyon jól vagy informálva! Igen volt itt! Eljött, hogy elmondja, hogy mostmár halandó!

 

- Halandó?

 

- Igen! Azért tudok gyógyítani, mert megkaptam az erejét. És figyeld csak! Még teleportálni is tudok! - mondta Evangeline, majd a padlás egyik sarkába teleportálta magát.

 

- Te fényőr lettél?

 

- Fényőr is és boszorkány is!

 

- És Henry? Mi történt vele? Kate azt mondta, hogy látta hogy elviszik a mentők!

 

- Szóval Kate nénitől tudod? Így már világos! Igen elvitték!

 

- Mi történt vele?

 

- Felidegesített! Azt mondta, hogy most hogy halandó lett, több esélye lesz megszerezni engem! Aztán hiába mondtam neki, hogy nem akarok tőle semmit, egyre csak erősködött, aztán amikor hozzám ért, akkor elszakadt a cérna és a falhoz vágtam.

 

- Henry zaklatott? Kinyírom! - mondta dühbe gurulva Seth.

 

- Ne tégy úgy, mintha fontos lennék neked!

 

- Pedig ha hiszed, ha nem, fontos vagy nekem! - mondta Seth, majd megfogta Evangeline mindkét kezét.

 

- Hazudsz!

 

- Nem! Szeretlek!

 

- Ne akard, hogy ártsak neked! - mondta Evangeline a dühtől remegve.

 

- Mondd, hogy nem szeretsz!

 

- Nem szeretlek! - kiáltotta Evangeline, majd kihúzta kezeit Seth kezeiből. - Szerettelek, de mostmár gyűlöllek! Főleg most, hogy Christine-t is elvesztettem!

 

- Itt volt? Akkor ő volt az a szőke hajú lány?

 

- Honnan tudsz róla? Kate nénitől tudod ezt is?

 

- Csak annyit mondott, hogy egy szőke hajú lány járt itt!

 

- Az Christine volt és pofon vágott! Azt mondta, hogy gyűlöl és hogy megfizetek azért, amit vele tettem! Azt sem tudom, hogy honnan volt rá pénze, hogy ide utazzon! De megmondtam neki, hogy szabad a pálya, mert nem állok az utatokba!

 

- Pofon vágott? Még ő volt felháborodva?

 

- Megértem ha ezt tette! Gonosz voltam hozzá! És tudod mit? Rájöttem, hogy ez vagyok én! Egy gonosz nőszemély! Többet nem segítek senkinek sem! Még ha a szemem előtt bántalmaznak is ártatlanokat, nem fog érdekelni!

 

- Ne mondd ezt! Te nem ilyen vagy!

 

- De ilyen vagyok! Azt is elhatároztam, hogy megbosszulom a nagyim halálát, mert mostmár biztos, hogy ti tehettek róla!

 

- Honnan veszed ezt?

 

- Gaius-t megkértem, hogy figyeljen téged, mikor még jártunk, hogy mennyire vagy hűséges hozzám. Aztán nemrégiben megjelent nálam és elmondta, hogy kihallgatott egy beszélgetést, amint apád azt mesélte egy warlock-nak, hogy a Halliweel házban lakott egy idős asszony, akinek megszerezte az erejét.

 

- Ezt nem hiszem el! - mondta Seth, aki nem hitt a fülének. - Apám ezt tette volna?

 

- Miért vagy ennyire meglepve? Hisz mindig is ezt csinálta! Boszorkányok halnak és haltak meg mindig is miatta, hogy minél erősebb legyen!

 

- De nekem sose mesélt erről!

 

- Mert annyi boszorkánnyal végzett már, hogy nem tartja mindet az eszébe!

 

- És te komolyan figyeltettél engem Gaius-sal? Ennyire nem bíztál bennem?

 

- A szívem mélyén kételkedtem a szerelmünkben. Szerettelek, de mindig attól féltem, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor megcsalsz!

 

- Sosem csalnálak meg!

 

- Mégis megtetted!

 

- Ez nem igaz! Mondom, hogy Becky volt! Ő mászott rám, aztán még védekezni se tudtam!

 

- Te szegény! - mondta gúnyos sajnálkozással Evangeline.

 

- Tudom, hogy nem hiszel nekem! Hiába is mondok akármit!

 

- Jó, hogy belátod! Most pedig ha megkérlek tűnj el! Ne rabold tovább az időmet! Még sok dolgom van. Meg kell bosszulnom a nagyit!

 

- Segítek! - mondta hirtelen Seth.

 

- Tessék? - kérdezte Evangeline lepődötten.

 

- Segítek megbosszulni a nagymamád!

 

- Most komolyan beszélsz?

 

- Igen! Mióta szakítottunk én már egyáltalán nem érzem magam úgy, ahogy eddig! Hiába ott van a legjobb barátom Gaius, már nem érzem magam közéjük valónak!

 

- Azt akarod ezzel mondani, hogy szembe szállnál a családoddal? - kérdezte Evangeline halkan.

 

- Ha megbocsátanál nekem, akkor igen!

 

- Menj el! Ez csak egy újabb trükk! - mondta Evangeline dühösen.

 

- Ez nem trükk! Komolyan mondom!

 

- Menj el! Takarodj! - mondta Evangeline, majd egy tűzgömb jelent meg a kezében.

 

- Megakarsz ölni? - kérdezte Seth.

 

- Ha nem tűnsz el rögtön, akkor megteszem!

 

- Úgyse tennéd, hiszen szeretsz! - mondta Seth.

 

- Rosszul hiszed! - mondta Evangeline, majd felé dobta a tűzgömböt.

 

Seth időben elugrott, majd Evangeline-re nézett. Nem számított arra, hogy tényleg megteszi.

 

- Nem vicceltem Seth, ha most nem takarodsz el, akkor megöllek! - mondta Evangeline.

 

- Hát már tényleg nem szeretsz?

 

- Gyűlöllek! - mondta Evangeline halkan.

 

- Evangeline, ha most elküldesz, akkor készülj fel arra, hogy ezentúl az ellenséged leszek! Nem fogom hagyni, hogy bántsd az apámat és a többieket! - mondta Seth komoly arccal.

 

- Akkor menj és készülj a harcra! - mondta Evangeline ezzel befejezve a beszélgetést, majd kiment az ajtón.

 

Seth ekkor rájött, hogy Evangeline-el már nem lehet beszélni. Eldöntötte, hogy mi a célja, csak a bosszú hajtja. Szerette Evangeline-t, akár még a warlock-ok ellen is fordult volna, de most, hogy tudja, hogy Evangeline-nél már semmi esélye sincs, felveszi a harcot ellene.

 

 

 

Oldal: 36. Rész
Az Árnyak Könyve - © 2008 - 2024 - azarnyakkonyve.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat